Hogyan állítsunk össze egy borsort?

Testesség mindenekelőtt

2008-01-21 | Kézdy Dániel

Vannak olyan dolgok, amiket alapszabályként emlegetnek. Például a száraztól haladjunk az édesebb, a fiatalabbtól az öregebb, a könnyedebb fajtáktól a testesebbek felé. Tartsuk be a fehér, rosé, vörös sorrendet. Az illatos fajták kerüljenek előre, pezsgőt aperitifként fogyasszunk vagy a menü sor végén…

Először is a legfontosabb: soha ne hagyjuk magunkat befolyásolni semmilyen borguru vagy bortankönyv által. Természetesen a hasznos tanácsokat érdemes meghallgatni a nálunk tapasztaltabb kóstolótól, de a legjobb sorrend mindig az, ami az ízlésünknek megfelel.

Én például mostanában egyre több fehérbort fogyasztok, és egyáltalán nem tartom eretnekségnek, ha vörös bor után visszatérek rájuk, és mondjuk egy szép, nagytestű, száraz tokaji furminttal zárom a sort. Azért nem, mert nekem ez így jó, mert egy jó savú fehérbor felfrissít a sor végén.

Idei szilveszteri tapasztalatom, hogy ha az ember egy maratoni borkóstolón vesz részt, ami mondjuk 8-10 óra hosszú (ha valaki ilyenre vágyik szervezett formában, akkor zarándokoljon el Kaló Imréhez vagy Don Simonhoz Egerbe), akkor érdemes úgymond vágásként néha betenni egy abszolút száraz pezsgőt (brut zero). Ez olyan élmény lesz, mint egy menü sorban a klasszikus, francia séfek által ajánlott sorbet, felfrissül tőle az agyunk, az ízlelő bimbóink is, és újult erővel folytathatjuk a kóstolást.

Ha nem valamilyen speciális borsort állítunk össze (mint mondjuk fajta- vagy évjáratkóstoló), akkor tartsuk szem előtt a változatosságot. Fontos, hogy minél vegyesebben válogassunk borvidék, termelő és évjárat szempontból is!

Amit mindenképpen javasolni tudok, hogy a testességet tartsuk szem előtt, ha lehet mindig a könnyedebbtől a teltebb felé lépegessünk. Szerintem ez mindennél fontosabb, felül írja mind a termelőt, mind a fajtát.

A bornak a szerkezete, tömörsége az étel-borpárosításnál is kulcskérdés, hiszen hogyha az egyik fél dominál, akkor nincs egyensúly. Márpedig az étel-borpárosításnál pontosan a harmónia a lényeg! Máshogy fogalmazva, akkor van értelme borokat és ételeket „házasítani” ha a kettőjük frigyéből született alkotás jobb, mint az étel vagy bor külön-külön.

Az évjárat szerinti sorrend is egy érdekes kérdés, mert bár általában azt javasolják az „okosok” hogy haladjunk a fiatalabbaktól az öregebbek felé, tapasztalatom alapján ez a módszer ritkán jó választás. Egyrészt az évjáratok változékonysága miatt (szerencsére) nincs két egyforma évjárat, ezért a borok fejlődése sem lesz lineáris. Gyakran előfordulhat, hogy egy fiatalabb bor előrébb jár fejlődésben az öregebb testvérénél.

Másrészt nagyon nehéz egy olyan borkóstoló végén értékelni a visszafogott illat- és ízjegyekkel rendelkező öreg borokat, ahol már jó néhány illat és íz bombán túl vagyunk. Ezért úgy gondolom, hogy ha az évjáratokat szeretnénk összehasonlítani, akkor is inkább a testességet, intenzitást helyezzük a középpontba.

A szabályok és az azoktól való eltérési lehetőségek átvétele után, ismét csak annyit mondhatok, hogy minden sor összeállításnál a legfontosabb az, hogy kóstoló barátaink és mi is jól érezzünk magunkat. Amúgy meg a mennyországhoz több út vezet, egy a lényeg: törekedjünk a tökéletességre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!