Légli Ottó lett az Év Bortermelője 2010-ben
Mitől kiemelkedő a borász számára egy fehérbor?
2010-12-06 | Tóth Adrienn
A Magyar Bor Akadémia idén immár huszadik alkalommal választotta meg az Év Bortermelőjét. Az utóbbi esztendők igencsak kedveznek a Balaton déli partján elterülő borvidéknek, hiszen öt év alatt háromból innen került ki a cím nyertese, így Garamvári Vencel és Konyári János után 2010-ben Légli Ottó munkásságát ismerte el ily módon a szervezet. Az eredményhirdetésre december 3-án került sor, de az igazi díjátadás egy gálaebéd keretei között február elején zajlik majd le.
Dr. Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnöke mielőtt nyilvánosságra hozta volna a győztes nevét, tájékoztatást adott az idei forduló menetéről és fontosabb számairól. A korábbi gyakorlatnak megfelelően két fordulóból áll az Év Bortermelője cím odaítélésének menete.
Elsőként a jelölésre került sor, ehhez idén több mint nyolcszáz felkérést küldtek ki. A visszaérkező szavazatok összesítését követően derült ki, melyik öt borász kapta a legtöbb voksot. Így a Magyar Bor Akadémia száznegyven tagjának immár a hozzá eljuttatott öt jelölt között kellett növekvő sorrendet felállítani, végül az nyert, aki a legkevesebb pontot gyűjtötte össze. 2010-ben az akadémia tagjai közül száztizenheten éltek a választás lehetősségével, és ítélték meg Légli Ottót az Év Bortermelőjének.
A dél-balatoni borász az eredményhirdetésen a legrutinosabb versenyzőként vehetett részt, hiszen a másik négy döntőshöz, Áts Károlyhoz, Dúzsi Tamáshoz, Gálné Dignisz Évához és Vida Péterhez képest őt jelölték eddig a legtöbb alkalommal a címre.
Saját szőlőire és boraira tekintve, Légli Ottó egy hármas rendszerbe fogalmazta meg a legkiemelkedőbb és leginkább jellegzetes bor paramétereit. Számára az első és legfontosabb a bor savérzete, a savak minősége, ezt követi a gyümölcsös aromák jelenléte a borban, végül az utolsó kritérium egy finom, minerális vonal felbukkanása a pohárban.
A szőlőből eredő gyümölcsös és a talajból eredő ásványos, sós ízek előtérbe kerülését segítik azok a változások is, amelyek a borfeldolgozás módjában lezajlottak a pincében az utóbbi két évtizedben. Jól mutatja ezt az átformálódást a szőlősgyöröki Landord-dűlőből származó Chardonnay története is.
A bort ugyanis kezdetben 220 literes hordóban erjesztették és érlelték, idővel azonban túl markánsnak tűntek már a tölgyfa aromái a fehérborban, így az utolsó, most piacra kerülő 2009-es tétel már 500 literes hordóban erjedt és az érlelési idő is jelentősen csökkent, az első idők egy évével szemben jelenleg hét hónapra. Az így nyert plusz hónapokban ma már inkább palackban érleli borait Légli Ottó.
A borász az eredményhirdetést követően elmondta, hisz abban, hogy ha tisztességesen és természetesen közelít valaki a helyhez, ahol született, ahol él és dolgozik, akkor az előbb-utóbb megmutatkozik boraiban is. Beszédében Légli Ottó többször is említette a felelősség kérdését ebben a kontextusban. Véleménye szerint a Kárpát-medence gazdag adottságai adják kezünkbe ezt a nemes terhet, ezáltal minden borász saját felelőssége, hogy kifejezze azt az egyedi színt, amelyet csak az ő borvidéke tud megmutatni.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!