A környezetvédelem és a bor
Mentsük meg a Földet!
2008-08-06 | Tóth Adrienn
A környezet- és egészségvédelem kérdései számtalan módon kapcsolódnak a szőlészethez és a borkészítéshez. A következő cikkben látunk majd néhány példát arra, hogy mégis milyen módon történt ezt meg az elmúlt fél évben. Így szóba kerül majd a génmanipuláció, a bio- és biodinamikus-technológiák, a növényvédőszerek. Egy következő cikk keretében kitérünk arra is, hogyan áll most a borvilág az általános felmelegedés kérdésével.
Rovarirtó a borokban
Kezdjük azzal a hírrel, amely tavasszal elég sok fórumon helyet kapott, és amely miatt szükséges beszélnünk a környezetvédelem kérdéséről a szőlészet és borászat kapcsán.
Egy, a Pesticide Action Network Europe, azaz Európai Rovarirtó Akció Hálózat elnevezésű csoport negyven, az EU-ban kapható bort vizsgált meg. A végeredmény szerint a negyven borból harmincötben találtak rovarirtó szer maradványokat. Azt azonban a legtöbb médium elmulasztotta közölni az olvasókkal, hogy a vegyi anyagok egyik esetben sem lépték át a törvényes határt. Így amennyiben úgy gondoljuk, hogy ezek az egészségre káros mennyiségben voltak jelen a borban, talán a törvényi szabályozás megváltoztatásán kellene dolgozni a pánikkeltés helyett.
A bormintákról annyit érdemes tudni, hogy míg felük francia volt, addig akadt közöttük ausztrál, chilei, dél-afrikai, német, olasz, osztrák és portugál palack is. Az árak tekintetében is jelentős különbség mutatkozott, így volt a sorban 200 euró feletti francia bor is.
A negyven között hat biobor is helyet kapott, közülük egyben találtak szer maradványokat, amely azonban valószínűleg egy szomszédban zajló permetezés következményének tulajdonítható. A többi öt mentes volt a rovariróktól.
Dél-Afrikában génmanipulált élesztőkkel kísérleteznek
A génmanipuláció pártolóinak egyik legjelentősebb érve, hogy a technika segítségével viszonylag rövid időn belül olyan egyedek fejleszthetőek ki, amelyek jól ellenállnak a különböző betegségeknek, így jelentősen csökkenthet vagy akár el is kerülhető a vegyszeres permetezés.
Elég erős érv ez akkor, ha elolvastuk az előző hírt, és figyelembe vesszük, hogy a mezőgazdasági termények közül a szőlő egyike a leginkább vegyszerkezelt növényeknek. Egy statisztika szerint, míg az EU-ban mezőgazdasági céllal használt földek 3%-át fedi szőlő, addig ez a termés igényli a felhasznált rovarirtók 20%-át.
A dél-afrikai szakértők szerint feléjük egyelőre az jelenti a legnagyobb problémát, hogy az ország lakossága szinte semmilyen valós, a tudományon alapuló ismerettel sem rendelkezik a különböző biotechnológiákkal, különösen a génmanipulációval kapcsolatban. A legtöbben azt sem tudják talán, hogy hazájuk gyapot, kukorica és szójabab termését már génmódosították annak érdekében, hogy minél kevesebb növényvédőszert kelljen használni.
Így abban, hogy a szőlészetben és a borászatban nem jelent még meg ez a technika, talán nagyobb része van annak, hogy a világ más részei – a különösen fontos export piacok – sincsenek még felkészülve erre. Az azonban elég valószínű, hogy ez a fogyasztói hozzáállás változni fog, és mivel lemaradni semmiképpen sem szeretnének, már most előrehaladott kísérleteket végeznek, amelyek egyrészt szőlőnövényeken folynak, hogy minél jobban ellenálljanak a gombás eredetű betegségeknek, valamint a szárazságnak, másrészt minél előnyösebb tulajdonságokkal bíró élesztőtörzsek előállításával foglalatoskodnak. Egyelőre törvény tiltja, hogy kereskedelmi forgalomba kerülő tételeken is dolgozzanak a tudósok.
Elzász vidéke egyre zöldebb
Azzal, hogy a teljes szőlőtermelésre használt terület 6%-a már átállt a biogazdálkodásra, Elzász számít a legzöldebb borvidéknek Franciaországban. Mielőtt a hír kifejtésébe kezdenénk, fontos elmondani, hogy ehhez a helyi emberek elszántságán túl a vidék adottságira is szükség volt. Hiszen ezt az észak-francia borvidéket olyan kevés csapadékkal áldotta meg a természet, amelyhez hasonlót legközelebb csak Spanyolországban találunk. Hasonló egyenesen elképzelhetetlen lenne, mondjuk Bordeaux vidékén, ahol annyit esik az eső, hogy gyakori permetezésre van szükség a különböző betegségek elkerülése érdekében.
A hatszázaléknyi biogazda mellett sok olyan pincészet is működik, amely ugyan nem állt át teljesen az öko-gazdálkodásra, de a fenntartható szőlő- és borkultúra jegyében dolgoznak, és csak végső esetben permeteznek vegyszerekkel.
