A kékfrankossal Bordeaux irányába kellene elmenni
Pálos Miklóst kérdeztük 2. rész
2012-05-28 | Tóth Adrienn
Pálos Miklóssal készített interjúnk első részében indulásáról és arról a szemléletről beszélgettünk, amely majdani pincészetének működését meghatározza. A jelenlegi helyzetet elemezve kitértünk egy országos borstratégia létrehozásának fontosságára, innen pedig már egyenes út vezetett a szomszéd példájához és a kékfrankoshoz. Úgyhogy innen folytatjuk most.
A cikk első részéhez kattints IDE!
Központi jelentősége van Nálad a kékfrankosnak?
Elsősorban szőlész vagyok, így számomra különösen fontos szempont, hogy ezzel a fajtával könnyű dolgozni. Mindössze két negatívumot tudok megemlíteni vele kapcsolatban: egyrészt ernyőművelésnél könnyen eltörhet a vessző, másrészt a fajta fogékony a lisztharmatra.
Az összes többi oldalról nézve azonban kiváló. Jó a vesszőállománya, amely tartást ad a tőkéknek, nincs sok hónaljhajtás, amelyeket egyesével kell letörögetni, vékony és kevés a levele, amely szintén nem ad sok munkát, maga a fürt pedig nem túl rothadékony, így sokáig kint hagyható a tőkéken, amíg a kívánt fokra nem érik.
Ha belegondolunk, a botritisszel fertőzött, nemes, édes borok kivételével bármi előállítható belőle. Blanc de noir technológiával fehérbor, vagy a tőlünk északabbra fekvő borvidékeken akár pezsgőalapbor is készíthető belőle. Rozénak, sillernek, mindennapi fogyasztásra szánt könnyű vörösbornak is kiváló, hiszen 16-os mustfokkal már bor, 19-es mustfokkal már nagyon jó bor, 21-es mustfok felett pedig világbajnok bor nyerhető belőle.
A tény, hogy 2010-ben nálam ez volt az egyetlen kékszőlő-fajta, amelyből tisztességes, fajtajelleges bort készíthettünk, bizonyítja, hogy milyen mértékben képes az évjárati nehézségek kezelésére. Ezeken túl a kékfrankos erényeihez az is hozzátartozik, hogy jó házasítási alapanyag, mind a rozé, mind a vörösbor kategóriájában.
A megbízhatóság jelentősége óriási, mégsem feltétlenül egyenlő a minőséggel. Hogy áll a kékfrankos ebből a szempontból?
Arra is alkalmasnak tartom, hogy akár világfajta váljon belőle. Nem véletlen, hogyha a borok világában jártas szakértők kóstolják, általában felcsillan a szemük. Míg a kadarkát ötszáz éves közös múltunk kétségtelenül hungaricummá teszi, a mi kölykünk, szeretjük, addig jelentős évjáratkülönbségeket produkáló borait már korántsem illeti olyan általános elismerés, mint a kékfrankosokat. A kadarka számunkra mindig fontos lesz, hiszen természetes, hogy az óvodában a mi gyerekünk szépen rajzol, de ettől még nem lesz világhírű.
Hol helyeznéd el a kékfrankost a nemzetközi kékszőlő-fajták sorában?
Úgy látom, hogy a világon még mindig a bordeaux-i fajták a fontosak, mellettük nagy jelentőségre a pinot noir tett szert, ő azonban egy teljesen más irányvonalat képvisel. A kékfrankos mindkét csoporttól különbözik, véleményem szerint mégis inkább a bordeaux-i irányba kellene elvinni. Esetében nem ragaszkodnék feltétlenül a kis fahordóhoz, míg a hosszabb palackos érleléshez a prémium tételeknél mindenképp.
Számomra a nagy osztrák kékfrankosok jelentik a példát, de mennyiségileg ők egyedül nem lesznek elégségesek, ha egyszer a világon mindenki kékfrankost akar majd inni. Ezért egyedül egy Kárpát-medencei összefogásban látok fantáziát, amelyben a kékfrankos együtt dolgozik a blaufrankischsel és a frankovkával.
Milyen paraméterekkel képzeled el az ideális kékfrankost?
Késői, de nem túlérésű szüretet preferálok a fajta esetében, tapasztalataim szerint ugyanis jót tesz neki, ha egy kevés víz eltávozik belőle. Egy, a hegytetőn fekvő, keleti tájolású dűlőmben akár a cabernet sauvignonnál is később szedem. Azért erre a hűvösebb területre telepítettem a fajtát, mert tapasztalataim szerint Szekszárdon a déli oldalakon már könnyen szétéghet, elveszítve egyébként jó savháztartását. Az innen származó borok persze fiatalon mindig kissé zabolátlanok, savaik folytán kevésbé kedvesek, de a megfelelő érleléssel felépítésük később előnnyé is válhat.
A kékfrankos esetében fontosnak tartom a magas tőkeszámot, nálam ez hektáronként 8000. A terméskorlátozást pedig két irányból is megközelítem: tőkénként nem engedem 1,5 kg fölé, míg hektáronként 60-70 mázsa a limit.
Hogy folyik a munka a pincében?
Nem hagyom túl hosszan a héján ázni a levet, még az erjedés alatt, maradék cukorral együtt kipréselem. Az erjedés befejeztével egy gyors almasavbontás is lefut, majd következik a hordós érlelés. Ennek kapcsán számomra az 5-600 literes, francia hordók váltak be a legjobban, de méretben elmehetünk akár a 1000 literig is. A bort 12-14 hónapig hordóban tartjuk, majd jön egy kétéves palackos érlelés.
Ebben a szőlőfajtában óriási potenciál van, amelyet nekünk, vele foglalkozó magyar borászoknak ki kell hoznunk belőle. Ha sok lesz a jó kékfrankos, az szerintem nagyot lendít majd hazánk borászati megítélésén.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
"10 éven belül mi leszünk az új mediterráneum”
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!