Vievinum 2010
Három napon át Ausztriában
2010-06-23 | Schützenhoffer Gergely
Idén is, mint minden páros évjáratban megrendezésre került Bécsben a Vievinum, az osztrák bormustra, a gasztronómia képviselőinek csúcstalálkozója, a kereskedelmi kapcsolatteremtés és ápolás melegágya. Hofburg ebben a három napban a borértők, borkedvelők Mekkájává válik.
Ausztria legnagyobb és legfontosabb borfesztiváljáról van szó, amely lehetőséget nyújt közel háromezer bor kóstolására és több mint ötszáz borász, kereskedő és importőr megismerésére immár hatodik alkalommal. Globális szintű tapasztalatcserére és információgyűjtésre is kitűnő alkalmat teremtett ez a rendezvény, hiszen az Osztrák Bormarketing Testület 850 meghívott vendéget delegált a planéta minden szegletéből.
Alapvetően a hazai borok seregszemléje zajlott, de egyre nagyobb megnyilvánulási lehetőséget kapnak a külföldi kiállítók is. A díszvendég Südtirol mellett képviseltette magát a közép-kelet európai régióból Szlovénia, Szerbia és természetesen hazánk is. Jelen volt - borvilági szerepükhöz képest csekély területen - Spanyolország és Franciaország is, valamint Portugália. Olaszország népes delegációval vonult fel, sőt ezen túlmenően az Itáliai Külkereskedelmi Intézet Abruzzo tartomány kulináris kincseit is feltárta az érdeklődő tekintetek megnyugtatására. Természetesen az Újvilág szortimentje is bővítette a kínált nedűk tárházát, olyan hívószavakkal, mint a Gallo Vineyards, Kalifornia megkerülhetetlen borbirodalma, az Aconcagua Valley-beli sablonok, vagy az általában Argentinára asszociációt képező Malbec, amely itt perui lámabőrbe bújt.
Változatos kísérő rendezvények arzenálját hozták fedél alá a szervezők az érdeklődő szakmabelieknek a futballmérkőzéstől kezdve, a zenés-táncos esten át, a Heuriger-beli lokális védjegyismertetőig. A zarándokok organoleptikus észlelőreceptorai kényeztetések sorát élték át, amelyek közül a teljesség igénye nélkül sorakozzon itt néhány:
Rizling szeminárium a Rheingau-i talaj sokszínűségének a jegyében
Világjáró vagy terroirbor? Rizling a Master of Wine-ok szemében
Sauvignon Blanc – hármas viadal – Ausztria, Németország és Dél-Tirol
Burgenlandi édesbor stílusok – Seewinkel és Rust (két régió Burgenlandon belül, a Fertő-tó nyugati és keleti oldala) Heidi Schröck közreműködésével
Zöldveltelini – a származás kötelez - évjáratelemzések.
Élmények, tapasztalatok, tanulságok
Rendszeres látogatója vagyok a Császárvárosnak, rendszerint a szakmai rendezvényekre, vásárokra utazom a szomszédos országba. A Vievinumról az idei évben hallottam először, Doszpod László tett róla említést a Magyar Tudományos Akadémián zajló Egri Borünnepen. Ekkor bevéstem a május végi időpontot a naplómba, ami éberen tartotta az emlékezetemet a „Maligánünnepre”. Az előző években a Gastwien és a Wein&Co eseményeit látogattam, idén már szélesedett a labancgasztro-horizontom a fenti sorokban dicsőített Vievinum-mal.
Az utazást általában busszal vagy vonattal érdemes megszervezni, mivel hazafelé mindenféle kötöttségek nélkül ereszthetjük útjára nehéz, fáradt gőzfelhőinket. Érdemes az on-line foglalást választani, buszút esetén így a legkedvezőbb ár, ami érvényesíthető, mindössze 3900 Ft retúrviszonylatban.
Egy napot terveztem a Vievinum bebarangolására, reggel korán indultam. Időm volt még a 11 órás kezdés előtt. Ilyenkor általában teszek egy sétát a Kartnerstrasse-n, beiktatva egy kis lottózást, Wein & Co boltszemlét a Jaromirgasse-n és a Mannerboltot a Stephansdom közelében. A globálhuszár Starbucksban hörpintettem egy feketét (itt kérek elnézést, hogy nem egy kultikus bécsi kávéházban tettem ezt), miközben terveztem az ebédet az Amerrlingbeise-ben vagy a Boheme gasztrotérben, kezemben a térképet tartva, keresve az éteklelőhelyek címeiben szereplő utcákat.
