Benézhettünk a borszakértők Jedi-iskolájába, mazochistákat találtunk
Mindent a Master of Wine-ról
2019-10-02 | Geri Ádám
Alsó hangon 3 év, 8 millió forint és 18 vizsga az ára, hogy valaki Master of Wine legyen. Egykori és jelenlegi magyar Master of Wine hallgatók segítségével minden tévhitet és félreértést eloszlatunk a világ egyik legmisztikusabb címével kapcsolatban.
Címlapfotó: wineinsicily.com
Szeptember elején eldőlt, idén sem kerül senki közelebb ahhoz, hogy elsőként Magyarországról megszerezze a Master of Wine címet. A hazai szakma kis túlzással lélegzetvisszafojtva várta Szakács-Orha Imre és Fiáth Attila eredményét, pedig az esetleges sikeres vizsgájuk után még évnek-éveknek kellett volna eltelnie a kinevezésig.
Nem véletlenül mondta egyszer Jancis Robinson, a világ egyik legmegbecsültebb borszakértője, Master of Wine, hogy a címig vezető megpróbáltatásokat „szigorúan csak mazochistáknak” ajánlja. A „kötelező program” két tanévből (valamint az azt lezáró elméleti és kóstolási vizsgákból, vagyis theory és practical papersből) és egy disszertáció (research paper) megírásából áll, összesen minimum három évre van szükség. Az utóbbi időben azonban elvétve találni olyat, akinek minden vizsgája elsőre sikerült és valóban ennyi idő alatt jutott el a célig.
Már a Master of Wine hallgatóvá válás sem egyszerű menet, annak is komoly előfeltételei vannak, hogy valakinek kiküldjék a jelentkezésről a 222 fontos, illetve az első tanévről a 4632 fontos csekket. Minimum a WSET diploma, vagy egy felsőfokú szőlészeti-borászati végzettség, esetleg egy nemzetközi sommelier képesítés (például: Court of Masters Sommelier Advanced Sommelier Certificate). Elvárás továbbá a 3 év szakmai tapasztalat, valamint egy Master of Wine, vagy egy a borkereskedelemben legalább 15 év tapasztalattal rendelkező személy ajánlása. Az 500 szavas „motivációs levél”, a rövid beszámoló az eddigi kóstolási tapasztlatokról, illetve annak bizonyítása, hogy az aspiráns képes és akar megfelelő mennyiségű időt szánni a tanulásra, szinte már gyerekjátéknak tetszhet ezekhez képest.
Ha mindez megvan, következhet az otthonról online megírandó felvételi vizsga, ami elméleti és gyakorlati részből áll. Mindkettő 90 perces, előbbinél három lehetőségből választva kell egy kérdést írásban kidolgozni szőlészet, borkészítés, borkezelés vagy bor business témában.
Ennél jóval izgalmasabb a gyakorlati vizsga,
ahol négy előre megadott konkrét bort (2-2 azonos fajtából készült) kell beszerezni, majd ezeket megkóstolva kell megoldani a feladatokat (a karakterük alapján levezetni a származási helyet, páronként összehasonlítani a technológiát, egyszersmind pozicionálni őket a piacon). Ha a jelentkező nem tud hozzájutni a tételekhez, vizsgázhat akár „szárazon”, vagyis a borok kóstolása nélkül is (a Master of Wine intézetnél – továbbiakban IMW – feltételezik, hogy mire valaki idáig eljut, ismeri a szóban forgó borvidéket és annak borait).
Szeptember elején aztán érkezik az örömhír és vele a „pánikkal kevert lelkesedés” – mondja Szentkirályi Orsolya Londonban élő sommelier, konzultáns, aki idén kezdte meg a második évet. A két év ugyanis egyértelműen az önálló tanuláson alapul. Meg lehet nézni a korábbi évek vizsgakérdéseit, van ajánlott szakirodalom, de ezen kívül az intézet évente mindössze egy kötelező szemináriumot (Európában először a ruszti Weinakademie-n, másodéven pedig Bordeaux-ban és Angliában) és négy egynapos kurzust tart, a többi a jelölteken múlik. „A WSET nemzetközi borakadémikus diploma után még rengeteget kellett tanulnom. A nemzetközi borélet szempontjából releváns információk ráadásul inkább külföldön érhetők el” – mondja Herczeg Ágnes borszakértő utalva arra, hogy pusztán könyvekből és otthoni kóstolásokból szinte lehetetlen megfelelően felkészülni. Szerencsések persze azok, akik például Londonban élnek, hiszen a világ borfővárosába házhoz mennek a pincészetek a világ minden tájáról (lásd a Mennyibe kerül a Master of Wine? című keretes írást). Ezen felül az IMW is szokott önköltséges tanulmányutakat szervezni, első sorban a szponzorok, támogatók, partnerszervezetek felajánlásainak jóvoltából.
