Északkelet-Olaszország: a borkereskedelem központja
Északkelet-Olaszország
2021-08-02 | Vinoport
A legnagyobb olasz borkiállítás és a mennyiségi olasz bortermelés otthona.
fotó: balloonadventures.it
Az olasz történelemben az északkeleti régió mindig is hídként funkcionált, mely összekötötte a birodalmat Bizánccal, a Közel- és Távol-Kelettel és az Alpok túloldalán található országokkal. Olaszország ezen részéről mindenki fejében él valamilyen kép, hiszen itt található az egyik legismertebb turisztikai látványosságuk, Velence városa.
Ki ne hallott volna a több, mint 100 apró szigetre épült, építészetéről és gondoláiról híres városról, melynek tereit és utcácskáit több, mint 400 híd köti össze. Shakespeare Rómeó és Juliját is mindenki ismeri, így a város, Verona, – mely otthont adott tragikus történetüknek – szintén kedvelt turisztikai látványosság. De Verona nem csak a szerelmesek története miatt híres, ez ugyanis Olaszország borkereskedelmi fővárosa.
Itt rendezik meg minden évben a neves borkiállítást és vásárt a Vinitaly-t. Ennek köszönhetően a város mindennapjaira, turizmusára és gazdaságára még nagyobb befolyása van a borgazdaságnak. A kiállítás iparági és fogyasztói berkekben is nagyon népszerű, ezt bizonyítja, hogy a 2019-es eseményre már 3 hónappal nyitás előtt elfogytak a kiállítói helyek és hogy a 2018-as vásáron 32.000 nemzetközi kereskedő és összesen 128.000 látogató vett részt 143 országból.
A nemzetközi igényekre válaszolva a rendezvényen évről évre egyre nagyobb szerepet kap a fenntartható szőlőgazdálkodás és a bio minősítésű borok, hiszen az ország bővelkedik olyan szőlősgazdákban, akik környezettudatosan végzik munkájukat. A Vinitaly célul tűzte ki, hogy növelje ezen borászok és boraik ismertségét. Aki megunja a sétát a borkiállításon és a történelmi városokban (bár ilyen talán nem is létezik, igaz?), annak is számtalan szabadtéri szórakozást kínál az északkeleti régió. Lavaredo környékén a képeslapra illő dolomitokat például a kevésbé kihívás orientált túrázóknak is ajánljuk, a téli hónapokban pedig ugyan ide a síelés szerelmesi látogassanak el mindenképp.
Kis turisztikai és gasztronómiai kitérőnket követően fő témánkhoz kanyarodva mindenképp meg kell említenünk, hogy az északkeleti részen találjuk Olaszország mennyiségi bortermelésének egyik központját, de nem csak azt: a Velencét Milánóval összekötő autópályájáról is láthatjuk, hogy szinte egybeépült ipari vidékre érkeztünk. Erről nemcsak a látvány tanúskodik, de a rendszeres forgalmi dugók is. A hegyekben nincs harc, ott szinte csak a szőlő él meg, de a széles folyóvölgyekben a szőlőskertek az üzemekkel küzdenek a helyért.
A Garda-tótól keletre olyan termőhelyekkel találkozunk, amelynek borai – talán a chianti mellett – sokkal többet mondanak a világban az olasz borról, mint a barolo vagy éppen a brunello, a vino nobile, hiszen minden bevásárlóközpont alsó polcain ott sorakozik a soave, a bardolino vagy a prosecco. A túlzott terméshozamok miatt teljesen jellegtelen, néha nagyon rossz borok miatt azonban a kialakult kép nem rózsás. Áraikkal csak a hasonló minőségű, kétes származású vagy újvilági – szintén túltermelésből képződött – termékek tudják felvenni a versenyt. A nyitott borfogyasztók örömére azonban egyre több termelő értette meg az idők szavát, így a gyenge minőség bortengerében már néhány csepp elsőrendű itallal is találkozhatunk.
fotó: Bortankönyv - A világ borai
Dél-Tirol és Trentino
E vidék jellegzetes támrendszere a pergola, mivel a jelentős napsütés miatt óvni kell a növekvő fürtöket. Hozamkorlátozással itt is szép borok születhetnek, de azért sokat elárul az a tény, hogy a borok 75%-át szövetkezeti pincészetek állítják elő: csak a Cavit Pince 75 millió palackot forgalmaz évente. Talán fontos említést tenni, hogy itt van a világ egyik legismertebb borászképző intézménye, a San Michele d’Adige, amelyet Geisenheimmel és a kaliforniai Davis Campusszal emlegetnek egy sorban.
Az itteni vörösborokból nem tudnak annyit termelni, amit az osztrák piac ne tudna felszippantani, viszont a jövőt mindenképpen a friss, élénk, aromás fehérborok jelentik.
Veneto
A Garda-tótól keletre, Trentótól délkeletre van Itália egyik legfontosabb „turistagyára”, Veneto. Elég csak Velencét, Jesolót, Padovát, Veronát említeni, s az egymás sarkát taposó turisták tömegének látványa juthat eszünkbe. Nem mellesleg azonban ez Olaszország legnagyobb bortermelő régiója és itt készül a legtöbb DOC minősítésű bor is. Ez a hazája a soavénak és a valpolicellának, Olaszország – a chianti mellett – két legjobban ismert exportborának is.
Az ültetvények a Dolomitok lábánál helyezkednek el a Garda-tótól a Piave folyóig, Velencétől északra, de a legsűrűbben beültetett rész Verona környéke. A mintegy 75 ezer ha szőlőterületen évi 8 millió hl bort készítenek, amelynek ¾-e fehérbor. Negyven szőlőfajtát termesztenek, s a borstílusok száma sem kevés. Az ültetvények általában déli kitettségűek, s az Alpok védelmét élvezik a hideg, északi szelektől. A talaj rendkívül változatos: a Garda-tó környékén korábbi moréna területén folyik a szőlőművelés, az Alpok lábainál karbonátos kőzetet találunk, míg a folyóvölgyeknél lévő síkságokon hordalékos, alluviális a talaj.
Friuli-Venezia Giulia
A tartomány fővárosa Trieszt még nem is olyan régen a világ végének számított – nyugatról nézve –, hiszen „vasfüggöny” választotta el Jugoszláviától, majd Szlovéniától. Egyébként is érdekes sors jutott osztályrészül a tartománynak: a XV. században nyugati részét (Udine) Velence, míg a keletit az Osztrák Császárság foglalta el. Az EU kibővítése azonban megoldotta a gondokat, így egyes gazdák, pincészetek mára a határ mindkét oldalán rendelkeznek területekkel, pincékkel. A határ a Judrio folyó vonalában még ma is kettészeli Friuli legjobb borvidékeit, Collio DOC és Colli Orientali del Friuli DOC-t.
Korábban szokásos volt mondani, hogy a nyugati részen vörösbort, a keletin inkább fehérbort találunk. Ez megfelelt az akkori nagyhatalmak szokásainak is, és a szőlőtőkék igényeinek is: a ma Grave del Friuli DOC-nak nevezett, igen napsütéses régióban szép vörösborokat készítettek, míg az Alpok és a tenger közé telepített fehér fajták profitáltak a hegyekből és a tenger felől egyaránt fújó szelekből, csakúgy, mint a nappalok és az éjszakák közötti jelentős hőmérsékleti különbségekből.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!