A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Örvendetes előrelépések olaszrizling-fronton

Az olaszrizling a furmint babérjaira tör

2017-10-12 | Bognár Attila


Örvendetes előrelépések olaszrizling-fronton

Október 7-én immár ötödik alkalommal került megrendezésre az Olaszrizling Október Nagykóstoló, a fajta legnagyobb hazai seregszemléje. Ez az öt év megfelelő apropót szolgáltat arra, hogy kicsit elgondolkodjunk a fajta jelenlegi helyzetén és még inkább jövőbeli kilátásain.


A fajtát mindenki ismeri, magyarnak tekintjük, Tokajt leszámítva minden borvidékünkön megtalálható, az egyik legnagyobb mennyiségben termelt fehérszőlő-fajtánk. Rendkívül sokoldalú: a könnyű, egyszerű mindennapok borától a fröccsborig, a reduktív verziótól a hordós érlelésűig, a kései szürettől kezdve egészen az „olaszrizling aszúig” mindenre képes.

Ezért is volt öt évvel ezelőtt jó ötlet ennek a fajtának egy külön nagyrendezvényt és egy kiemelt hónapot szentelni. Bár öt év nem tűnik nagy időnek, de igenis jelentős mozgások, örvendetes előrelépések történtek. Az út elején járunk, sok munkára van még szükség, de a fejlemények azért összességében pozitívak.

 

Örvendetes előrelépések olaszrizling-fronton

Milyen a magyar olaszrizling?

Szerencsére egyre többek által tudott tény, hogy a fajtának nincs köze sem az olaszokhoz, sem a rajnai rizlinghez. Éppen fut is egy projekt, aminek keretében egy új, külföldön is jól kiejthető, egyszerűen megjegyezhető nevet adnának a fajtának. Mielőtt azonban sor kerülne az átnevezésre, mindenképp ki kellene kitalálni, kinek szánjuk az olaszrizlinget: a hazai fogyasztónak, a külföldi piacoknak, esetleg mindkettőnek? Ha a hazai fogyasztónak, akkor érdemes az olaszrizling nevet megtartani, mert minden más csak összezavarná. Ezt a nevet ismeri, ezt szokta meg, ezt keresi a boltban. Ha a nemzetközi piacokra akarjuk bevezetni az új nevet, az hosszú idő és sok pénz. Akkor éri meg, ha olyan mennyiséget és minőséget tudunk felépíteni, amit minden évben folyamatosan teljesítünk is.

 

Jelenleg az olaszrizlingnek  – véleményem szerint – a hazai a fő piaca. A termelt mennyiség nagyobb része itthon kerül eladásra, mégpedig az egyszerűbb, "mindennapok bora" kategóriában.

 

Örvendetes viszont, hogy az átlag minőség javult az elmúlt öt évben. Egyre több borász készít komolyabb, érleltebb, dűlőválogatott tételeket is, amelyek a nagy magyar fehérek közé sorolhatók. Ennek oka főleg az, hogy az elmúlt években jelentős lépések történtek a borvidékek önszerveződésében, a szabályozásban, az egyre szigorúbb minőségi követelmények kialakításában és azok betartatásában – mindenekelőtt pedig egy konzekvens és érthető termékpiramis kialakításában.

 

Örvendetes előrelépések olaszrizling-fronton

 

A Balatoni Kör, Rizling Generáció és Csopaki Kódex kezdeményezések élen járnak ebben a mozgalomban.

 

Miután az olaszrizling fő termőterülete a Balaton környéke, telitalálat volt a minőségi termékpiramis alsó szegmensét adó BalatonBor ötlete.

 

Az egységes palackban és címkével megjelenő bor 1500 forint körüli áron kerül a fogyasztók elé. A tó körüli régiók közti különbségek itt még kevésbé dominálnak, viszont nagyjából azonos minőségben és színvonalon nagyobb mennyiséggel lehet kiszolgálni a fogyasztókat. A mostani kóstolón is jó néhány BalatonBort lehetett megkóstolni, és a Pop-up School egyik előadásának témája is ez volt. Később a BalatonBor fölött fog megjelenni a település szintű HegyBor kategória, a csúcsra pedig a DűlősBor tételek kerülnek – a három említett egyesület együtt dolgozik jelenleg is a termékpiramis teljessé tételén.