Mennyibe kerül a Master of Wine cím?
Ha ki se tesszük a lábunkat otthonról, minden tananyaghoz és borhoz ingyen jutunk hozzá, a jelentkezési költséggel, a két év tandíjával és a második év vizsgadíjával összesen 10 430 fontba (átszámítva 4 millió forint) kerül a dolog – kezdi a matekot 2018-as cikkében az angol Fintan Kerr nemzetközi borakadémikus. Majd rögtön hozzá is teszi, ha az ember nem olyan szerencsés, hogy Londonban, vagy a másik két oktatási központban (San Francisco, Adelaide) éljen, akkor bizony minimum az egynapos kurzusokra el kell utaznia. Kerr végül arra jut, az utazásokkal, kóstolt borokkal, tananyagokkal együtt simán megduplázódhat a számla végösszege.
Az IMW már említett egy hetes szemináriuma szinte egy kiképző táborral ér fel. Minden nap 12 bor kóstolásával és jellemzésével kezdődik, erre 135 percük van a hallgatóknak. „Meg kell tanulni nagyon gyorsan írni, de úgy, hogy a végeredmény összeszedett, letisztult legyen. Egyetlen felesleges szóra sincs idő” – mondja Szentkirályi Orsi. A délutánok a vizsga másik felének, vagyis az esszéírásnak a gyakorlásával telnek. „Az angolszász típusú esszéírás egy önálló műfaj, kötött forma, aki nem beleszületik, annak el kell sajátítania.” Ez a hét nap a csapat összekovácsolódását is szolgálja. „Segítjük, inspiráljuk egymást. Ez nem egy verseny, attól nem lesz nehezebb átmenni, hogy esetleg egyre többen futnak neki. Egy objektív, abszolút mércét kell megugrani.” Van minden hallgatónak egy Master of Wine mentora is, akihez bármikor fordulhat, ha elakad és útmutatásra van szüksége, vagy csak a próbaesszéjét szeretné véleményeztetni. A mentort alapesetben az IMW jelöli ki, de van mód konkrét személy kérvényezésére is.
Az első év lezárásaként jön a Stage 1 Assessment, vagyis a felmérés, ami egy délelőtti gyakorlati és egy délutáni elméleti részből áll. Előbbinél 12 bort kóstolnak a vizsgázók – a kérdések hasonlóak, mint az egy évvel korábbi „beugrónál”, a különbség annyi, hogy itt már vakkóstolás zajlik. „Nem arra kíváncsiak, hogy tökéletesen be tudom-e azonosítani a borokat. Szélsőséges esetben 12 rossz tippel is át lehet menni, ha logikusan levezetem, miért arra a következtetésre jutottam. Ugyanígy akkor sem biztos, hogy átmegyek, ha mind a 12 bort felismerem” – magyarázza Romsics László, a villányi Csányi Pincészet vezérigazgatója, aki a magyarok közül elsőként teljesítette a második év végi elméleti vizsgát, a kóstolórészen azonban sosem jutott túl.
Romsics László, a Csányi Pincészet vezérigazgatója
Az elméleti résznél 2 esszét kell írni a 3 megadott témából választva (2018-as kérdések: Milyen tényezők befolyásolják, hogy melyik palackzárást választjuk? Mi számít a mai fogyasztóknak jobban: a brand, a szőlőfajta, vagy a származási hely? Vizsgálja meg a hőmérséklet kontrollálásának fontosságát a vörösborkészítés különböző szakaszaiban!) „Ez az egész nem a tudásfelhalmozásról szól, viszont a sikerhez meg kell tanulni a tiszta, logikus gondolkodást, aminek következtében később olyan témákról is tudunk felelősen beszélni, amiknek nem vagyunk kifejezetten a szakértői. A vizsgakérdésekre nincsenek jó és rossz válaszok, minden azon múlik, hogy megfelelően alá tudom-e támasztani érvekkel, amit állítok” – magyarázza Szentkirályi Orsi.
