Mit együnk a roséhoz?
Öt egyszerű, nyári vacsora
2008-06-20 | Tóth Adrienn
Ha a tikkasztó nappali kánikula estére maximum enyhül, a jól behűtött roséval – amely a megfelelő hőmérsékletű fröccshöz hasonlóan hamvassá teszi poharunk falát – kizárólag palacknyi mennyiségekben számolhatunk. Mert egyik pohár csúszik a másik után, teljesen észrevétlenül, pláne ha harapunk is hozzá valamit. Azért vigyázzunk a mennyiségekkel, különösen akkor, ha ezután még nekivágunk az éjszakának, mert hallottam már olyan történetet, amely három palack rosével indult és másnap reggel a fodrásznál egy nullás géppel ért véget.
Többek között azért nem lehet abbahagyni a rosé-ivást, mert a bor általában frissítő savakkal, üdítő gyümölcsaromákkal kényeztet, és a legtöbb esetben az alkoholtartalom kérdésében sem száll el túlságosan. Az alábbiakban következzen öt fogás, amelyeket eredeti verziójukban vagy kisebb-nagyobb módosításokkal gasztronómiai analfabéták is elkészíthetnek. Bukás szinte lehetetlen, csak a bevásárlás során az alábbi néhány szabályt kell betartani:
A. A mozzarella golyó formájú és folyadékban úszik, a nagy hasábok felejtősek!
B. A paradicsomnak van illata!
C. Tésztasalátához, olasz tésztaételekhez elsősorban durumtésztát válasszunk, ez durumlisztből készül, és nem tartalmaz tojást!
D. Itthon egy rendes élelmiszerüzletben az érett sajtok a leértékelt, akciós áruknál kezdődnek.
E. A tortabevonó nem csokoládé!
1. Viva Italia!
A caprese, azaz a mozzarella és a paradicsom klasszikus párosa az egyik legkönnyebben elkészíthető ételek közé tartozik. Autentikus nápolyi tálalási mód, ha a megszokott karikák helyett inkább kockára vágjuk a paradicsomot, meglocsoljuk egy kis ecettel és egy kicsit több olívaolajjal, megszórjuk sóval, borssal, végül pedig pár szem olívabogyóval vagy bazsalikommal dobjuk fel. Ezt kis tálakba szervírozhatjuk, mellé pedig mindenkinek adunk egy mozzarellagolyót. Ha ezt egy egyszerű zöldsalátával, olívaolajos kenyérrel és egy kevés olasz szalámival kiegészítjük, komplett vacsorát kapunk.
2. Lecsót nem csak rajzfilmfiguraként szeretjük
Lecsót bármikor jó enni. Nehéz olyan embert találni, aki nem szereti, talán, mert nem könnyű elrontani, és sokunkban a nagymama kertjében eltöltött, paradicsomszedős nyarak emlékét idézi. Ez az étel különleges abból a szempontból, hogy még a tojásos-kolbászos variáció is meglepően sok zöldséget tartalmaz egy átlag magyar fogáshoz képest. Az egyre szélesedő zöldségforgatagban gazdagíthatjuk padlizsánnal, cukkínivel vagy tökkel.
3. Piknik
Fedeles vagy fedél nélküli kiskosarunkba pakoljunk sajtot, szárított sonkás, tojáskrémes vagy grillcsirkés szendvicseket, megmosott koktélparadicsomot és friss gyümölcsöket. A fehérpenészes sajtoktól (camembert, brie), a zöldfűszeres sajtkrémeken át (ide tartozik az örök körözött is), egészen a kemény parmezánig sok mindent ajánl roséhoz a szakirodalom, úgyhogy kísérletezzünk bártan! A főzés örömeit utoljára a mama konyhájában megtapasztaló lelkes újrakezdők készíthetnek tésztasalátát: nem teljesen megfőtt tészta, uborka és paradicsomkockák, olajbogyó, olívaolaj, citromlé, só, bors.
4. Sajtos melegszendvics
Tökéletes módja a szárazabb sajtvégek felhasználásának. Tovább megyek. A legjobb sajtos melegszendvics többféle sajtból készül. Alulra kerül egy réteg krémsajt (akár ömlesztett), ha erre legalább háromféle sajt kombinációja kerül, akkor joggal hívhatjuk négysajtosnak a szendvicsünket. A tetejére szórjunk oregánót, ez az apróság ugyanis új színt visz az ízpalettába.
5. Édesszájúaknak
Így, hogy még szezonálisan is aktuális a kérdés, mi mást is ajánlhatnánk desszertként, mint csokoládéval bevont epret? A tökéletes eredmény elérése érdekében használjunk vízfürdőt (alsó edényben forr egy kevés víz, erre ráhelyezünk egy hőálló edényt, és aztán ebben olvasztjuk meg a csokoládét), két rész csokoládéhoz majd egy rész vajat kell keverni, és ízlés szerinti cukorral édesíteni, így addig kevergessük, amíg egységes masszát nem kapunk. Ha kész, vegyük le a tűzről, és néhány kanál hideg víz hozzáadásával hűtsük langyosra, és csak ekkor kezdjük belemártogatni a megmosott, megszárított eperszemeket. Vigyázat, ha az asztalunkra süt a nap, hamar olvad!
A cikk befejeztével azon gondolkozom, hogy lehetséges-e egyáltalán, hogy valaki nem szereti a rosét. Nehéz elképzelni, pedig biztos van ilyen. Hogy hogyan juthat valaki idáig? Például előfordulhat, hogy gyerekkorában nem ivott elég málnaszörpöt, nem szedett elég ribizkét vagy nem aggatott cseresznyét a füleire. Felnövekedvén pedig csak titokban néz meg egy vígjátékot a tévében, talán nem szívesen ül a fűbe, és nem értékel egy kevésbé mélyen szántó beszélgetést (mivel nem tudja, hogy az emberi kommunikáció jelentős része nem a szavakról szól). Ha valaki ennél jobb magyarázattal szolgál, átvehet egy üveg fehér vagy vörösbort a szerkesztőségben!
Ha érdekelnek további írásaink a témában, jelentkezz téma hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!