Robert Mondavi
2008-09-15 | Tóth AdriennMondavit szerte a világon elismerik, hiszen egy generációnyi kaliforniai borászt sarkallt arra, hogy jobb minőséget állítson elő, megmutatta, hogy Kalifornia versenybe szállhat a világ hagyományos bortermelő országaival, egy bort alig fogyasztó nemzettel ismertette meg, hogy a bor az egészséges élet és az étkezések része, valamint hogy a jól élt életben kiemelkedő jelentőséggel bír a bor, az étel és a művészetek.
Robert Mondavi 1913. június 18-án az Egyesült Államokban, Virginiában született Rosa és Cesare Marche tartományból származó, első generációs olasz emigránsok gyermekeként. A család több helyen is szerencsét próbált, majd 1923-ban költözött Kaliforniába.
1936-ban a Stanford Egyetemen szerzett diplomát, és csatlakozott apjához, a Sunny St. Helena pincészetnél, amely a nem magas minőségű borkészítésről volt híres. De meggyőzte apját, hogy vegyék meg a közeli Charles Krug borászatot és ott öccsével, Peterrel kezdtek bele az akkor megszokottnál magasabb minőségű borok előállításába.
1965-ban aztán egy - Robert által a feleségének vásárolt - nerc bundán robbant ki a botrány. A ruhát egy, a Fehér Házban elköltött vacsorára vette az idősebb báty feleségének (a vacsorára egyébként állítólag végül nem is került sor), amit a fiatalabb testvér élénken nehezményezett. A szóbeli vitának egy pofon vetett véget, amelyet aztán az anyjuk szava követett, aki elbocsátotta az idősebb fiút a családi cégtől.
Így ötvenhárom évesen, 1966-ban Oakville-ben saját pincészetet alapított Robert Mondavi Winery néven, ahol együtt dolgozott idősebbik fiával, Michaellel. Ez a borászat is az akkorit felülmúló normákról volt híres, köszönhetően a bevezetett hűtött erjesztésnek, a rozsdamentes acéltartályoknak és a francia tölgyfahordóknak.
Annak ellenére, hogy azt kérte az emberektől, hogy Bobnak vagy Robertnek szólítsák, sok alkalmazottja és tisztelője mégis megmaradt a Mr. Mondavi megszólításnál, és így „Mister”-ként vonult be a helyi történelembe.
1979-ben aztán fontos találkozásra került sor Robert Mondavi és a bordeaux-i Chateau Mouton Rothschild tulajdonosa, Baron Philippe de Rothschild között. Ennek eredménye lett a szintén Oakville-ben megalapított Opus One pincészet, amely máig kiemelkedő bordeaux-i stílusban készített borával világhírnevet küzdött ki magának a csúcsborok kategóriájában. Ugyanebben az évben Mr. Mondavi Woodbridge néven egy inkább ár-érték orientált pincészetet is létrehozott.
Robert Mondavi híres volt nagylelkűségéről, ő alapította Napa Valley Wine Auction-t (Napa Valley Bor Aukció), és 2001-ben 35 millió dollárt adott a Davis Egyetemnek. Borásztársai azt mondják róla, hogy nem titkolta a szőlészet és borkészítés során nyert tapasztalatait vagy kutatásainak eredményét másoktól, hitt abban, hogy ezek megosztása sokszorosan megtérül számára.
Mondavi ezen túl 2002-ben Luce della Vita néven Toszkánában közös vállalkozásba kezdett a Frescobaldi családdal, átjátszva nekik többek között Antinori Tenuta dell’Ornellaia birtokának 50%-át, de együttműködött még a chilei Vina Errazuriz tulajdonosával, Eduardo Chadwick-kel, valamint az ausztrál Rosemounttal is.
1993-ban a céget bevezették a tőzsdére. 1994-ben útjára indította a Robert Mondavi Private Selection sorozatot. Amikor azonban kilencvenedik évén túl Robert, ha még nem is visszavonulására, de legalább „fél-nyugdíjazására” készülődött, egyre komolyabb problémákat okozott az, hogy két fia, Michael és Timothy sok mindenben nem tudtak zöld ágra vergődni egymással és az apjukkal. E mellett komoly pénzügyi gondok is felmerültek, a részvények ára zuhanni kezdett, ennek következtében 2004-ben a Constellation Brandnek, egy mamut vállalatnak, amely a bor mellett szeszes italok és sör készítésével és kereskedelmével foglalkozik, adták el a céget.
2001-ben egy régi álmát valósította meg a COPIA létrehozásával, amelyet Amerika Étel, Bor és Művészeti központjaként fordíthatunk.
2005-nek kellett eljönnie ahhoz, hogy végképp megbékéljen a nerc bundán összekapott két testvér. Ebben az évben ugyanis egy olyan cabernet sauvignon-t készítettek el együtt, a szőlő kettejük saját birtokáról származott, és a bort az olasz felmenők előtt tisztelegve „Ancora Una Volta”-nak, azaz Mégegyszernek nevezték el. Az elkészült egyetlen hordó a napai boraukción 401 000 dollárért kelt el (cikkünk írásakor majd 60 millió forint).
2008. május 16-án a család nyilatkozata szerint békésen hunyt el Yountville közelében fekvő napai birtokán, azonban ezt megelőzően az utóbbi években már szinte egyáltalán nem hallott, és kerekesszékkel közlekedett.
Ő sem volt persze tökéletes, életében voltak kiemelkedően jó és kiemelkedően rossz borok. Az 1980-as évjáratból származó Reserve Cabernet-ját Robert Parker – aki halála után természetesen büszke volt rá, hogy személyesen ismerhette – úgy jellemezte, mint az antitézisét annak, aminek a bornak lennie kellene.
Végezetül következzen ismét egy idézet Mondavi úrtól, ami különösen elgondolkodtató most, miután ismerjük jó viszonyát sokakkal és állandó harcait családtagjaival: „Meg kell értened, hogy az embereket nem tudod megváltoztatni. El kell fogadnod azt, hogy különbözőek vagyunk, és úgy kell együttműködnöd velük, amilyenek. Ezt elég öreg fejjel tanultam meg, és hihetetlen, hogy milyen békét nyertem azáltal, hogy felfogtam.”
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!