Tudtátok, hogy dobol?
Karner Gábor válaszolt 1. rész
2015-03-27 | Tóth Adrienn
Karner Gábort, a Tőkések egyik tagját úgy ismerjük, mint egy mátrai borászt, aki különösen sokat tett azért, hogy ne pusztán fehérboros vidékként gondoljunk erre a termőtájra. A borásszal készített interjúnkban végére járunk, hogy hogyan került kapcsolatba a borral, és milyen út vezetett borászfilozófiája kialakulásáig. Azt azonban valószínűleg sokan nem tudják róla, hogy a pincemunkák mellett dobol is.
1998-ban a veresegyházi kertemben termő szőlővel indult a történet. Többféle fajta akadt itt, amelyből a szomszéd bácsi segítségével készítettem bort. Érintetlen voltam ebben a témában, de az ekkor megszülető borral beköltözött a házunkba egy egész új világ.
A következő évben vettünk 100 kilogramm szőlőt a Mátrából. Kíváncsi voltam, hogyha a saját homoki alapanyagomból ilyen bor születik, milyen lesz az igazi borvidéki borszőlő? Rizlingszilvánit vettem, és emellett szerettem volna még kék szőlőt is. Egy ismerős ígérte, hogy szerez Egerből, de mire ideért a gyümölcs, kiderült, hogy az valójában tramini a Mátrából. Így utólag azonban egy dolog fontosnak bizonyult ezzel kapcsolatban, hogy ez a szőlő Szücsiből származott.
Azt már a szőlők érkezése előtt elhatároztam, hogy tudományos alapon, borászati szakkönyvek és a Borbarát által kikupálva látok majd munkához. Az elképzeléseim helyességét pedig csak megerősítette, hogy mind a két borom aranyérmet nyert a váci borversenyen. Ekkor még fontosnak tartottam a borversenyeket, így ez az eredmény lendületet adott.
Hogyan folytatódott az út ez után?
Ebből rendszer lett. Főállásban éjjeliőrként dolgoztam, mellette doboltam és vásárolt szőlőből bort készítettem. Innentől már tudatosan a Mátrából vettem az alapanyagot, amelynek feldolgozásakor minden elképzelhető segédanyagot kipróbáltam. Cukorra szükség volt mindig, de előfordult, hogy savat is adnom kellett a musthoz.
Igyekeztem a lehető legjobb borokat készíteni, de eltelt néhány év, és rájöttem, hiába figyelek jobban az erjedési hőmérsékletre vagy a higiéniára, hiába vetek be cukrot vagy más anyagokat, egy szintnél nem tudok magasabbra emelkedni, mert az alapanyag egyszerűen nem olyan, amilyennek lennie kellene.
Ha tőlem ma megkérdezik, hány százalékban a szőlőn és hány százalékban a pincén múlik a bor minősége, azt mondom 100%-ban a szőlőn – és ezt onnan tudom, mert a másik oldalt is kipróbáltam. A gyenge alapanyaghoz sok mindent lehet vásárolni – még ha csak az engedélyezett segédanyagokra gondolunk is –, csak egy dolgot nem: harmóniát, az csak a szőlővel kerülhet a pincébe.
Miután megfogalmazódott benned ez a felismerés, mit tudtál tenni?
Elérkezett az idő, hogy szőlőt telepítsek. 2003 tavaszától őszéig zajlott a Vitézföldön a területrendezés és a korábbi elhanyagolt ültetvény kivágása, végül 2004 tavaszán kerülhettek a kékfrankostőkék a földbe. Nem akartam már termő ültetvényt vásárolni, mert kompromisszummentes alapanyaggal szerettem volna dolgozni.
Lélekemelő munka volt mindezt végigcsinálni, de nehezebbnek bizonyult, mint amire számítottam. Parasztnak lenni nem könnyű. Az agrárdiplomát ugyan öt év alatt meg lehet szerezni, de ahhoz, hogy valóban jó legyen ebben valaki, egy életen át kell tanulni. A gépésztechnikusi végzettségemmel mindez nem volt egyszerű az elején.
Mi jelentette a legtöbb nehézséget?
A munkaeszköz- és a géphiány. Már a szőlőtelepítés komoly kihívásokat hozott, sokkal több fizikai munkát kellett beletenni ahhoz képest, mint ha megfelelő gépek álltak volna rendelkezésünkre. A helyzetet csak fokozta, hogy az időjárás sem kedvezett, 2004-ben egyik zápor követte a másikat, mindennek ellenére jól sikerült a telepítés.
2005-ben az egy hektáron termő 8000 tőkéről szedtünk 200 kilogramm szőlőt. Inkább séta volt mindez, mint szüretelés. A termésből bor készült, lepalackoztam, még mindig van belőle két üveg. Az ezt követő 2006-os volt az első évjárat, amelynek 400 literes termésével már piacra léptem.
Amikor itt tartottam, már biztos voltam benne, hogy jó döntés volt a saját szőlő. Bár a termésmennyiség nem volt nagy, sokkal jobb érettségi állapotot értünk el, szépen szaporodott a mustfok. Egészen más volt, mint korábban odamenni, amikor mondják, és vinni, amit adnak.
Mennyiben változtatta ez meg a borászati munkákat?
Innentől semmit nem adtam a borokhoz, csak ként. Már nem volt másnak értelme, hiszen ha az ember jól dolgozik a szőlőben, akkor minden benne lesz magában a gyümölcsben, ráadásul egyedi és természetes módon. Egy olyan kis pincének pedig, mint az enyém – most 2,5 hektár szőlőm van –, csak ez az út járható, kizárólag az egyedi és jó minőségű borok biztosíthatják a fennmaradást.
Cikkünket holnap ITT folytatjuk.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!