A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Még mindig szeretem a chardonnay-t

Interjú Benedek Péterrel 2. rész

2015-01-21 | Tóth Adrienn


Még mindig szeretem a chardonnay-t

A mátrai borásszal, Benedek Péterrel készített interjúnk első részében arról a kékszőlő-fajtáról beszélgettünk, amellyel a közelmúltban kiegészült a pince portfóliója. A chardonnay ezzel szemben már a kezdetektől része a kínálatnak; most az e fajtával kapcsolatos stílusfinomítást vesszük közelebbről is szemügyre.


 

Cikkünk első részéhez kattints IDE!

 

Mennyiben változott a chardonnay elkészítése az évek alatt?

 

Chardonnay-val már régóta dolgozom, ez a kedvenc fajtám. 2008-ban az Egyesült Államokba mentem egy szakmai ösztöndíj keretében, és már akkor is az volt az egyik legfontosabb célom, hogy elmélyüljek a chardonnay készítésének ott alkalmazott technológiájában. Megfogtak az ottani borok, amelyek megszületését lehetőségem volt végigkövetni a dűlőkből való indulásoktól, azaz a szürettől a palackozásig.

 

Mikor hazatértem, az ott tapasztaltak ihletése szerint kezdtem el dolgozni. A hozamkorlátozás magas fokú érettséget valósított meg, amely az alkoholtartalomban és a krémes textúrában vált érezhetővé. Idővel azonban rá kellett jönnöm, hogy a mátrai klímán nem reprodukálható a kaliforniai stílus.

 

Ezért elkezdtem tudatosan mind több magyar, francia és újvilági chardonnay-t kóstolni. A kérdést az jelentette számomra, mitől lesz magyar az adott chardonnay. Ha leteszem majd az asztalra, és nemzetközi szemszögből vizsgálják, milyen jellemzői miatt mondhatjuk majd rá, hogy megjeleníti Gyöngyöstarjánt.

 

Miután sok évig tudatosan magas alkoholtartalmú tételeket készítettem a Rétföld- és az Epres-dűlők terméséből – fogyasztói és szakmai visszajelzések hatására is –, változtattam a stíluson. Az egyértelmű volt, hogy a két termőtáj közül az Epres adja az erősebb karaktert, az innen származó gyümölcsben a mineralitás mellett határozottabb volt a fajtajelleg is.

 

A feldolgozás kapcsán pedig az vált számomra kívánatossá, hogy a fahordós érlelés karakterét ötvözni tudjam a gyümölcsösséggel. A korábbi években két különböző chardonnay-t készítettem, egy könnyedebb, üdébbet és egy magas beltartalommal bírót. Mostanra azonban rájöttem, hogy mi kis pince vagyunk két különböző chardonnay képviseletéhez, ezért egyesíteni akartam ezt a két műfajt.

 

 

Milyennek képzeled ezt a tételt, azon túl, hogy félúton van a két korábbi iskola között?

 

Fontosnak tartom, hogy elegáns legyen, mérsékelt alkohollal bírjon, ugyanakkor megfelelő koncentrációt mutasson. Szerencsés, ha inkább a citrusos, ananászos, banános, zöld almás gyümölcsösségről szól, mint a hatalmas beltartalomról. Ezentúl szeretném, ha, bár visszafogottabban, de a fahordós érlelés ezt követően is megjelenne benne. A lényeg azonban az, hogy jó legyen inni, hogy vibráljon, hosszú lecsengéssel bírjon, és élményt adjon. Örülnék annak, ha egy ilyen chardonnay a Benedek Pince védjegyévé válhatna.

 

Immár ennek az elképzelésnek megfelelően készítetted el a 2013-as évjáratú chardonnay-t. Mit tudhatunk a megszületéséről?

 

A bor 40%-át új fahordóban érleltem, battonage technológiát alkalmazva. A 60%-a pedig tartályba került, de itt már nem volt jelen seprő. Összesen hat hónapig érett egymástól elkülönítve ez a két tétel a házasítás előtt. Az volt a cél, hogy a hordós rész krémességet és markánsabb gyümölcsös jegyeket adjon a borhoz, míg a tartályos élénk karaktert.

 

Még mindig szeretem a chardonnay-t

 

Az utóbbi időben a vendégfogadás kapcsán komoly fejlesztéseket hajtott végre a pince. Mely területeket érintik a változások?

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne fellendíteni a pincészet helybeli forgalmát. Sajnos itt, a szűk környezetünkben termálvizek vagy várak nem állnak rendelkezésre; ilyen látványosságok nem csábítják ide a vendégeket. Ezért ki kell találni még valamit a borkóstoltatás mellett, hogy minél szélesebb kör számára váljunk vonzó célponttá.

 

Amikor a szüleimmel megépítettük a borkóstoló helyiséget, professzionális körülményeket akartunk biztosítani, nem pinceromantikát. A borok mellé pedig szeretnénk olyan gasztronómiai érdekességeket felszolgálni, amelyek ehhez a vidékhez kötődnek. Itt elsősorban a vadételek jönnek szóba, a szárnyasból készült fogásoktól akár egy szarvasbélszínig vagy sült vadmalacig. Rendszeresen vadászom én is, úgyhogy felismerem a legjobb minőségű vadhúsokat.

 

Annak érdekében pedig, hogy teljes körű szolgáltatást nyújthassunk, szállást alakítottunk ki, amely nyolc fő befogadására alkalmas, kétágyas szobákban. A pince és a kóstolóhelyiség közötti térben egy borteraszt hoztunk létre látványkonyhával felszerelve, ahol hamarosan, kéthetente-havonta tematikus gasztronómiai eseményeket tartunk majd, természetesen borkóstolóval kiegészítve. Bízom benne, hogy mindezek az újítások hozzájárulnak ahhoz, hogy Gyöngyöstarján is egyre gyakoribb célpontjává váljon a borkedvelőknek.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!