Évjáratok és borértékelések
Rövid borhírek Olaszországból 1. rész
2010-10-28 | Tóth AdriennItáliába az etruszkok és a görögök vitték el a borkultúrát, akik már jóval a rómaiakat megelőzve hódoltak a szőlőnek. A rómaiaknak azonban több, más szempontból különös jelentőséget tulajdoníthatunk a helyi borkultúra fejlesztésében, hiszen rendszerbe foglalták és szervezetté tették a szőlészet és a borászat munkafolyamatait, így lehetővé téve nagy mennyiségű bor előállítását, de ugyancsak hozzájuk fűződik a bor tárolásában a mai napig oly nagy fontosságú hordó és palack létrehozása is. A következőkben ennek az ősi borkultúrának a jelenébe pillantunk bele.
Összefoglaló a tavalyi évjáratról és kitekintés az ideire
Az olasz bortörténelembe egy megosztó évjáratként vonult be 2009. Hiszen míg a termelők egy része kivételes minőségről beszél, addig mások úgy értékelik, hogy a kánikula túllépett az elviselhető szinten.
Az északi régiókban jellemzően kevesebbet panaszkodnak a borászok, Alto Adige és Trentino vidékén a vegetációs időszak forró nappalait, megfelelően kompenzálta az éjszakák folyamán hegyekből leáramló hűvösebb levegő.
A Piemonte-i borászokat a július, augusztus és szeptember eleji hőség miatt egy túlérett, dzsemes év veszélye fenyegette. A korábban lehullott csapadék – így a november és március közötti jelentős mennyiségű hó, és az áprilisi, májusi esőzések -, valamint gondos szőlőmunkák, így a levélzet megtartása azonban megmenthette a szőlőt. Mind a nebbiolo, mind a barbera és a dolcetto esetében a 2008-asnál magasabb minőséget várnak 2009-ben.
Toszkánában jelentős különbségekre számíthatunk az egyes borvidékek tájolásából és a talaj adottságaiból következően. Az általánosan meleg évjáratban ugyanis sok múlt azon, milyen módon reagáltak az egyes területek ültetvényei a szárazságra. A tengerparton fekvő Maremma és Bolgheri vidékektől viszonylag magas alkoholtartalmú borokat készültek 2009-ből, míg a Chianti régió hűvösebb vidékei úgy, mint Chianti Classico, Chianti Rufina és Valdarno profitálhattak az évjárat adottságaiból.
Közép- és Dél-Olaszországban ezzel szemben - főleg augusztusban - különösen meleg idővel kellett megküzdeniük a borászoknak. Több területen 50 éves hőmérsékleti rekordok dőltek meg. Az extrém hatásnak azok a vidékek tudtak jobban ellenállni, amelyek, hála a téli és nyári esőzéseknek, jelentős víztartalékot halmoztak fel a talajban.
Szicíliában a természet szeszélye folytán nem a hőség, inkább a rosszkor jövő eső okozott problémát. A szigetre kevéssé jellemző módon, pont a szüret idejében hullt alá az „égi áldás”.
Bár a 2010-es évjárattal kapcsolatban sok konkrét információ még nem áll rendelkezésre, azért pár előzetes adatból is sok mindenre következtetni lehet. Mennyiségben körülbelül a 2009-es évjárathoz hasonlót várnak 2010-től, ami nagyságrendileg 46,5 millió hektoliternek felel meg. Az előrejelzések szerint a legmagasabb minőséget Piemonte, Umbria és Trentino pincészetei adják majd, de Toszkána középső részein, Pugliában és Szicíliában is jó vagy kitűnő terméssel számolnak a borászok.
A szőlőárak nagyjából megfelelnek a 2009-eseknek, bár a vörösborok iránti visszafogott érdeklődés miatt inkább a fehérszőlő felvásárlási ára alakul kedvezően. A kínálat mindenesetre várhatóan most is meghaladja majd a keresletet, így az állandó szerződés híján dolgozók bajba kerülhetnek. A nagy vállalatok ugyanis várhatóan az utolsó pillanatig halasztják majd szőlővásárlásaikat a minél kedvezőbb árak elérése érdekében, sőt az is előfordulhat, hogy a költségek és a kockázat csökkentése végett kevesebb szőlőt és több bort vesznek majd át a termelőktől.
A Gambero Rosso rekordot döntött
Olaszországban legalább hat-hét fontosabb borkalauz van, közülük azonban a legszélesebb körű ismertséggel az angolra is lefordított Gambero Rosso bír. Az idén megjelenő 2011-es kiadás immár a huszonnegyedik az olasz borkínálatot értékelő könyv életében.
2011-ben 402 bor kapta meg a legmagasabb kategóriát jelentő „Tre Bicchieri”, azaz három pohár minősítést. Az eredmények ezen belül nagyjából papírformát hoztak, hiszen Piemonte lett az első 81 kitüntetéssel, őt követte Toszkána 69-el, a dobogó harmadik fokára pedig Veneto állhatott fel 35 kiemelkedő borral.
A sorrend a továbbiakban így alakult: Firuli (31), Alto Adige (27), Lombardia (21), Campania (19), Marche (17), Szicília (15), Emilia Romagna és Abruzzo (13), Szardínia (11), Puglia (10), Trentino és Umbria (9), Liguria (7), Valle d’Aosta (6), Lazio és Basilicata (3), Calabria (2) és végül Molise (1). A kalauz a legjobb olasz vörösbornak Biondi Santi 2004-es évjáratú Brunello di Montalcinóját választotta.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!