Meghalt Michael Broadbent
Portré az életéről benne a magyar sztorival
2020-03-19 | Geri Ádám
92 éves korában, március 17-én, otthonában elhunyt Michael Broadbent borkritikus, író, az újkori boraukciók atyja, a világ egyik meghatározó boros szakembere. Gazdag pályafutása egy véletlennel indult, egy kellemetlen ügy sem tudta megtörni, és közben még egy biciklit is sikerült világhírűvé tennie.
Címlapkép: Christie's
Michael Broadbent 1927-ben született Yorkshire-ben. Tehetségesen rajzolt, eredetileg építészmérnöknek készült, ám hamar beleunt az iskolába. Édesanyja unszolására így 1952-ben a borkereskedelemben helyezkedett el, egy londoni borboltban lett takarító és kihordófiú. Elhivatottságának, szívósságának köszönhetően folyamatosan küzdötte fel magát, 1957-ben már boros cikket publikált a Cheshire Life-ban (5 fontot kapott érte), 1960-ban pedig a világon huszonnegyedikként megszerezte a szakma csúcsának számító Master of Wine címet. (Később vezetője is volt az Institute of Masters of Wine-nak, illetve elnökölte a WSET-et, vagyis a Wine & Spirit Educational Trustot is.)
Még első munkaadója, Tommy Layton javasolta neki, mindig készítsen jegyzetet a kóstolt borokról. Így is tett, az első 1952. szeptember 13-án került a híres piros füzetbe, amiből élete során végül százötvenet írt tele összesen mintegy 90 ezer kóstolási jegyzettel. Mint mondta, „a kritikus kóstolást életben kell tartani”.
1966-ban nyert felvételt a Christie’s aukciós házhoz, ahol újraszervezte a boros részleget és a boros aukciókat. Ezzel tulajdonképpen élharcosává vált a „fine wine” piac második világháború utáni felélesztésének, bár sohasem gondolta volna, hogy „egy napon a bort befektetési céllal kezdik el vásárolni az emberek”. Mindazonáltal a szakmai hírnevén esett csorba is ehhez az időszakhoz kötődik.
Broadbent kincsek után kutat egy pincében. Forrás: www.winespectator.com
A Christie’s-en keresztül került kapcsolatba a 2018-ban elhunyt Hardy Rodenstock borhamisítóval, így közvetve érintettje volt az egyik leghíresebb borhamisítási ügynek (lásd keretes), ami hosszú pereskedésekbe torkollott és amiről The Billionaire's Vinegar: The Mystery of the World's Most Expensive Bottle of Wine (A milliomos ecete: a világ legdrágább borának rejtélye) címen könyv is megjelent. Broadbent 1992-ig vezette a Christie’s boros részlegét, 2009-ig maradt az aukciósház tanácsadója.
2005-ben a Bostoni Szépművészeti Múzeumban nagyszabású kiállítást szerveztek, ennek keretében külön teremben mutatták be Thomas Jeffersonnak, az USA harmadik elnökének, a függetlenségi nyilatkozat megírójának hagyatékát. A tárlathoz Bill Koch bor- és műgyűjtő négy üveg bort ajánlott fel, amik állítólag az elnök tulajdonában voltak, még az elnök monogramja is szerepelt a palackokon. Jefferson 1785 és 1789 között párizsi nagykövet volt, nagyon szerette a francia borokat, komoly gyűjteményt vitt magával haza. 1988-ban Koch a négy palack 1784 és 1787 közötti évjáratú Chateau Lafite és Branne-Mouton (ma Mouton Rotschild) borért összesen 500 ezer dollárt fizetett.
A bostoni múzeum a kiállítás előtt szeretett volna megbizonyosodni a borok eredetiségéről. Amikor Koch tanúsítványként nem talált mást, mint Michael Broadbent igazolását, kapcsolatba lépett a Thomas Jefferson Alapítvánnyal. Az alapítvány munkatársai viszont a rendelkezésre álló adatok alapján azt valószínűsítették, hogy a kérdéses palackok soha nem voltak Jefferson tulajdonában. Koch ezután magánnyomozásba és tudományos vizsgálatokba kezdett, így jutott el a világ egyik leghírhedtebb borhamisítójához, Hardy Rodenstockhoz.
A német zenész és borgyűjtő Rodenstock (eredetileg Meinhard Görke néven Lengyelországban látta meg a napvilágot) 1985-ben fordult Broadbenthez azt állítva, hogy a négy „Jefferson-palackot” egy párizsi épületbe befalazva találta. Az egyik palack végül a Master of Wine jóváhagyásával került kalapács alá és kelt el 150 ezer dollárért. Koch kutatása során viszont kiderült, hogy az elnök monogramjának gravírozása 18. századi szerszámokkal nem volt megvalósítható. Utóbb nyomára akadtak annak a három iparművésznek is, akikkel tárgyalt Rodenstock, hogy vállalják el a hamis gravírozást az ugyancsak hamis Chateau Lafite-okra. A boroscímkék nyomtatásával kapcsolatban szintén kerültek elő tanúk, találtak olyan nyomdászokat, akik bevallották, hogy nyomtattak már Rodenstocknak 1921-esnek látszó Petrus címkéket.
A felfedezések nyomán Koch 2006-ban beperelte Hardy Rodenstockot és a Christie’s árverezőházat is, mondván, Broadbent „építette fel” Rodenstock reputációját, és tulajdonképpen ő is emiatt vásárolta meg a négy palack hamis bort. Michael Broadbent ügyvédjén keresztül azt nyilatkozta, ő soha nem javasolt megvásárlásra senkinek olyan bort, amiről tudta, vagy akár gondolta, hogy hamis.
Broadbent élete során több könyvet is írt, a legnagyobb hatású kétség kívül az 1968-ban a hasonló angol nyelvű munkák kínzó hiányát látva „felindulásból elkövetett” Wine Tasting című. Ezt a mai napig a helyes borkóstolás alapműveként tartják számon, legutóbb 2019-ben a Stephen Spurrier vezette Academie du Vin adta ki újra. 1977-től 2012-ig állandó rovata volt a Decanter magazinban, első cikkét az évjáratos portói borokból írta. Nekünk magyaroknak különösen kedves az a 2000-ben ugyanitt megjelent értekezése, amiben azt írta, hogy a „cabernet franc megtalálta a természetes otthonát Villányban”. Mivel rengeteget biciklizett, Londonban is azzal közlekedett, rovatához egy kerékpáros fotót választott, ami utóbb az egész újság névjegyévé vált. „Emlékszem, egy új-zélandi pincészetben egyszer teljesen komolyan megkérdezték, magammal hoztam-e a bringát.” (A biciklit 2009-ben ellopták.)
Forrás: decanter.com
Munkásságáért a szakember 1979-ben megkapta a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát, de a Bordeaux-i borakadémia is tiszteletbeli tagjai közé választotta. Életében kétszer házasodott, másodszor 2019-ben Valier Smallwoodot, Simon Smallwood Master of Wine (MW) özvegyét vette el. Első feleségétől 2 gyereke van, fia Bartholomew Broadbent szintén a borszakmában dolgozik. Élvezte az életet, reggel gyakran ivott champagne-t a narancsléhez, az ebédet pedig rendszeresen egy pohár madeirával kezdte. A kolléga és barát Jancis Robinson (MW) így búcsúzott tőle: „a legcsodálatosabb örökséget hagyta maga után, mesterünk volt, nélküle sokkal ügyetlenebb borkóstolók lennénk”.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!