Ság-hegy
2010-01-28 | Tóth AdriennTörténelem
1905 és 1958 között egy kőbánya működött itt: a Ság felső részét - az értékes szürke bazaltkőzet miatt – ki is bányászták. Ennek eredményeképp mai 279 méteres magassága sokkal kisebb, mint akár száz évvel ezelőtt, amikor 900 hold szőlő termett rajta, azaz bő 360 hektárnyi volt a területe, a felső bozótos erdőt nem számítva.
A Ság-hegy egyébként 5-5,5 millió éves, a késő miocén földtörténeti kor felső-pannon időszakában keletkezett, ugyanakkor, mint a Somló és a Kis-Somló. Mindhárman úgynevezett alkáli bazaltvulkánok, és emiatt a kőzetek tulajdonságai nagyon hasonlóak. A Ság-hegy is vízben született tűzhányó, ennek biztos jelei a bazaltorgonák és párnaláva kövek, amelyek létrejöttét a vulkán víz alatti tevékenysége eredményezte.
Földrajzi elhelyezkedés, talaj
A Ság a Marcal-medencében helyezkedik el, a Kemenesaljai tájegység szerves részét képezi. A medence a Marcal folyó mentén felosztható, a nyugati oldalon található a Kis-Somló és a Ság-hegy, a keleti oldalon pedig a Somló. A folyó és annak régen igen kiterjedt mocsaras árterei miatt üledékes talajformával is találkozhatunk a hegyen, amelyek keverednek a vulkanikus kőzetekkel, sok helyen agyagos talajt hozva létre.
Harmadik elemként - mivel hajdanán nagy kiterjedésben erdő borította ezeket a hegyeket - a barna erdőtalaj is jellemző. Nagyon változatosak itt a termőtalajok, nem lehet azt mondani, hogy akár egy vágó vagy egy dűlő is homogén lenne, tíz méterenként markánsan eltérhet a kép.
A hegy szoknyáján vannak a mélyebb, hidegebb, agyagban gazdagabb talajok, míg a felsőbb területeken vékonyabb a termőréteg, hamarabb fordulnak ki a kövek, így errefelé különösen nehéz új szőlőket telepíteni.
Éghajlat
Mikroklimatikus viszonyaiban a Ság különbözik az őt körülvevő tájtól. Ha ebből a szempontból hasonlítjuk a Somlóhoz, a Ság-hegy némileg hűvösebb és szárazabb. Az átlagos csapadék a borvidéken 550-650 mm között mozog évente. Bár erre a számra az utóbbi három év rácáfolni látszik, hiszen mostanában nem lépte túl az 500 mm-t sem.
A hegy nyugati lejtőjén fekvő területek éghajlata egy kicsit eltér a Ság többi részétől, hiszen azok a Keleti-Alpok láncaira néznek, ahonnan hűvös légáramlatok érkeznek. Így errefelé viszonylag könnyen és gyorsan hűl le a levegő, és egy-egy hűvösebb éjszaka komolyan visszavetné a növényeket, ha nem lenne ott ez a kivételes kőzettömeg, amely a korábban felvett meleget éjszaka visszasugározza.
Szőlőfajták
Itt elsősorban a fehérszőlők a jellemzőek, a hegy tipikus fajtája ma az olaszrizling, amely a 120 hektáros termőterület 70-80%-át borítjai. A Borászati Füzetek 1904-es számában azonban a „Sághi”-hegy fajtaösszetételéről azt olvasható, hogy a legfontosabb fajtája a furmint volt, a második legelterjedtebb pedig a juhfark. A harmadik helyen - meglepő módon - a rajnai rizling állt.
A hagyományokon alapuló bortörvény szerint ma a terület 20%-ig engedélyezett a kékszőlő telepítése, a jellemző fajta - valószínűleg Sopron közelsége miatt - a kékfrankos. Itt könnyű, gyümölcsös-fűszeres vörösborok készülnek belőle, a savkarakter meghatározó. Nyilván nem kell nagyon testes, tanninban gazdag Ság-hegyi vörösborra számítani.
T.A.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!