Lezajlott a Balatoni Konzílium
Büntetendő is lehet a mezőgazdasági területtel való visszaélés
2017-05-04 | Vinoport
Törvényi ármegállapítást kérnek a szőlőterületekre és többmilliós bírságot javasolnak a kivágott tőkék után a balatoni borászok.
A Csopaki Kódex, a Balatoni Kör, a Rizling Generáció és az Északipart Magazin egész éven át tartó beszélgetés- és vitasorozatot indított a Balaton veszélyeztetett értékeinek védelmében. A résztvevők az érintettek voltak: borászok, vendéglátók, szakmai szervezetek és önkormányzatok képviselői, jogalkotók. A szervezők szerint itt az idő cselekedni, mert stratégia és ennek megfelelő szabályozás híján az egyre erősödő érdeklődés súlyos károkat okozhat a tónál. Az első Balaton Konzíliumot vasárnap Csopakon, a Jásdi Pincénél tartották, téma az ingatlanspekulációval veszélyeztetett balatoni szőlők sorsa volt.
Ma is létezik az a jogszabály, amely szerint bűncselekmény a mezőgazdasági területek szabálytalan átminősítése és használata, elég lenne alkalmazni, és erősen csökkenne a villaépítési láz a dűlőkben. Ha ehhez – hatósági segítséggel – reális értéken lehetne tartani a szőlőterületek árát, és komoly bírsággal sújtanák azokat, akik csak papíron vállalnak szőlőtelepítést, akkor nagyon gyorsan meg lehetne állítani az értékes balatoni szőlőterületek látványos átalakulását nyaralóövezetté. Ezek voltak a Balatoni Konzílium legfontosabb megállapításai, melyekről hamarosan komplex javaslatcsomagot juttatnak el a döntéshozóknak a balatoni borászok és az őket képviselő szervezetek.
A Balaton északi partjának szőlői évek óta egyre nagyobb veszélyben vannak, mert a szép kilátású, hagyományos szőlőtermő területeken egyre többen szeretnének nyaralót, medencés villákat építeni. De minél több ház lesz, annál kisebb lesz az egész vidék értéke és turisztikai vonzereje. Az ingatlanbefektetők olyan áron is vásárolnak területeket, amely borászok számára megfizethetetlen, hiszen egy panorámás építési telek nyilván többet ér, mint egy korlátos hozamú szőlőterület. Csakhogy ezek sosem voltak, és nem is lehetnének építési telkek. Hiába a jószándékú törvényi szabályozás, amelyet a szőlőtermelők védelmére hoztak, ha gyakorlatilag nem sikerül betartatni, mert a törvénysértéseknek nincs szankciója.
Legalábbis eddig nem volt.
A mezőgazdasági területekre az érvényes szabályozás szerint a helyben gazdálkodóknak elővásárlási joguk van. Ha a telekspekuláns vagy panorámás építési telket kereső vevő sokszoros árat kínál az ilyen ingatlanokért (amennyit a helyi szőlősgazda nem tud érte megfizetni, mert sosem térülne meg, pl. egy 5 milliós területért 30 millió forintot), az árat megvétózhatja a megyei agrárkamara mellett működő földbizottság, az ár aránytalansága miatt. De ezzel a jogával a bizottság sokszor nem él (érdemes megvizsgálni miért), vagy ha mégis, a vevő a döntést megtámadja bíróságon, amely azt szinte mindig hatályon kívül helyezi. Vagyis a befektető viheti szőlőt, 5-6szoros áron, neki még így is megéri. Így épülhet a villa (ami papíron gazdasági épület, mellette a medence pedig tűzivíz-tároló), aztán lehet kivágni a szőlőt (amelynek megléte az építkezés előfeltétele volt), hiszen szankciója gyakorlatilag nincs.
A zártkertekben is könnyen megtalálhatók a kiskapuk, ráadásul még rosszabb a helyzet, mert itt egyszerű adminisztrációs lépéssel törvényesen is eltüntethető a szőlő: csak be kell jelenteni, és a hatóság átminősíti a területet. Bár itt is csak akkor lehet építkezni, ha a terület 80%-án szőlő található, de ha történetesen már nincsen, a tulajdonos engedélyt kér új telepítésére, amit automatikusan megkap, ezután törvényesen gazdasági épületet emel rá (ami épp alkalmas nyaralónak), majd kivágja a szőlőt, bejelenti, átminősíttet, és minden a rendben.
Csak a szőlő fogy, és épületből lesz egyre több.
Ez azért különösen nagy gond, mert pl. a Fekete hegyen (ez a Káli-medence legértékesebb bortermelő vidéke) a történelmi szőlőterület 120 hektárjából 100 hektár zárkert, amely a mai szabályozás szerint igen nagy veszélyben van. Ahogy Csopak is, ahol a polgármester előterjesztésére védetté nyilvánították a szőlőt, és alapján komolyan bírságol, ha nem műveli a tulajdonos. De ezt az állam a zártkertből való kivonás törvényesítésével felülírja, vagyis rendeletével természetkárosítást engedélyez, a bíróság pedig rendszeresen megerősíti ezt. Intő példa lehet Sümeg, itt a legnagyobb hagyományú, és valaha legértékesebb bortermő területek, amelyek szintén zártkertek voltak, mára teljesen beépültek.
A telekspekuláció legszemléletesebb példái a birtokközpontok. A mai gyakorlat az, hogy a leendő villaépítő vesz pár hektár szőlőt egy balatoni borvidék legértéktelenebb részén, csak azért, hogy a szintén birtokában lévő, parthoz közeli, turisztikailag is értékes fél hektáron (mondjuk Tihanyban), birtokközpontot létesíthessen. Erre ugyanis sokkal megengedőbb építési lehetőségek vonatkoznak, nagyobb villát építhet, kisebb területen. Ezért van egyre több birtokközpont (valójában persze nyaralóvilla vagy lakóház panorámás, és víz közeli helyen, vagyis ez a szabályozás szintén felülvizsgálatra vár.
A Balaton Konzílium résztvevői szerint sorban fogják kidolgozni és beterjeszteni azokat a jogszabályjavaslatokat, amelyek megoldást adhatnak a fenti problémákra, és kezdeményezik a már megépült gazdasági épületek és elvileg betelepített szőlőterületek engedélyezés szerinti működésének felülvizsgálatát is.
A résztvevők:
- Jásdi István csopaki borász, házigazda
- Ambrus Tibor, Csopak polgármestere
- Bóka István, Balatonfüred polgármestere
- Andréka Tamás jogalkotási főosztályvezető, Földművelésügyi Minisztérium
- Fabacsovicsné Kovács Krisztina titkár, Balatoni Szövetség
- Kardos Gábor szóvivő, Balatoni Kör
- Laposa Bence, badacsonyi borász, a Balatoni Kör elnöke
- Erdős Gábor vitavezető, Északipart magazin
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!