Zöldveltelini-ország
A fajta arcai Ausztriából
2015-07-08 | Tóth Adrienn
Bár az osztrák borok iránt érdeklődők egyre több izgalmas kékfrankosra bukkanhatnak, az országot mégis elsősorban fehérbortermőként ismerjük. Ezt a számok is igazolják: a fehér szőlők teszik ki az ültetvények 65,65%-át. A rajnai rizling-rajongók számára talán meglepető, hogy az ország rajnai rizling-ültetvényei alig haladják meg a szőlők 4%-át, a zöld veltelini ellenben megközelíti a 30%-ot. Itt az ideje, hogy alaposabban is szemügyre vegyük a fajtát, hiszen a borturizmusra berendezkedett ország ideális célpontja lehet egy nyári kiruccanásnak.
A DAC a Districtus Austriae Controllatus rövidítése. Ez jelenik meg a borvidék neve mellett azon tételek címkéjén, amely olyan szőlőfajtából vagy szőlőfajtákból készül, amely az adott termőtájra jellemző. Az első eredetvédelmi kategória a Weinviertelben 2002-ben jött létre, és a sor lépésről lépésre bővül olyan borvidékekkel, amelyek meg tudtak határozni egy rájuk jellemző szőlőfajtát vagy bortípust, és végigcsinálták a DAC létrehozásának hivatalos folyamatát.
A zöld veltelini több DAC-ban is érintett. Az imént említett Weinviertelben 2002-ben hozták létre a Klassik és 2009-ben a Reserve kategóriát. A Traisental, a Kremstal és a Kamptal DAC-k egymást követő években születtek meg, az első 2006-ban, a második 2007-ben, a harmadik 2008-ban, mindhárom esetben zöld velteliniből vagy rajnai rizlingből készíthető a borvidék nevét viselő DAC Klassik vagy Reserve bor.
Végül Leithabergben a 2009-es évjárattal hozták létre a fehér DAC kategóriát, amelyben a zöld veltelini mellett pinot blanc, chardonnay és neuburger kaphat szerepet. Ezekre koncentrálunk majd akkor is, amikor a borvidéki stílusokat hasonlítjuk össze.
Borvidéki variációk
A zöld veltelini Niederösterreichban, azaz Alsó-Ausztriában a legjelentősebb, ahol a szőlőterületek közel 44%-át ez a szőlőfajta borítja. Az utolsóként említett Leithaberg kivételével a felsorolt alrégiók mindegyike ezen belül található.
A legnagyobb presztízzsel bíró borok Wachauból származnak, ahol a helyi kódex, a Vinea Wachau szerint három egymásra épülő stílusban is készülhetnek. A Steinfeder jelenti a legkönnyebb testű borokat, hiszen amellett, hogy a többi kategóriához hasonlóan kötelező elvárás a szárazság, az alkohol ebben az esetben nem emelkedhet 11,5% fölé, ehhez pedig a szőlő érettségi állapota nem haladhat meg egy bizonyos szintet. Mennyiségében a legtöbb bor a következő, Federspiel stílusból készül, amelynél az alkohol 11,5% és 12,5% között mozog, míg a Smaragd megnevezésű, 12,5%-nál magasabb alkoholtartalommal bíró borok esetében már gyakori a túlérett alapanyag.
Kremstal közvetlenül Wachau szomszédságában helyezkedik el, és a határos területeken osztozik annak köves, szikár talajadottságain, míg keleti irányban továbbhaladva a löszös talaj a kerekebb, gyümölcsösebb irányt erősíti. Kamptalban a pannon klíma jobban érezteti hatását, így itt már a Klassik stílusba sorolható zöld veltelinik is közepes testtel bírnak, míg a Reserve elnevezés alatt futók kifejezetten testek, dúsak.
Traisental ebből a hármasból a legkisebb fiú, a dinamikusan fejlődő borvidék veltelinis érdemeit azonban emeli, hogy egész Ausztrián belül itt a legjelentősebb a fajta elterjedtsége, hiszen az eléri a szőlők 60%-át, és a meredek fekvéseknek, valamint a hűvös éjszakáknak köszönhetően sok elegáns, hosszan érlelhető bor születik itt e fajtából. Érdemes kiemelni, hogy egyik, utóbb említett régió Klassik kategóriájának esetében sem engedélyezett a tölgyfa hordós érlelés vagy a botritisz megjelenése az aromatikában.
Ha friss, fűszeres, ropogós zöld veltelinire vágyik valaki, annak érdemes a Weinviertel borai felé fordulni. Ez a zóna bír a legnagyobb szőlőtermő területtel, és ezen belül is nagy a zöld veltelini aránya, olyannyira, hogy a teljes osztrák veltelinis termőterület fele a Weinviertelben található. Bár itt az úgy nevezett pfefferl, azaz borsos műfaj bír döntő jelentőséggel, természetesen léteznek teltebb, sőt akár édes tételek is.
Végül, a szabályozás jelenlegi állása szerint a Leithaberg DAC az utolsó, amelyben szerepet kap a zöld veltelini, bár ebben az esetben már nem ez a fajta van a főszerepben. Az eredetvédelmi szabályozás szerint a fehér Leithaberg borok készülhetnek pinot blanc-ból – helyi nevén weissburgunderből –, chardonnay-ból, neuburgerből vagy zöld velteliniből, fajtaborként vagy ezen fajták házasításaként.
Évjárathatás
Fogyasztói szempontból az osztrák zöld veltelinik előnyös tulajdonságai közé sorolhatók, hogy bár természetesen tükrözik az adott borvidék és termelő stílusát, összességében mégis elmondhatjuk róluk, hogy nagy vonalakban párhuzamba állíthatók a hazai fehérborok karakterével.
Azok, akik a teltebb, gazdagabb, tüzesebb tételeket kedvelik, amennyiben hozzáférhető, érdemes a 2011-es és 2012-es évjáratokat keresniük, míg a filigránabb, savakra hangoltabb borok pártolói a 2013-as és 2014-es tételek mellett tehetik le a voksot. Fontos megjegyezni, hogy bár az utóbbi évjárat kihívást jelentett az osztrák gazdáknak is, és az átlagosnál alacsonyabb mennyiséget eredményezett, mégis sok értékes és érdekes zöld veltelini kóstolható 2014-ből, különösen, ha az elegánsabb vonal áll közelebb hozzánk.
A zöld veltelinik a szüret időpontjától, az évjárattól és a termőtájtól függően számtalan súlycsoportban elkészülhetnek. Könnyedebb tételeit a ropogós savak, az üde, gyümölcsös aromatika jellemzi, majd ahogy nő a beltartalom, a bor szert tehet a közepes test és a határozott savgerinc által egy elegáns stílusra, vagy a teltség, a túlérett illat- és ízvilág és akár a hordós érlelés jegyeinek megjelenése által sűrű, gazdag fehérboros iskola tagjává válik. Érdemes felfedezni ezt a sokszínű világot, amelynek megtapasztalásához alig néhány órát kell csak utazni.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!