Kellemes sétával, hétmérföldes lépteimmel áttettem székhelyemet a Hofburgba. Maradt hat órám a kóstolásra. Már ekkor sejtettem, hogy ez nem lesz elég. Kezdésként ruhatár, néhány eurocent hálapénz a Garderobe Oma-nak, majd pohárra fel. A letét 5 euro, persze nincs nálam pénz. Mielőtt visszatérnék a nénikéhez, összegyűjtöm az igényes külsővel és tartalmas belsővel ellátott szaklapokat, mint a Falstaff, a wein.pur vagy a Vinaria.
A hatalmas kavalkádban először fehérborirányt veszek, közben felfedezem, hogy néhány fanatikus jegyzetfüzettel közlekedik. Irány ismét az előtér, magamhoz veszem az ötszáz oldalas kisokost, az iránytűmet. Nyakamban a fényképezőm, kezemben a pohár, toll és a Notizbuch. Kényelmetlen, de mindig ez van, már megszoktam. Jegyzetelni rendszeresen képtelenség, ezért segédanyagomat néha ismerősöknél pihentettem.
Először Wagram, Kamptal, Thermenregion, Traisental, és Weinviertel rizling és veltelini büszkeségeiből nyalintok, Wachau most háttérbe szorul, őket az ősszel alaposan végigkóstoltam dűlőszelektált szintre lebontva. Közben találkozom Krisztiánnal, akit még Szombathelyről ismerek, most éppen Krutzleréknél tevékenykedik Burgenland-ban, Deutsch-Schützen-ben. Ő a vasi Adonisz, aki Szekszárdon született és élete jelentős részét Pornóapátiban töltötte. Nem is lehetne ilyen múlttal más néven szólni róla. Együtt indultunk a magyar erőtérbe, közben bemutatott a 2009-es osztrák borkirálynőnek, Simone Jordan-nak Pulkau-ból. A magyar szekcióban találkozhattunk Szeremley Lászlóval (a nála kóstolt 97-es Rizling még mindig tömör és fajtajelleges), a Pannonhalmi Apátsági Pincészettel, Takács Lajossal, Hwang Úrral, Molnár Péterrel a Patríciustól, a Ráspi házaspárral. Jelen volt még a Dobogó és Disznókő Pincészet Tokajból, Gere Attiláék, az Etyeki Kúria és Lőrincz Gyuriék.
A következő etap a burgenlandi terem abszolválása volt. Ők foglalták el a legnagyobb területet kékfrankosleső misszióm célpontjaként. A fajta hozta az elvárt színvonalat és egyenletes minőséget, így ízjegyei egyre inkább beleégtek nyelvgyökömbe, szájpadlásom barázdáiba, ízemlékeimbe.
Beszélgettem az ifjú Johannes Schröck-kel, aki megemlítette, hogy nagyon sokan keresték kimondottan a furmintot. Kóstoltam a névrokon Schützenhof-éknál és a távoli rokon Tschida borászatnál is. A mindig mosolygós Pfneiszl lányok most osztrák színekben tündököltek.
Közben megtudtam, hogy a stájer oldalon kóstolhatók az amforában és földbe ásott hordókban érlelt borok. Az előbbi módszerről már Rousillon kapcsán olvastam, az utóbbit még nem ismertem.
Szívhez szóló élmény volt egy észak-olaszországi hölggyel, Maglietta-val beszélgetni, aki egy olasz borászat bécsi forgalmazójánál sürgölődött. Elmondta, hogy néhány éve két hetet töltött egy barátnőjével hazánkban, amely egyúttal intenzív nyelvkurzust is jelentett számára. Maradandó élményekről számolt be Gere Attiláékkal kapcsolatban. Ennél a standnál kóstoltam először az autochton refrosco-t, Südtirol művészeinél pedig lagrein-t és vernatsch-ot.
Záró akkordként nem szabad említés nélkül hagyni a precíz szervezést, a jó fényviszonyokat, légmozgást, a mindig friss kenyérkét, hűtött ásványvizet a folyamatosan cserélt, minden egyes palackhoz biztosított jéghűtő párnákat és a pirított tökmagot sem.
Jövőre veletek ugyanitt, mit vinophilen Grüssen!
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!