Tokaj első és legutóbbi hírvivőit ünnepelték
Szoboravató
2016-10-04 | Vinoport
A Tokaj Alapítvány Tokajban létrehozott emlékpark második szobrával Paracelsusnak állított emléket - annak a személynek, aki elsőként vitte el a világba (Európába) a hírt a tokaji bor különlegességéről. Ezzel egyidőben a jelen kor paracelsusait is megajándékozták.
Szeptember közepén avatta második szobrát a Tokaj belvárosában álló, a Tokaj Alapítvány által létrehozott emlékpark. Az eseményt Demeter Zoltán borász, a Tokaj Alapítvány életre hívója nyitotta meg, aki kiemelte Paracelsus hírvivői szerepét, ám rávilágított arra, hogy a jelenkornak is meg kell találnia a maga XXI. századba illeszthető legendáját, amely korszerűen végezhetné el azt a feladatot, melyet közel félezer éve az aranyvessző története oly tökéletesen, máig hatóan megtett.
A szobor felavatójaként Héjj Dávid, a Tokaji Borividék Fejlesztési Tanács elnöke még a szobor leleplezése előtt tartott beszédében reflektált a borvidéki összefogás fontosságára és elengedhetetlen voltára, továbbá arra, hogy az állami támogatási rendszeren keresztül mindent megtesznek annak érdekében, hogy Tokaj-Hegyalja újkori fejlődését elősegítsék. A felkínált lehetőségekkel viszont a helyieknek kell tudni élni.
A Benke Zoltán szobrászművész által készített Paracelsus mellszobrot Héjj Dávid és Demeter Zoltán együtt leplezték le.
Dr. Nagy Kornél történész, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársaként tartotta meg előadását Paracelsus méltatójaként.
Az avató rendezvény lezárásaként Demeter Anett, a Tokaj Alapítvány vezetője átadta a Tokaj Alapítvány PRO DISTRICTU TOKAIENSIS díját Kézdy Dánielnek a Tokaj – Emberek és Dűlők című könyv szerzőjének, és Ripka Gergelynek, a Tokaj Kalauz írójának. A Tokaj Alapítvány által létrehozott díjat minden szoboravató alkalmával átadják, mivel az alapítvány évről-évre kiemel egy a jelenben a borvidékért dolgozó embert, akit az adott év szobrászművésze által egyedileg, egyetlen példányban készített grafikával vagy tusrajzzal díjaznak. Ebben az évben Kézdy Dániel Benke Zoltán szobrász Paracelsusról, míg Ripka Gergely Illyés Antal szobrász dr. Szabó Józsefről készített rajzát kapta meg.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Urs Brönnimann követtanácsos úr, Svájc Magyarországi Nagykövetségének ügyvivője. Örömmel fogadta a Tokaj Alapítvány azt a lehetőséget, hogy a Tokaji Borvidéki Emlékpark a Paracelsus szobron keresztül állomása legyen a „Grand Tour of Switzerland in Hungary” kezdeményezésnek, melynek lényege olyan helyek felkeresése és bemutatása, amelyek összefüggenek Svájccal.
Az avatást követő fogadáson bemutatta borait a Barta Pince Mádról, a Béres Szőlőbirtok Erdőbényéről, a Dereszla Pincészet Bodrogkeresztúrból, az Erzsébet Pince Tokajból, a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok Tarcalról és a Pendits Szőlőbirtok Abaújszántóról.
A gasztronómiát az encsi Anyukám Mondta Étterem képviselte.
A Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársainak köszönhetően megkóstolhatták az esemény vendégei a XIX. századból, tehát még a filoxéra előtti időkből származó, az akkori Tokajban termesztésben lévő szőlőfajták némelyikét.
Az Emlékpark támogatói: Tokaj Város Önkormányzata, Nemzeti Együttműködési Alap, Pecsenye Roland, Colas Északkő és Demeter Zoltán.
PARACELSUS (1493−1541)
Német ajkú svájci orvos, kémikus, gyógyszerész humanista filozófus, természettudós és alkimista. A modern orvostudomány előfutáraként, illetve a toxikológia atyaként tartják számon az orvos-, valamint a tudománytörténészek.
