Mindent tőkét mi neveltünk fel
Kiss Gáborral beszélgettünk 1. rész
2014-01-31 | Tóth Adrienn
Kiss Gábor amellett, hogy egy több borvidéken szőlőterületekkel bíró nagy pincénél felel a borokért, immár másfél évtizede készít elsősorban vörösborokat a nevét viselő, családi pincészetben. Gáborral beszélgetni azért érdekes, mert sokirányú tapasztalatai miatt határozott elképzelésekkel rendelkezik, ennek ellenére közvetlen természetének köszönhetően őszintén beszél azokról a kérdésekről is, amelyekben egyelőre nem jutott dűlőre.
Kezdjük az alapoktól! Mikorra tehető az indulásod?
Az első cabernet sauvignonom 1999-ből származik, 2001-ben ezt követte a portugieser és a hárslevelű. A termés ezekhez a saját, illetve a szüleim ültetvényeiről származott, és ez a mai napig így van: összesen tíz hektáros a birtok, amelyet együtt kezelünk, de szigorúan elszámolunk.
Hogy ítéled meg, hol tartasz most az ültetvények szempontjából?
Elégedett vagyok azokkal a szőlőkkel, amelyek rendelkezésemre állnak. Ha azonban jó lehetőség akad, minden évben bővítek egy kicsit. Fontosnak tartom, hogy az összes terület saját telepítésű, mi neveltük fel a tőkéket, így olyan fajtákkal, klónokkal, művelésmódokkal dolgozhatunk, amelyeket mi választottunk.
Minden döntést jól hoztatok meg?
A legtöbbel elégedett vagyok, de persze akad kivétel. Néhány éve például úgy tűnik, hibáztam, amikor a kadarka mellé csókaszőlőt telepítettem. Idén fordult termőre mindkettő, és míg a kadarka szépen beérett, addig a csókaszőlő konkrétan nem termett.
Persze az első produktív évjáratban a kadarkából is csak alacsony mennyiséggel számolhatok, hiszen az esős ősz miatt elhúzódó érés után igen szigorúan kellett válogatni. A kadarkából azonban legalább született egy értelmezhető mennyiség, mindez azonban a csókaszőlőről nem mondható el. Amikor elültettem, azt gondoltam, jó bort lehet majd belőle készíteni, pedig már abból is sejthettem volna valamit, hogy a régi ampelográfiai leírások is úgy jellemzik, mint ami keveset terem, és művelését semmi sem indokolja. Most úgy vagyok vele, hogy még egy évet adok neki, aztán meglátom majd, mit csinálok.
Ha már eleve voltak fenntartásaid, miért telepítettél belőle egyáltalán?
Egy magyar kékszőlő-fajtát kerestem. Egyre növekszik ugyanis az exportértékesítésem, és a külföldiek gyakran keresnek tipikusan magyar bort. Egy olyan házasítást szerettem volna összeállítani, amely kékfrankosból, kadarkából és csókaszőlőből áll, de most már nem látom biztosnak, hogy ez megvalósul.
Ha már a fajtákról ejtünk szót, melyiket látod kulcsfontosságúnak Villány vonatkozásában?
Még korainak tartom eldönteni, hogy abban hiszek-e, hogy egy borvidéknek egy vagy két fajtával kellene azonosítania magát. Ha azonban mégis emellett foglalnék állást, azt tartanám ideálisnak, ha a világfajta mellett Kárpát-medencei is megtalálható lenne a kínálatban.
Persze ennek kapcsán nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen a kékfrankost – amelyben nagy lehetőségeket látok – az osztrákok lefoglalták maguknak, a kadarkával pedig Bulgária van kint az amerikai piacon immár három éve. A kadarka ellen azonban nemcsak ez szól, hanem az is, hogy mivel az egyedisége mellett nem adott az érlelhetősége, kiugrásra nem alkalmas. Úgyhogy egyelőre maradunk a cabernet franc-nál és a merlot-nál, bár a kettő összehasonlításakor megállapítható, hogy az előbbi több évjáratban tud kiemelkedő minőséget alkotni.
A kékfrankossal kapcsolatban milyen saját tapasztalataid vannak?
Mindig volt belőle 1800 tőkém, amellyel kísérletezgettem. Az érés dinamikájával kapcsolatban azt vettem észre, hogy amikor elér egy szintet, onnan jó darabig nem mozdul tovább, de ha várunk, és gyakorlatilag a cabernet franc szüretével egy időpontra időzítjük, akkor érettebb, mélyebb ízvilágot és megszelídült savakat kapunk anélkül, hogy az alkohol elszaladna benne.
Mostanra nőtt a fajta jelenléte a kezdetekhez képest a pince esetében, már 4600 tőke áll belőle rendelkezésre, azonban a borkészítéssel kapcsolatban még mindig el kell döntenem egy fontos kérdést: a kékfrankost zártan, tartályban erjesztem, ezt követően kerülhet hordóba nagyon rövid időre annak érdekében, hogy a primer aromákat megőrizzük, vagy akár hosszabb hónapokra is maradhat az érlelt aromatika kialakítása érdekében. Nekem mind a két stílus tetszik, úgyhogy még vívódok ezzel kapcsolatban.
A tervek megismerése után térjünk most rá azokra a borokra, amelyek már most is kaphatóak tőled. Honnan indul a kínálat?
Rozét merlot-ból, kékfrankosból és cabernet sauvignonból készítek. Most innen indul a borsor, de nem tartom kizártnak, hogy ezt a kategóriát a jövőben megszüntetem. Egyszerűn frusztrál a rozéőrület. Májusra rendszeresen elfogy a rozém, így felvetődik bennem a kérdés, az emberek mihez isszák ezt a könnyed bort télen? Steakhez és süteményhez?
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy én sem találok élvezetet az elkészítésében. A szőlőültetvényeim a magas minőségű vörösborok alapanyagának előállításához vannak kialakítva, ezért pazarlásnak érzem a gyümölcsükből rozét készíteni.
Akkor e helyett fókuszáljunk inkább a vörösborokra! A 365 elnevezésű bor a neve alapján a mindennapoknak szólhat.
Valóban, bár az új címkéim megalkotója, Unger Zsolt javaslatára a jövőben már 364 lesz a neve, csak hogy legyen olyan nap is, amikor nem ezt iszod. A bor maga egyébként bordeaux-i stílusú házasítás. A 2012-es évjárat négy hónapot töltött másod- és harmadtöltésű hordókban, a 2013-asról azonban elképzelhető, hogy teljes mértékben tartályban érik majd.
A gyümölcsös ízek minél kifejezőbb megjelenítése érdekében ezentúl rövidebb héjon áztatást is alkalmaztunk, amely könnyedséget és kisebb mennyiségű csersavat eredményezett. Számomra e bor kapcsán ihletforrásként szolgált a Konyári Pince Szerecsen bora, amely kékfrankos alapra építve egy modern stílusú, gyümölcsös, de mégis tartalmas bor.
Ha őszinte vagyok, pár éve még nem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen módon készítek vörösbort, de a kisebb pincészetnek megvan az az előnye – legalábbis az enyémnek –, hogy megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy a saját ízlésemre formáljam a borokat. Nálunk a 365 az alap vörösbor, mivel én nem nagyon kedvelem a portugiesereket, így egy hasonló árkategóriában inkább adok sokkal többet.
Cikkünk következő részéért kattints IDE!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!