2007, a hektikus évjárat
Újboregyetem a Budai Várban
2007-11-22 | Tóth Adrienn
„Márton az újbor bírája” szlogennel rendezték meg ötödik alkalommal a Szent Márton Újborfesztivál és Libator kísérőrendezvényeként az Újboregyetemet. Hívhatnánk szakmai programnak is, de tény, hogy a Boregyetem különböző előadásain szép számmal akadnak mindig olyan hallgatók, akik számára nem munka, inkább egy komoly hobby a bor.
Az előadások központi témája így nem sokkal a szüret után mi más is lehetett volna, mint a 2007-es év. E mellett szó volt még a szüretről általánosságban, valamint konkrétan az ideiről. Lezárásképpen pedig tekintettel az ünnephez kapcsolódó libára, a baromfikról folyt a szó. Az előadásokat pedig senkinek sem kellett száraz torokkal végigülni, hiszen bor-jellegű italok egész skáláját ízlelhették a jelenlévők. És hogy miért írom, hogy „bor-jellegű” italok, nos ez hamarosan kiderül.
Az első előadó Dr. Gál Lajos volt, aki szakmai értékelést tartott az idei évjáratról, ezekből következtetéseket vonva le a borok várható minőségére nézve mind a termelők, mind a fogyasztók szempontjából. Az előadó a 2007-es évjáratot „hektikus évjárat”-ként aposztrofálta. Hektikus, mert ugyan rendelkezésre állt a szükséges csapadék és napsütés, azonban nem éppen a legjobb megoszlásban.
Kezdjük először is a napsütéssel. A szőlőnövény ez évi működésének kezdeti szakaszában egy elég erős löketet kapott belőle, ennek eredményeként túl korán indult el a rügyfakadás, ami persze korábbra hozta az érést is. Voltak olyan kiugróan meleg nyári napok, amikor a bogyók egyszerűen megégtek. Borászaink ebben az évben belekóstolhattak egy kicsit sok új-világi borász problémájába. Hiszen egy hazánkénál melegebb éghajlattal megáldott területen szinte minden évben ez a helyzet áll elő. A nagy meleg miatt felgyorsul az érés - és bár lehet, hogy a cukor- és savtartalom a papírformát hozza -, a szőlő íz- és aromaanyagai még korántsem értek be. Nagy kérdés és sok stressz forrása ilyenkor a döntés, hogy megéri-e még kint hagyni a termést elősegítve ezzel azt, hogy annak aromái megfelelően kifejlődjenek, viszont kockáztatva, hogy elég a szőlő savtartalma, így lapossá, fáradttá válhat a belőle készített bor. A magyar borászoknak ilyen szituációkban még nincs túl sok tapasztalatuk, így előfordulhat, hogy sokan elhamarkodott lépéseket tettek.
Most pedig jöjjön a csapadék kérdése, amely mondanom sem kell, szintén nem úgy, akkor és olyan iramban esett, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Sokszor szakadt például szüret idején, ami az egyik legkevésbé alkalmas esőnap a borászok számára. Nemcsak azért, mert egy esős napon nem tudnak szüretelni, de még néhány nappal utána is várniuk kell, hogy kiszáradjon a szőlő. Hiszen az esővíz felhígítaná a termést, így célszerű megvárni, amíg az elpárolog. Rossz esetben persze egymást érik a csapadékos napok, a borász meg egyre csak vár, egyre frusztráltabban és kétségbeesettebben, mert ez itt ilyenkor igenis az idegek harca.
Igazolta ezt az idei év is, hiszen - ahogy azt Gál Lajos elmondta - azok, akik megtették a szükséges intézkedéseket már korábban (mint a hozamkorlátozás), és ki bírták várni a megfelelő napot, azok szép termésre számíthatnak az idén.
A második előadás során kivételes élményben volt része a hallgatóságnak. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy az ember híres pincészetek borait kóstolhassa a borrá válás rögös útján, valamint közvetlenül a fordulóponton. Hogy mi is történt itt egészen pontosan? Öt meghatározó borvidék, öt meghatározó borásza mutatta be mustját, erjedő murciját, kierjedt, de még nem letisztult újborát a vendégeknek, hogy konkrét kóstolóval támaszthassák alá, az adott évjárat borvidéki elemzését. Az előadók: Dr. Gál Lajos, Borbély Tamás, Gere Zsolt, ifj. Szepsy István és Vida Péter volt. Valóban egészen más így értékelni egy évjáratot annak a gyümölcshöz szinte legközelebbi állapotát kóstolva.
Végül pedig Bárány László, a Magyar Baromfi Terméktanács elnöke tartott előadást Márton lúdja kapcsán a magyar baromfiról, amelyet kóstoló is követett. Ropogós, sült lúdtepertő, libamáj, libazsírral megkent kenyér, valamint a talán legfinomabb füstölt libamellet ízlelhettük meg Szent Márton iránti tisztelettől áthatva.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!