A vizsgán A-tól E-ig vannak az osztályzatok, A-val és B-vel lehet átmenni. „Egy C osztályzat nem feltétlenül jelenti azt, hogy majdnem sikerült. Egy életen át hozhatom biztosan ezt a szintet, onnan még egy komoly ugrás a B” – mondja Romsics László. A B-hez egyébként minimum 65 százalék szükséges, eggyel alatta, a C+ osztályzathoz pedig 60-64 százalék között kell teljesíteni. Ennél közelebbit (például pontosan mennyivel maradnak el a következő lépcsőfoktól) nem szoktak megosztani a vizsgázókkal. A reményteljes „bukók” megismételhetik az évet, aki viszont nagyon rossz eredményt ért el, annak (3 év szünet után) előről kell kezdenie az egész procedúrát. Az első évi vizsgának összesen kétszer lehet nekifutni.
Fotó: therealreview.com
A második év felépítése nagyban hasonlít az elsőhöz, a záróvizsga (Stage 2 Examination) is tulajdonképpen ugyanaz, csak még sokkal töményebben. Négy nap alatt 3 darab 12-es vakkóstoló flightot (fehér / vörös / egyéb) és 5 témában (témakörök: szőlészet, borászat, minőségbiztosítás, bor business, aktualitások) 13 esszét kell abszolválni. Alapesetben mind a háromnak, illetve ötnek egyszerre meg kell lennie, hogy sikeresnek minősüljön az elméleti és/vagy gyakorlati vizsga. Ma már megengedett az elméleti résznél, hogy ha az illetőnek az ötből csak egy feladatsora nem üti meg a kívánt szintet, akkor ezt az egyet újraírja.
Minden esetre az első három próbálkozásból legalább a vizsga egyik felét meg kell csinálni, 6 év alatt összesen 5-ször lehet próbálkozni, utána vissza a startmezőre. A már említett Fiáth Attila nemzetközi borakadémikus 2016-ban elsőre megcsinálta az elméleti részt, a kóstolásnak viszont idén negyedszer futott neki, vagyis még egy lehetősége van. Érdekesség, hogy idén a sorban volt egy 2015-ös Villányi Franc a Vylyan Pincészettől, amit Fiáth Attila elmondása szerint fel is ismert, ám itt érdemes visszautalni Romsics László szavaira, miszerint ez még kevés az üdvösséghez. (Annál is inkább, mert némi segítség mindig érkezik, itt például megadták, hogy a bor Európából, de nem Franciaszországból, Olaszországból és Spanyolországból érkezett). A vizsga kegyetlenségét minden esetre jól mutatja, hogy 10 százalék körül szokott lenni a megfeleltek aránya, többen sportpszichológus segítségével készülnek fel a négy napos megmérettetésre.
Ha a vizsga sikerült, jöhet a disszertáció, vagyis a research paper, ami egy 6-10 ezer szavas dolgozat egy választott témában (ebben a cikkben van egy példa). Ennek teljes mértékben saját munkának kell lennie, semmilyen korábbi kutatást nem lehet felhasználni hozzá. „Azt gondolom, nagyobbat durrant volna, ha 15 évvel ezelőtt van egy magyar Master of Wine. Úgy érzem, ma nincs akkora befolyásuk a borvilág folyamataira.
Nem köttetnek attól üzletek, hogy egy Master of Wine egekig magasztal egy bort.
Persze van marketingértéke, egykori német csoporttársaim közül többen az állami borügynökségnél helyezkedtek el és a német borok népszerűsítéséért dolgoznak. Ennek itthon is lenne létjogosultsága. De talán elmond valamit a megítéléséről, hogy a világ legnagyobb bortermelőjének, Olaszországnak még nincsen Master of Wine-ja” – mondja Romsics László. És mintha eddig nem is nagyon törték volna magukat: 2019 áprilisában a thedrinkbusiness.com hírértékűnek tartotta, hogy Cecchi toszkán borászdinasztia pénzügyi támogatást ajánlott fel Gabriele Gorelli Master of Wine hallgatónak, hogy az országnak legyen végre egy Master of Wine-ja. Úgy tűnik, Olaszország végre révbe érhet: a fiatalember éppen a napokban posztolta közösségi oldalán, hogy sikerült a vizsgája, így következhet a disszertáció.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Még mindig a bordeaux-i fajták nagy borai izgatják a magyar kóstolók fantáziáját
"10 éven belül mi leszünk az új mediterráneum”
Magyar fotós, a Borkollégium oktatója nyerte az OIV Centenáriumi fotópályázatát
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!