A fajtaválasztás lassú folyamat
Interjú Ivo Varbanovval 2. rész
2012-06-06 | Tóth Adrienn
A hordók kénezése, a borok kéntartalma, valamint az ezekkel kapcsolatban a közelmúltban felmerült korlátozások mellett a telepítési jogok voltak a CEVI, az Európai Független Szőlő- és Bortermelők Szövetségének konferenciáján a legfontosabb témák. A hazai tagszervezet, a Vindependent meghívására hazánkba látogató külföldi vendégek közül a Vinoport Ivo Varbanovval készített interjút.
Az interjú első részéért kattints IDE!
Kis pincészetekről szólva ismert, hogy Bulgáriában külön, könnyített adminisztrációs kötelezettségekkel járó szabályozás érvényes az 1000 hektoliter alatti pincészetekre. Bevált Önöknél ez a módszer? Javasolja hazánk számára is?
Amennyiben még nem rendelkeznek egy, a kisebb pincészetek számára hasonló könnyítéseket tartalmazó szabályozással, úgy annak létrehozását mindenképpen javasolnám Magyarország számára. Az Önök politikai döntéshozóinak meg kell érteniük, hogy bár a bevételek a nagyobb pincészetektől jönnek, de az ország presztízsnövekedése, amely a nagyobb borászatok hírnevét is javítja, rendszerint a kisebb, minőségorientált birtokok munkájának köszönhető.
Bulgáriában az évente 1000 hektoliternél kevesebbet termelő borászatok bizonyos szempontból tényleg könnyítéseket élveznek, de sajnos a korrupció még mindig jelentős, a nagyobb pincészetek pedig általában jó kapcsolatot ápolnak a hatóságokkal. A bürokratikus és adminisztratív kötelezettségek eddig is különösen nagy terhet jelentettek Bulgáriában, az új bortörvény (amely már csak végleges elfogadásra vár) pedig nem fog ezen jelentős mértékben változtatni. Sajnos az új szabályozás bizonyos részeiben pont a gazdaságilag erős vállalkozásoknak kedvez, háttérbe szorítva a közepes és kisebb méretű pincészeteket.
Nálunk egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek a helyi fajták. Bulgáriában mekkora ezek jelentősége?
Szerintem ez egy fontos, sőt kritikus kérdés. Az egyik ok, amiért a telepítésre kerülő szőlőfajták esetében kiemelten fontos a tudatosság, hogy ha valami mégsem válik be, nem lehet egyszerűen az egyik évről a másikra leváltani, hiszen egy új telepítés esetében több év is eltelik az ültetvény termőre fordulásáig, arról nem is beszélve, hogy az igazán magas minőség eléréséhez akár több évtizedre is szükség lehet.
Ahhoz, hogy egy borvidéken átalakuljon a szőlőfajták összetétele, még általános elhatározás esetén is, legalább egy évtizedre van szükség. A jó döntés érdekében a legfontosabb kérdés annak meghatározása, hogy mely fajta illik leginkább egy specifikus termőhelyhez. Ennek eldöntését pedig nem bízhatjuk újságírók megérzéseire: szőlészeti és borászati próbákra van szükség, olyanokra, amelyeket esetenként menthetetlenül bukással végződnek.
Ehhez a munkához erős kötődésre, intelligenciára és komoly áldozatokra van szükség. Gyakorlatilag ugyanis nemcsak a saját rövidtávú gazdasági hasznod érdekében dolgozol, hanem hazád borkultúrájának előmenetele érdekében is.
Személy szerint én egyébként nem hiszek a helyi és a nemzetközi szőlőfajták szétválasztásában, mert ez a csoportosítás általában az autochton fajták kárára történik. Sokkal inkább azt tartom célravezetőnek, ha az adott terroirhoz illő szőlőfajtákról beszélünk.
Persze azt, hogy kihasználjuk-e az adott szőlőfajtában rejlő lehetőségeket nem csak a termőhely szabja meg: döntő módon befolyásolja az is, hogy hogyan műveljük az ültetvényt és hogyan készítjük el a bort. A legnagyobb butaság, ha valaki a nálunk gamzának, Magyarországon kadarkának nevezett szőlőfajtából egy cabernet jellegű extrakcióval, színnel, struktúrával rendelkező bort akar készíteni. Minden szőlőfajtának megvan a maga bája, és ha megfelelő érzékenységgel közelítünk hozzájuk, kielégítő végeredményt kapunk.
Melyek a legfontosabb helyi fajták Bulgáriában?
Legnagyobb jelentőségű helyi szőlőfajtáink a mavrud (késői érésű kék szőlő, magas savtartalommal, intenzív növekedéssel), a melnik (közepes érésű kék szőlő, jó struktúrával), a rubin (a nebbiolo és a syrah bolgár keresztezése), a gamza (a magyar kadarka helyi elnevezése), a tamianka (a moscato bianco, azaz a sárga muskotály bolgár neve), a rikat (a rkatsiteli szinonimája) és a dimiat (egyelőre felfedezetlen fehér fajta).
Milyen benyomásokkal tért haza a magyar látogatásról?
Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy érzelmileg erősen kötődöm Magyarországhoz, mert a rám legnagyobb hatást gyakorló zongoratanár, Deckers Ilonka, akitől Milánóban tanultam, magyar származású volt. Ő Thomán István tanítványa volt (akit Liszt Ferenc oktatott). Bár már idős volt, amikor tanítványául fogadott, a mellette töltött hat év alatt jelentős tudásra tettem szert. Szóval, ha bármikor meghallom Magyarország nevét, először ő jut az eszembe.
Látogatásom alkalmával több pincészetet is volt alkalmam meglátogatni, főleg a Tokaji borvidéken. El kell mondanom, hogy több itt kóstolt, minőségi tokaji aszú óriási élményt jelentett számomra. Tökéletes harmóniát alkottak, hála az édességgel egyensúlyban lévő savaknak és az egyedi karakternek. Kellemes emlékeket őrzök még egy vörösborról: Heimann Zoltán Barbárját saját vöröseinket ismerve is kiemelkedőnek tartom.
A számomra legemlékezetesebb bor azonban egy eszencia volt, amelyet egy igazán különleges vacsorán fogyaszthattam el a noszvaji Magtár Fogadóban. Egy dinamikus és elkötelezett fiatal pár (Thummerer Éva és Bucsek András – a szerk.) működtette az éttermet, amely helyi alapanyagok használatára, valamint a hagyományos és a modern technológiák ötvözésére épített. Úgy gondolom, a magyar gasztronómia jövőjét ez az út jelenti.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!