A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Tóth Judit: „Úgy láttam, hogy jól tud működni egy kisebb kézműves, családi borászat, de egy igazi nagy üzem is”

Interjú a Bankárképző alapító elnökével

2021-02-13 | Vinoport


Tóth Judit: „Úgy láttam, hogy jól tud működni egy kisebb kézműves, családi borászat, de egy igazi nagy üzem is”

Sikeres pénzügyi szakemberként hogyan látja a magyar borok helyzetét és melyik borvidékünkbe fektetne? Sok más mellett ezekről is beszélgettünk Tóth Judittal.


 

Mi az első emléke a borral kapcsolatban?

 

Szüleimmel az Egerhez közeli, de a borvidékhez nem tartozó Füzesabonyban éltünk. Édesapámnak kis háztáji pincéje volt, évente nagyjából 300 liter bort termelt, vöröset és fehéret egyaránt. Tulajdonképpen gyerekkoromtól szokás volt, hogy egy gyűszűnyit mindig megkóstoltatott velem. Úgy emlékszem, nem voltak valami nagyon jók.

 

 

Szőlőmunkára is befogta az édesapja?

 

Igen. Teljesen normális vidéki menetrend volt akkoriban, hogy a gyerek csak tanuljon meg mindent, úgyhogy rendszeresen kint voltam vele a szőlőben. A metszésen kívül mindent csináltam. Amit nagyon nem szerettem, az a kapálás volt, főleg nyár közepén. Ráadásul, mivel nagy volt a sortávolság, közötte zöldség is termett, figyelni kellett, ki ne vágjuk azokat.

 

Nem túl finom borok kóstolása, kapálás a melegben. Sokaknak ez egy életre elveszi a kedvét a boroktól...

 

Nálam egyáltalán nem váltott ki ilyen hatást, gyakorlatilag 18 éves korom óta rendszeresen kóstolok. A mai napig, ha elutazom valahova, igyekszem a helyi specialitások lehető legszélesebb skáláját kipróbálni.

 

Nem merült fel a gondolat, hogy a borokkal foglalkozzon?

 

Csak jóval később, amikor már  tudták rólam, hogy befektetésekkel is foglalkozom, megkerestek páran akik eladó borászatokat ajánlottak figyelmembe. Hosszas számolgatás után aztán úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk ezeket a lehetőségeket.

 

Tóth Judit: „Úgy láttam, hogy jól tud működni egy kisebb kézműves, családi borászat, de egy igazi nagy üzem is”

 

Ezt tekinthetjük egy bankár véleménynyilvánításának a magyar borágazat működését illetően?

 

Ha jól emlékszem, mi összesen három felkínált borászatot néztünk meg. Alapvető probléma volt, hogy az eladási ár nem esett egybe az elképzeléseinkkel. Közben persze látom, hogy sok bankár kollégám pedig belevág az ilyen befektetésekbe. De nem akarom kikerülni a választ. Szerintem nagyon fontos a mérethatékonyság a borászatok esetében. Amikor jöttek ezek a lehetőségek, akkor, úgy láttam, hogy jól tud működni egy kisebb kézműves, családi borászat, de egy igazi nagy üzem is. A kettő között viszont nagyon nehéz, mert ahhoz is kell már komoly géppark, jelentős HR- és egyéb költségigénye van, mindezt viszont még nehezen tudja méretéből adódóan kitermelni. Ráadásul ma nem könnyű a magyar bort eladni.

Mindig azt mondják, hogy a magyar borok olcsók, de szerintem nem ennyire egyértelmű a helyzet.

 

Európában a legtöbb helyen,  ha bemegyünk egy szupermarketbe, szinte bármelyik olcsóbb bort leemelhetjük a polcról, ha egy korrekt tételt keresünk mondjuk a vacsoránkhoz. Mi még nem tartunk itt.

 

 

 

Melyek a kedvenc borvidékei, amelyekben akár befektetői szemmel is látna fantáziát?

