Ezer éves borvidék: Tokaj!

A Tokaji Kutatóintézet egykori igazgatójának cikke

2020-06-03 | Vinoport

Dr. Bihari Zoltán írása a tokaji szőlőművelés-bortermelés kialakulásáról a cikkíró versenyünk ismeretterjesztő kategóriájában második helyet ért el.

Magyarország területén már több évezrede ismerik a szőlőt, bár kezdetben csak rendkívül extenzív módszerekkel gyűjtötték és erjesztették a bogyókat. A legősibb leletek még a kora vaskorból (ie. 750–450 körül) származnak. A keltáktól is több magleletet ismerünk, akik ie. 4. században már készítettek bort a Duna völgyében. A fahordó feltalálása is a nevükhöz köthető. Később a rómaiak meghódították a mai Dunántúlt, azaz Pannóniát. A hódítás után isz.50-re konszolidálódott Pannónia helyzete. Telepesek érkeztek a meghódított területre, és valószínűleg a 3.századtól kezdődően telepítettek Itáliából érkező szőlőfajtákat.

100-150 évnyi szőlőművelés után Pannónia 433-ban a hunok kezére került. A szőlők ekkor elpusztultak. Több szerző ugyan úgy vélekedik, hogy a római hagyományokon a szőlőművelés tovább élhetett nyomokban (a Dunántúlon), és akár a honfoglalásig is fennmaradhatott. Tokaj azonban soha nem volt római hatás alatt, így itt más irányból eredeztethetjük a szőlőkultúrát.

Attila Hun birodalma 463-ban elbukott, majd 568-tól az Avar Kaganátus vette át a hatalmat a Kárpát-medencében. Az avarok uralmát Nagy Károly és fia Pippin hadjáratai törték meg, és 796-ra a Tisza vonaláig jutottak. Ezután a Dunántúlon a Német-Római császárság uralkodott, keletebbre pedig legyengült avar népelemek éltek.

Az avarok maradék területeit a terjeszkedő Bolgár birodalom, Krum bolgár kán 803-805. évi elsöprő hadjáratai foglalták el. Tokaj vidéke is a szövetségesi hódoltatott területek közé tartozott. A Kárpát-medence keleti felét a bolgárok nemcsak meghódították, de igyekeztek birodalmuk számára meg is tartani. Ezért Krum kán és utódaik - a keleti lovasnépek szokása szerint - birodalmuk túlsó széléről, a Bizánctól elhódított területről, a mai Bulgária délnyugati részéből, valamint a mai Macedónia és Koszovó területéről és talán még Crna Gora vidékéről is délszláv népcsoportokat telepítettek embergyepűként határvédelemre. Különösen a Kárpát-medence északi-északkeleti peremére, egészen a Kárpátokig, az ott behódolt avarság közé és köré. Krum kánról tudjuk, hogy 813-ban a bizánciakkal vívott győztes csatája után hatalmas tömegű, az asszonyokon és gyerekeken fölül tízezer főnyire tehető, macedón népességet telepített át a Duna bal partjára, a folyamtól északra elterülő vidékre. Természetesen telepítettek oda bolgárokat is a rab népek őrizetére és adóztatására. Anonymus is megírta, hogy „Azt a földet pedig, amely a Duna-Tisza közén terült el, a Nagy Kán, Bulgária fejedelme, Salán vezér őse foglalta el az oroszok és lengyelek határáig, s lakosokul szlávokat és bolgárokat tett oda". Valószínű, hogy a megtelepedett bolgár-délszláv népek hozták magukkal az első szőlővesszőket és a szőlőtermesztés kultúráját.

Anonymus szerint a honfoglalás első lépésben a Zemplén megszállásával kezdődött, mely könnyen jutott a magyarok birtokába. Az egyes földvárakban tanyázó bolgár őrség csekély ellenállást fejtett ki, az itt élő szlávokat pedig a honfoglalás közelebbről nem érintette, mert ők csak urat cseréltek: a bolgárok helyett magyarokat kaptak. A magyarok és szlávok közötti honfoglalás előtti együttélésből következik, hogy a magyar harcosok az itt talált szláv alapnépességre ugyanúgy tekintettek, mint Etelközben: terménnyel, illetve munkával adózó közösségekre. A szőlőművelés tehát sértetlenül élhette túl a honfoglalást, és a 900-as években a meglévő hagyományokra építve folyt tovább.

A Balkánról a 9. századi bolgár hódítók által a Kárpát-medencébe telepített délszlávok, bolgárszlávok honfoglalás utáni továbbélését régészeti leletekkel bizonyítja a Tiszántúlon Mesterházy Károly, de valószínűsíti jelenlétüket régészeti alapon a Tiszától északra elterülő vidéken is. A szlávok jelentőségére utal, hogy a 11. században Tokaj-Hegyalján magyar-szláv vegyes lakosság élt. Az uralkodó népességtől részben függetlenül a köznép szőlőművelést folytathatott. A bolgár-szláv népességnek feltehetően alapvető szerepe volt a tokaji szőlőkultúra meghonosításában. Ez a tudás a görög ismeretekkel szorosan összefonódott. Jól mutatja Tokaj szőlészeti fejlődés-irányát, hogy elsősorban a pontusi fajtacsoporthoz tartozó szőlőfajták az ősi fajtáink.

Amennyiben a szőlőművelés-borkészítés a bolgár-görög hagyományokat követte, akkor jól magyarázható, hogy miért nincsenek borászatra utaló régészeti leletek.

Feltételezhető, hogy a honfoglalás előtt nagyobb volt a jelentősége a csemege fajtáknak,

melyet gyalogos kereskedelem segítségével adtak el, mint a thrakoknál szokásos, nem pedig préselve, mint a rómaiaknál. A szőlőt kezdetben zsákban taposták, a bort kecskebőrben tárolták, amiknek nem marad régészeti nyoma. A vastárgyak pedig nagy értéket képviseltek, így még ha el is használódtak, akkor sem dobták el, hanem újra bekovácsolták.

A legújabb kutatások nem erősítik meg a feltételezést, hogy a Kárpát-medencébe érkező magyarok rendelkeztek volna szőlészeti ismeretekkel. Az itt élők szőlészeti tudása, a keleties bolgár-görög hagyományokra épített, majd néhány évszázadra rá a szerzetesek által közvetített nyugati tapasztalatok azok, melyek kialakították a ma ismert szőlőkultúrát, s ennek a tudásnak köszönhetően már a honfoglalás után néhány száz évvel virágzó szőlő ültetvények voltak Tokajban, melyek főként kolostorokhoz és korai földesúri birtokokhoz kapcsolódtak.

Összességében elmondható, hogy ugyan csak a 11-12. század fordulója az, amikor bizonyíthatóan már létezett szőlőművelés Tokaj-Hegyalján. Ennek ellenére feltehetően évszázadokkal korábban elkezdődhetett a szőlőművelés, sok erre utaló jel van. Talán idővel sikerül pontosítani a kezdeteket, de ha azt mondjuk, hogy több mint ezer éves borkultúrával rendelkezünk, akkor a tényszerűséget figyelembe véve sem tévedhetünk!

Címkék

Hasonló cikkek

Lérins szigetek: a szerzetesek bora Cannes partjai mellett

Megjelent a Winelovers Wine Awards eredményeit listázó digitális kiadvány

"10 éven belül mi leszünk az új mediterráneum”

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!