A korábban említettek mellett egyre többen kezdenek a biodinamikus művelésmóddal foglalkozni. A híres osztrák gondolkodó, Rudolf Steiner által nem sokkal a halála előtt, 1925-ben felállított rendszer középpontjában az a gondolat áll, hogy minden egyes birtok maga is egy élő szervezet. Ennek keretében a különböző műveletek elvégzésének idejéhez figyelembe veszik, a hold, a csillagok és a bolygók mozgását, homeopatikus készítményeket használnak vagy házilag előállított növényi főzeteket.
Már ebből a pár mondatból is látható, hogy egy összetett módszerrel állunk szemben. Még tavaly év végén egy, az Egyesült Államokban, Kaliforniában tartott kerekasztal beszélgetés során állapították meg, hogy épp ez a látszólag bonyolult háttér a legnagyobb hátrány: nehéz el-, viszont nagyon könnyű félremagyarázni.
A biodinamizmussal kapcsolatos tájékoztatás sokszor csak annyit jelent, hogy kiemelnek egyet-egyet a módszer legextrémebbnek hangzó elemei közül, és máris megvan a szalagcím, amely alapján több köze van az egésznek a vuduhoz, mint egy mezőgazdasági filozófiához.
Visszatérve Elzászba, a helyi borászok is nagyjából két csoportra oszthatók. Sokan hisznek Steiner világegyetemről alkotott felfogásában, míg mások egyszerűen nem tudják megmondani, hogy mi az oka annak, hogy a biodinamizmus működik.
Clément Klur észrevétele azonban különösen érdekes, szerinte ugyanis ez az a mód, amely a legjobban tud alkalmazkodni az utóbbi idők extrém időjárási viszonyaihoz.
A módszert ugyancsak alkalmazó kaliforniai borász, Randall Grahm úgy véli a biodinamizmus a legjobb út, ha a terroir-t akarjuk megmutatni, szerinte az ilyen módon készített borok fejezik ki leginkább származási helyüket.
Bordeaux-ban nem megy növényvédőszer nélkül
Mint azt az előző hírben leírtunk, nem mindenhol olyan egyszerű a dolga a borászoknak, mint a szerencsés klímával megáldott Elzászban. Ha az esős Bordeaux vidékének azt a kis szeletét vizsgáljuk, amely az átlagosnál nagyobb költségekkel és kockázattal állítja elő borait, érthető, hogy nem akarnak elszakadni a már jól bevált módszerektől.
Sauternes, a tokajink egyik legnagyobb vetélytársaként ismert, különösen nagy hírnevet kivívó, francia édes bort készítő vidék, tulajdonképpen Bordeaux egyik alrégiója. Az egyik itteni pincészet vezetője indított támadást az ellen a francia törvény ellen, amely bizonyos, a szőlészetben használt anyagok azok lehetséges mérgező hatása miatt betiltott.
Phillippe Baly szerint e szerek betiltása azért jelent különös veszélyt boraira nézve, mert nem kínáltak helyettük olyan alternatív lehetőségeket, amelyekkel megvédhetné szőlője épségét. A kevéssé reményteljes helyzetben, a jelenlegi törvények megtartása mellett a termelő leginkább a génmanipulációban látja a megoldást.
Nemzetközi zöld borverseny Amerikában
Félreértés ne essék, nem a portugálok híres Vinho Verdéjének, azaz zöld borának rendeztek kihelyezett versenyt az Egyesült Államokban. A Kaliforniában, Santa Rosában megrendezett verseny célja sokkal inkább az volt, hogy az egyre szélesedő környezettudatos vásárlói körnek az ilyen módon termelő pincészetek listájánál egy kicsit többet nyújtson át. Ezeknek a vásárlóknak sem elég ugyanis, ha méreganyagtól mentes a boruk, ők is szeretnék az adott csoporton belül a legjobbat fogyasztani.
A versenyen négy kategóriában indulhattak a pincészetek. Az elsőbe a bio-, a másodikba a biodinamikus borászatok tartoztak. Ahhoz, hogy ezekben a kategóriákban indulhassanak, oklevéllel kellett bizonyítaniuk, hogy valamelyik ilyen jogkörrel bíró szervezet elismerte működésüket.
A harmadik, elég népszerű csoportba az éppen átállás alatt álló pincészetek kerültek. Erre azért volt szükség, mert minden esetben legalább három-öt évet igényel a bizonyítvány megszerzése. Persze arról, hogy az adott cég beiratkozott valamelyik programba, szintén igazolást kellett szállítani.
Az utolsó kategória megalkotását az a gyakorlati tapasztalat hozta létre, hogy vannak olyan, Európában akár több száz éve működő borászatok, amelyek nem tartják fontosnak a megfelelő papírok beszerzését, mégis a különböző természetbarát módszerek alapján készítik boraikat akár. A természetes borok kategóriájába így azok a pincészetek kerültek, akik ugyan nem rendelkeznek ezt bizonyító papírokkal, mégis vegyszermentes szőlészetet és borászatot űznek.
A téma természetesen kimeríthetetlen, és több lehetőség felmerült a szerzőben is, hogy merre lenne érdemes folytatni, így várhatóan egy-egy altéma részletesebb kifejtésre kerül a jövőben.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Új vámok fenyegetik az európai borászokat?
Mi történik tavasszal egy biodinamikus szőlőben?
Fenntartható ökológia gondolatok Ausztriában és Magyarországon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!