Vin de Constance - A legendás desszertbor újjászületése
Reszkess, Tokaj?
2019-01-21 | Dohány Attila
A 90-es évektől újra elérhető ikonikus desszertbort már évek óta Dél-Afrika legjobb borai között tartják számon. Az idén piacra került legújabb, 2015-ös évjárata 98 pontos értékelést kapott Tim Atkin Master of Wine-tól.
Címlapfotó: www.kleinconstantia.com
Dél-Afrika hallatán nem feltétlenül az itt készített minőségi borok jutnak az ember eszébe, jóllehet ez a vidék már jó néhány éve a világ tíz legnagyobb bortermelő országa között szerepel. A mennyiségi bortermelés mellett az utóbbi évtizedben folyamatosan jelentek meg a legmagasabb minőséget képviselő pincészetek termékei is. A minőségi borkészítés azonban nem újkeletű tevékenység ebben a régióban, hiszen itt innen származik a 18-19. század egyik legismertebb, és egyben legjobbnak tartott bora, a legendás Vin de Constance desszertbor. A történetírók szerint annyira népszerű volt, hogy Thomas Jefferson, Bonaparte Napóleon és Viktória királynő is gyakorta fogyasztották.
A termőhely története
A Vin de Constance története egészen 1685-ig nyúlik vissza, amikor a Hollandiából érkező Simon van der Stel, a Holland Kelet-indiai Társaság tisztségviselője létrehozta Dél-Afrika egyik legrégebbi szőlőbirtokát a mai Fokváros közelében. A szőlőtermesztésben is jártas hivatalnok elsőként látta meg a Constantia völgyben rejlő lehetőségeket. Simon Van der Stel ezen a csodálatos helyen rendezte be új otthonát, amit gyümölcsösökkel és szőlőültetvényekkel vett körül, és fogott hozzá a későbbiekben világhírűvé vált édesbor készítéséhez. Hamar felfigyeltek a helyi bor páratlan aromáira és kiváló minőségére, de az ekkor már kormányzóként tevékenykedő Simon Van der Stel 1712-ben bekövetkező haláláig csak csekély mennyiség készült belőle, így nagy tételben nem juthatott el az európai fogyasztókhoz. Örökösök híján a birtokot felosztották, majd egy aukción értékesítették, így a korábban közel 900 hektáros terület három kisebb részre tagolódott: Klein Constantia, Groot Constantia és Bergvliet.
Fotó: www.thewinesociety.com
A Klein Constantia birtok új tulajdonosa folytatatta elődje tevékenységét, így 1726-ban elindult az első Constantia völgyből származó borszállítmány Hollandia felé. Ezzel az utazással kezdetét vette világhódító útja is, hiszen ötven évvel később már a világ legjobb és legdrágább borai között tartották számon.
A sikertörténet azonban szomorú véget ért, amikor a 19. század végén Dél-Afrikát is elérte a filoxéra járvány, amely a szőlőültetvények kipusztulásához és a legtöbb bortermelő család csődjéhez vezetett. A világhírű desszertbor termelése megszűnt, utolsó palackjai az 1870-es években készültek, ezután az ikonikus bor történetében száz év szünet következett.
1980-ban a Klein Constantia birtokra új tulajdonosok érkeztek, akik elhatározták, hogy felélesztik a kontinens feledésbe merült legendás édes borát. Korabeli feljegyzések tanulmányozásával próbálták megtalálni a 300 évvel korábbi borkészítési technológiát és azonosítani a megfelelő szőlőfajtát. A kitartó munkának köszönhetően két évvel később el is indult a szőlőtelepítés, majd 1990-ben már újra a borfogyasztók asztalára kerülhetett Dél-Afrika ikonikus desszertbora. A tulajdonosok részéréről a tradíciókhoz való ragaszkodás nemcsak a borkésztésben mutatkozott meg, hanem a 18. században használt antik stílusú palackforma használatában is.
A klíma
A természetes édesbor készítéséhez használt szőlőültetvények a Constantiaberg-hegy lábánál húzódó lankákon találhatók, amely ideális helyszínnek bizonyult a szőlő telepítéséhez. Az óceán közelségéből fakadó hűvös klíma és a megfelelő mennyiségű csapadék kedvező feltételeket teremt a szőlő fejlődésének. A kontinensre jellemző hosszú és száraz nyarak alkalmával a szőlőtőkék folyamatos vízellátását a háromrétegű talajösszetétel is segíti. Az altalaj egy vízzáró, morzsalékos gránit alapkőzet, amin egy vízmegkötő agyagréteget találunk, amit végül egy homokköves, kavicsos réteg zár le. A vízmegkötő agyagos talajréteg hatására a növény elegendő tápanyaghoz jut még a legaszályosabb időszakokban is, így az ültetvények vízellátása (külön öntözés nélkül is) megoldott.
Fotó: www.kleinconstantia.com
A szőlő
A desszertbor készítéséhez az éghajlati viszonyokhoz kiválóan illeszkedő muscat de frontignan (sárgamuskotály) szőlőfajtát használják. A kézzel végzett szüret januárban kezdődik és az időjárás függvényében több hónapig tart. Első alkalommal a teljes érettséget elért fürtöknek csak egy részét szedik le, ebből egy 12,5-13 százalékos alkoholtartalmú, jó savszerkezettel rendelkező alapbort készítenek, amelynek segítségével a megfelelő sav-cukor egyensúlyt is képesek befolyásolni a későbbiekben. A tőkéken hagyott gyümölcs már a desszertbor készítéséhez elengedhetetlen cukor gyűjtésére szolgál. A fürtök közelében lévő leveleket eltávolítják, hogy a tűző napsütés közvetlenül érhesse őket, így a bogyók gyorsabbab töppednek. Fontos hangsúlyozni, hogy itt azonban nem aszúsodás történik (ellentétben Tokajjal, ahol a szőlőszemek nedvességvesztése a botrytis cinerea-nak köszönhetően megy végbe), hanem az erős napsütés okozta mazsolásodás. Az első szüretet további 15-20 követi, amikor is az azonos érettségi szintet elérő töppedt szőlőfürtök betakarítása történik. A leszedett gyümölcsöt zúzzák, néhány nap elteltével préselik, majd rendszerint 3 évre 50-50 százalék arányban francia és magyar tölgyfahordóba töltik (esetenként francia akáchordót is használnak), végül palackozás előtt még fél évig tartályokban pihentetik. A végeredmény mintegy harmincezer palack 160-170 g/l maradékcukrot, 6-7 g/l savat és 14 százalék alkoholt tartalmazó desszertbor.
Fotó: www.kleinconstantia.com
Az elmúlt évek sikerein felbuzdulva folyamatosan zajlik a muscat de frontignan szőlőfajta telepítése, és a közelmúltban kísérleti jelleggel egyéb fajták ültetése is megkezdődött. A Franciaországban édes borok készítésére is használt chenin blanc és petit manseng mellett a Tokajból jól ismert furmint szőlő is helyet kapott a régióban. Az új fajtákkal való kísérletezés nem titkolt célja, hogy egy még tökéletesebb természetes édesbort készíthessenek, amely majd idővel versenybe szállhat a világ legjobbjának tartott tokaji vagy sauternes-i desszertborokkal is.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!