Startol a Kazinczy Boraukció
Kazinczi Zsuzsannával beszélgettünk 1. rész
2013-12-02 | Tóth AdriennSzámtalan jótékonysági boraukción vagyunk már túl, mivel azonban ezek koncepciójának központjában az adományozás áll, bevételeikből nem következtethetünk valós piaci szerepre. Kereskedelmi céllal szervezett, nagyobb bevételt produkáló borárverésre idén tavasszal került először sor a Tokaji Borlovagrend szervezésében, itt azonban az Hospices de Beaune mintájára fiatal, még palackozás előtt álló tételek kerülnek kalapács alá. A december közepére meghirdetett első Kazinczy Boraukció tehát azért lesz érdekes, mert megmutatja, hogy a magyar borfogyasztó közönség milyen mértékben jutott el odáig, hogy az érett borokat is értékelje, vásárolja, fogyassza.
Érettnek tartod a hazai borfogyasztói társadalmat egy boraukciós ház életre hívásához, vagy úgy gondolod, pont a működésetek fogja kinevelni a vásárlók körét?
Természetesen nagy kockázatot vállalunk a Kazinczy Boraukció megszervezésével. Még számunkra is kérdéses, hogy hogyan fog reagálni a hazai borfogyasztói társadalom. Hosszú távon mindenképpen számítunk a külföldön élő magyarokra és az itt élő külföldi vásárlókra is, hiszen náluk a borárveréseknek régre visszanyúló kultúrája van, főleg gyűjtői és befektetési szempontból.
Ha belegondolunk, az ezzel párhuzamba állítható műkincs-kereskedelem hazánkban is aktívnak mondható. Ha pedig bélyeget, műtárgyat vagy akár mobiltelefont is egyre többen gyűjtenek, miért ne lehetne ez igaz a borokra is?
Az aukció koncepciójának kialakításakor abból indultunk ki, hogy itthon már több mint húsz éve rendelkezésre állnak a megfelelő körülmények a minőségi bortermeléshez. Ez mára elegendő időt és évjáratot ad a kezünkbe ahhoz, hogy kereskedelmi forgalomban nem kapható, muzeális tételeket mutathassunk be a fogyasztóknak.
Az induláshoz a lökést végül az adta meg, amikor fél évvel ezelőtt olyan lehetőségek nyíltak meg előttünk, amelyet nem tudtunk visszautasítani. Augusztusban felkérést kaptunk arra, hogy rendszerezzük, becsüljük fel és értékesítsük egy magángyűjtő pincéjét. Hamarosan több gyűjtő is csatlakozott, és így össze is állt az első aukció kínálata.
Az adott tételek értékesítésén túl megfogalmazhatóak egyéb szempontok is?
Fontosnak tartjuk, hogy a boraukciókon keresztül a borkultúra egy másik aspektusát is megmutassuk a fogyasztóknak. Azzal, hogy egy ilyen jellegű kereskedési formát megszerettetünk az emberekkel, úgy gondolom, azt is elérhetjük, hogy a borokhoz kapcsolódó szakértelmet is elismerje a szélesebb közönség.
Tudatosítani igyekszünk a fogyasztókban, hogy nyugodtan forduljanak szakemberhez, ha bort szeretnének inni, venni, eladni. És itt nem feltétlenül magunkra gondolok, hanem rövid és hosszabb távon a kisebb borboltokra is, amelyek sajnos eltűnőfélben vannak.
Milyen lépéseket tettetek annak érdekében, hogy az első aukció minél több ember figyelmét felkeltse?
Először is, olyan borokat bocsátunk árverésre az első aukciónkon, amelyek többsége sztártermék volt megjelenésük idején, és újabb évjárataik azóta is magas presztízst élveznek a magyar piacon.
Továbbá az aukció kikiáltási áránál törekedtünk arra – amennyiben erre lehetőségünk volt –, hogy a jelenlegi és/vagy múltbeli piaci ár 60-80 százalékáért kínáljuk a borokat, ezáltal is motiválva az embereket, hogy merjenek eljönni, vásárolni. Hiszen egy prémium kategóriájú bort (Gere Attila Koparjait és Solusait, Taklerék Primariusait, Bock József vörös csúcsborait) 5-10 000 forintos palackáron megvásárolni kifejezetten olcsónak számít. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy teljesen egyedi tételről van szó: gyakori az eredeti fadoboz, és mivel a polcokon már sok éve nincsenek jelen ezek a palackok, elképzelhető, hogy már sehol sincs belőlük egyetlen darab sem, beleértve a pincészetet is.
Ha egy oldtimer autóhoz hasonlítjuk a borokat, megállapíthatjuk, hogy hosszú távban gondolkozva mindenképpen jól jár a vásárló. Fogyasztói értéket is vásárolhat, hiszen a legtöbb tizenöt évesnél fiatalabb bor még bőven rendelkezik élvezeti értékkel, sőt sok esetben az idősebbek is.
Vagy a másik oldalról nézve, ha hazavisz valaki egy olyan tételt, amiből az az utolsó, és esetleg egyben az első hat palack is – mint például a Malatinszky Kúria Cabernet Sauvignon Private Reserve első számozott 6 palackja eredeti fadobozában –, és megfelelő körülmények között tárolja, annak pár év múlva vagy évtizedek múlva óriási értéke lesz. Ilyen módon szeretnénk megmutatni a nagyközönségnek, hogy hol voltunk, hol tartunk most, és hova visz az utunk.
Szeretnénk elérni azt is, hogy a mai borértő generáció megkóstolhassa a régi tételeket, és értékelje, élvezze azokat, hiszen modern kori bortörténelmünk részeinek tekinthetjük őket. Illetve azt is fontosnak tartjuk, hogy a régóta bort fogyasztók akár nosztalgiából, akár azért, mert korábban nem engedhették meg maguknak, most nyugodt szívvel megvásárolhassanak egy régóta áhított bort.
Cikkünket holnap ITT folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!