Aszú a világ három legtanulságosabb bortípusa között
A Wine Spectator újságírója ajánlja
2015-11-05 | Zacsek Ágnes
A Wine Spectator nemrégiben megjelent cikkében Matt Kramer próbálja tanítani a borozni vágyókat, és szubjektív alapon kiemel három bort, köztük egy aszút. Ezeket arra az esetre ajánlja, ha fejleszteni szeretnénk az érzékelésünket és tudásunkat.
Matt Kramer cikksorozatának, a Drinking Out Loudnak elsősorban az a célja, hogy tanítsa, terelgesse a Wine Spectator még kevésbé borértő olvasóit. A szerző most éppen abban próbált segíteni, hogyan válasszunk bort.
Minden olyan ember, akit csak akár megérintett a borok világa, abban a helyzetben, amikor bort kell választania, sokszor tanácstalanul áll a polcok előtt. Tehát a kérdés adott: melyik az, amelyet érdemes kiszagolni. Kramernek erre – bár szubjektív –, de kész válasza van.
Az első ajánlott bora a Chablis
Mostanában a geológusok és a geográfusok indítottak vitát arról, mi is tulajdonképpen az, amit a bornál ásványosságnak hívunk. Ők azt állítják, hogy a szőlő nem tudja felvenni a talaj ásványosságát a köveken keresztül, tehát ez a szó, hogy mineralitás, nem fedi a valóságot, vagyis ez egy rossz kifejezés. Szerintük ez inkább a savasság témakörét érintő kérdés.
Kramernek nincs kedve és türelme ezzel vitába szállni, de felteszi a kérdés: hogyan lehetséges, hogy jó rizlingben őszibarackot érzünk, miközben az üveg közelében sehol egy barack vagy egy barackfa?
Nem elhanyagolható a talaj szerepe, ha ennek a hatását akarjuk demonstrálni, mi sem mutatja meg ezt jobban, mint egy jó Chablis? Kramer szerintha valaki nem hisz a mineralitásban, vagy abban, hogy a talaj hatással van a borra, akkor egy jó Chablis meg fogja győzni ennek ellenkezőjéről.
A második ajánlott bora a nebbiolo
Kramer évtizedek óta járja a boriskolákat és kurzusokat, és jócskán van tapasztalata a világ legnagyobb szőlőfajtáit tekintve, így kijelentheti, hogy a nebbiolóból készült bor az egyik legnehezebben értelmezhető. Főleg azok számára, akiknek az ízlelőbimbói a cabernet sauvignonhoz vagy a syrah-hoz szoktak. A fő probléma a tannin és a savasság. A nebbiolo mindkettővel jócskán rendelkezik.
A harmadik bor nem mást, mint a tokaji aszú
Kramer, amikor valakitől azt hallja, hogy nem szereti az édes vagy a desszertborokat, akkor legszívesebben leültetné maga mellé az alanyt, és csak egy, egyetlen egy csepp tokaji aszút kóstoltatna vele. Cikkében megemlíti Tokaj vidékét, elhelyezkedését, a bor eredetét, és kitér arra, hogy a furminton kívül hárslevelű a másik helyi fajta, amiből az aszú készül.
A modern, posztkommunista tokajit – Kramer így fogalmaz – a világ egyik boros csodái közt tartja számon, és olyan minőségként említi, amely sajnos nem tudott anno lépést tartani a mellette más országokban elviharzó fejlődéssel. A legmesésebb helyen termő szőlő a kommunizmus alatt a minőség helyett mennyiségi lőre volt sokszor, a gyártók ipari mennyiségű és alacsony minőségű bort állítottak elő, írja.
De ezek az idők szerencsére elmúltak, és mostanra a tokaji régió ontja magából a csodálatos borokat, az édes, mégis szép savgerinccel rendelkező, és ennek ellenére mégsem túl nehéz aszúkat.
Egy történelmi megjegyzést is hozzáfűz: elmeséli, hogy az aszú édessége attól függ, hogy a botritiszes szőlőszemekből hány puttonnyal adnak az alapborhoz. Minél több puttony kerül tehát a gönci hordóba, annál több a botritiszes bogyó, és annál fűszeresebb a bor.
Szót ejt az új aszútörvényről is, azaz arról, hogy egészen a közelmúltig a 3-tól a 6 puttonyosig találhattunk aszúkat, de 2014-tól csak 5 és 6 puttonyosokról beszélhetünk a még magasabb színvonal elérése érdekében. Ezek a borok még a tapasztalt borrajongóknak is kimeríthetetlen élvezetet nyújthatnak.
A cikk végén pedig az olvasókat kérdezi, számukra melyek azok a borok, melyek nagy tanulsággal szolgáltak. Reméljük, a hozzászólók közül is sokan megemlítik majd hazánk aszúit.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!