 

Olaszrizling vagy rajnai rizling?

Bár a két fajtát sokan össze szokták hasonlítani, véleményem szerint ennek kevés jelentősége van. Ezúttal ismét lehetett inni rajnai rizlingeket is, igaz jóval kisebb számban, de így is érezhető volt a különbség.

Az igazán nagy kontraszt pedig akkor mutatkozik, ha egy német, osztrák vagy elzászi rizling mellé tesszük az olaszrizlingünket.

A rajnai rizling a világ egyik legkiemelkedőbb fehér fajtája, gyümölcsösségben, komplexitásban és potenciálban sajnos az olaszrizling nem tudja azt. A mi területeink többsége (kivéve néhányat például a Badacsonyban és a Szent György-hegyen) nem is kedveznek a rajnainak, annál inkább az olaszrizlingnek. A „mi olasz fajtánk” kicsit neutrálisabb, de a savkarakterisztikája kifinomult tud lenni, a virágos, mandulás, rezedás jegyek pedig egyedivé varázsolják, sőt a hazai terroir-ok visszaadására is remekül alkalmas.

 

Olaszrizling vagy furmint?

A másik örök dilemma, hogy mi legyen a „nagy magyar fehérbor”. Lassan egy évtizede zajlik a furmint forradalom hazánkban. Egyre többen gondolják úgy, hogy az említett nagy magyar száraz bort csakis furmintból lehet készíteni. Viszont a furmint nagyjából egyenlő Tokajjal, termőterületeinek 98 százaléka itt található. Ezzel szemben az olaszrizling Tokaj kivételével minden borvidékünkön terem. A kérdés csak az, hogy lehet-e belőle nemzetközi mércével mérve komolyabb bort kihozni, mint a furmintból. Ez még a jövő zenéje. Vannak borászok, akik készítettek igen komoly olaszrizling óriásokat, amik bármikor versenyre kelnek a furminttal, de egyelőre a furmint még helyzeti előnyben van, talán annyival, amennyivel előbb ébredt Tokaj. Én például Somlóról sokkal jobban szeretek olaszrizlinget kóstolni, mint furmintot. A múltkori Winelovers Wednesday - Somlói Borok Kóstolója és a mostani Olaszrizling Október pedig tovább erősítette ezt az érzést bennem.

 

Amiket kóstoltam

Örvendetes előrelépések olaszrizling-fronton

 

A fentieken túl tetszettek még Somlóról a Zsirai Pincészet olaszrizlingjei, illetve két új és lendületes szereplő, a Kőfejtő Pince és Barcza Bálint tételei. Badacsonyból Borbély Tamásék teljes szortimentje mindig jó választás, szárazban pédlául a Bács-hegy olaszrizling és a válogatott Karós olaszrizling, az édes bor kedvelőinek pedig a késői szüretelésű olaszrizlingjüket ajánlom. Rajtuk kívül a Villa Tolnay és a Sabar Borház valamint Málik Zoltán borai tűntek még ki. Az, hogy a fajtában van potenciál, a Szeremley Borház két idősebb tétele bizonyította; nem gyakran lehet kóstolni ugyanis 1996-os évjáratú száraz és 2000-es évjáratú kései szüretelésű édes olaszrizlinget. Mindkettő szép állapotban volt még.

 

Összességében elmondható, hogy az elmúlt évek során javult az olaszrizling borok átlagos színvonala, az összefogás és a minőséget előtérbe helyező szabályozás eredményei már most megmutatkoznak. Egyre több borász készít dűlőszelektált borokat, egyre többen hisznek a fajtában, és helyezik a pince szortimentjében az első helyre. Vannak viszont továbbra is olyanok, akik a saját útjukat keresik, kísérleteznek, illetve olyanok is, akik nagyon nem tudták még a fajtát jól megfogni. Hosszú utat kell még megtenni, míg az olaszrizlinget a csúcsra tudjuk emelni, de sokan már nagyon jól állnak ebben.

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!