Philippus Theophrastus Aureolus Bombastus von Hohenheim néven látta meg a napvilágot, egy nemesi származású orvos famíliából sarjaként. A tudománytörténetben Paracelsus néven vált ismertté. Az említett latin nevet az i.sz. 1. században élt nagy antik római Aulus Cornelius Celsus tudós-orvos nemzetségneve után vette fel, ami magyar nyelven annyit tesz, hogy „Celsus felett álló”.
Paracelsus az akkor Német-Római Birodalomban, − a mai Ausztria területén−, Villachban nevelkedett, és az alapiskoláit is ott végezte. 1510-ben iratkozott be a bécsi egyetem orvosi fakultására, és tanulmányait 1513-ban fejezte be. Ezt követően az itáliai Ferrara városának egyetemén folytatta orvostudományi stúdiumait, ahol nem sokkal később megszerezte meg a doktorátust is. Ezt követően körbeutazta Európát, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet, tanulmányozva az akkori korszerűnek számító gyakorlati orvoslást és gyógyszerészetet.
Paracelsus az 1520-as évek elején kezdett orvosi és gyógyszerészi praxisba. Új kezelési technikáival gyógyíthatatlan tűnő beteget kúrált ki. Fontosnak vélte többek között a sebek megfelelő szerekkel való kitisztítását, illetve a fertőtlenítését. Sőt arról volt híres Paracelsus, hogy az orvosolására ő maga állított elő gyógyszereket. Rendszeresen tanulmányozta az ásványokat és gyógynövényeket, és ezekből készített orvosságokat. Emiatt Paracelsust kortársai egyfajta csodadoktornak is tartották. Munkásságának egyik fontos mérföldköve volt tovább az is, hogy a betegségek gyógyításakor nemcsak a tünetet nézet, hanem az egész embert és annak a lelkét. Gyógyászati megfigyeléseit 1530-ban latin nyelven megjelent Paragranum című munkájában foglalta össze.
Még I. (Hunyadi) Mátyás (1458−1490) király udvarából terjedt el az a legenda, miszerint a Szerémségben, illetve Tokaj-Hegyalján aranyszőlővesszők léteznek. Ennek elterjesztésében az uralkodó udvari tudósa Galeotto Marzio (1427−1497) játszott szerepet. S ez a hír, vagy mítosz a 15−16. század fordulóján felkeltette a kor természettudósainak, alkimistáinak és orvosainak az érdeklődését is. Paracelsus tulajdonképpen e hír hallatán pusztán tudományos kíváncsiságból érkezett Magyarországra 1524-ben. Paracelsus akkor megfordult Eperjes városában, a Szerémségben és természetesen a tokaj-hegyaljai borvidéken. Hegyalján a tokaji Kopaszhegy (az akkori néven Tarcal-hegye - Tarczalheghie) Mézesmál (Mezezmaal) és Remete (Remethe), valamint a Tállya mezőváros promontóriumainak (vélhetően a Bányász, Hasznos, Hegyes, Nyerges, Palota, Tökösmál nevű szőlőhegyek) talaját, összetételét, valamint az onnan származó borokat tanulmányozta. Ezen belül megfigyelései alkalmával a tokaji bor élettani hatását elemezte. Vizsgálatainak az eredményeképpen Paracelsus megállapította, hogy a hegyaljai borban szerencsésen elegyednek a talajból felszívott ásványos jegyek a szőlő által kitermelt anyagokkal. Kutatásai során megállapította meg azt is, hogy a szőlők a talajban lévő ásványokkal társulva a tokaji bor formájában folyékony arannyá változnak. Mindezen túlmenően Paracelsus a tokaji bor erejét és jellegét a napfényből származtatta, amelyek a szőlőtőkéken mintegy isteni csodaként (Deus ex machina) a legtökéletesebb formában alakulnak át.
Paracelsus volt az első, aki elvitte a világba (Európába) a hírt a Tokaji kiválóságáról.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Lérins szigetek: a szerzetesek bora Cannes partjai mellett
De'Ricci: generációkon átívelő tisztelet és hűség a terroir iránt
"10 éven belül mi leszünk az új mediterráneum”
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!