 

Sokat tartózkodom a Balatonfüred-Csopaki borvidékhez tartozó Tihanyban, ahol vannak egészen jó borok, amikhez még a szép épített és természeti környezet is rengeteget hozzátesz. De ez általában az egész Balatonról elmondható. És azt gondolom, Mór is remek adottságokkal rendelkezik, miközben egy kicsit alulértékelt borvidék. Félreértés ne essék, máshol is küzdenek hasonló problémával. Svájcban, a Genfi-tó partján is már kiváló borok készülnek, az elénk táruló látvány is lélegzetelállító, de a világ még csak most ismerkedik ezzel a régióval.

 

Említette, hogy szokott utazni és kirándulásai során igyekszik a helyi ízeket megkóstolni. Hol bukkant még rejtett kincsekre?

 

Közvetlen környezetünkben kiemelhetném Szerbiát vagy éppen Montenegrót, de azt gondolom, általában az egész Balkán borai nagy lehetőség előtt állnak. Elképesztően fejlődik Szlovákia is és egyáltalán nem csak a „Tokaji nyúlvány”, vagyis a Kassa körüli rész. Kicsit távolabbra menve meglepően jó borokat kóstoltam például Libanonban, de Indiában is.

 

Tóth Judit: „Úgy láttam, hogy jól tud működni egy kisebb kézműves, családi borászat, de egy igazi nagy üzem is”

 

Akár a munkájához kapcsolódóan, akár boros kirándulásai során köttettek barátságok borászokkal?

 

Még a közös szakmából lettem nagyon jóban Berger Zsolttal, az erdőbényei Karádi-Berger borászat tulajdonosával és a Szekszárdon tevékenykedő Merfelsz Gáborral, de jól ismerem az egri Gál Tibor Pincészetet is. Figula Misi pedig tavaly vett részt a Bankárképző mentorprogramjában.

 

Mint mentor vagy mint mentorált?

 

Mint mentor. A Bankárképző mentorprogramjában egyetemisták vesznek részt, a programnak három pillére van, ezek közül az egyik, hogy tapasztalatot gyűjteni elküldjük őket pár hónapra egy cégvezető mellé. Nem sima szakmai gyakorlatot kell elképzelni, szeretnénk, ha megtanulnák, mik azok a szempontok, amiket egy vezető figyelembe vesz a döntéseinél, hogyan kommunikál a kollégáival, mi alapján alakítja ki a hosszútávú stratégiát.

 

Mit lehet tanulni egy borászat vezetőjétől?

 

Már az önmagában jó, hogy egy pincészetnél a mentorált úgymond ki tud nézni a „mainstreamből”. A mentoraink többsége pénzügyi területről érkezik, persze minden eset más, de azért a pénzintézetek vezetésének van egy logikája. A mezőgazdaság egy speciális szektor, egyben nagyon izgalmas, örülök, ha időként valakit magunkhoz tudunk csábítani onnan. Mi magunk is tanulunk tőlük a program segítségével a hozzánk visszaérkező információk alapján.

 

Több jól működő magyar borászat élén is közgazdász végzettségű vezető áll. Ez lehet a siker titka?

 

Kicsit viccesen azt is mondhatnám, a közgazdász azért jó, mert semmihez nem ért, viszont mindent átlát. Rendkívül fontos, hogy a döntéshozó egy jelentősebb irányváltás, vagy méretváltozás során az összes szempontot mérlegelje, legyen szó a külföldi piacok állapotáról, a fogyasztási trendekről,  a hitelfeltételekről vagy éppen csak a vámszabályok megváltozásáról. A közgazdásznak ez a sok minden legalább nem hangzik idegenül. Szerintem még az sem akadály, ha közben egyáltalán nem konyít a borokhoz. Antialkoholista azért ne legyen, mert az már nem venné ki magát jól, nem tudna önazonos lenni a portékával.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!