A Rány-patak forrása, a tolcsvai Kútpataka
Dűlőtörténelem
2016-04-30 | Nagy Kornél
A Kútpatka (Kútpataka) Tolcsva leghíresebb történelmi promontóriuma. A történelmi Kútpatka jóval nagyobb kiterjedéssel bírt, mint a manapság ismert szőlőterület.
(Nyitókép: Tolcsva, a római katolikus templom 1958-ban. Forrás: Fortepan)
Eredendően a Kútpataka (Kwthpataca, Kuthpotoca, Kwtpataca formákban) néven Tolcsvával szomszédos település volt a középkorban, amelynek nagy kiterjedésű szőlőterülete megőrizte a helység nevét. Ugyanakkor elnevezését az egykori település határában található Rány-patak forrása után, azaz régies magyar kút pataka kifejezése után kapta. Ez tulajdonképpen körülírt változata volt a forrás szavunknak. A ma is ismert Kútpatka formával először csak a 17. század közepén találkozunk az írásos forrásokban.
A település birtokosai a középkorban a Butthkay, a Tolcsvay, a Toronyai és az Upori nemesi családok, valamint a tolcsvai plébánia voltak. A falu – vélhetően a huszita pusztításoknak köszönhetően – a 15. század első felében elnéptelenedett, de szőlőhegye megmaradt, és megőrizte az egykori település nevét. Első említése egy 1376-os szőlőtized- és birtokper kapcsán ismert, amely a Tolcsvay család tagjai között robbant ki. Ezt követően a Kútpataka több ízben is felbukkant, mint uradalmi és egyházi kezelésben álló szőlőbirtok.
A terület feldarabolódása a 15. század elején kezdődött meg. A század közepén a módos Zemplén vármegyei köznemesség szerzett itt szőlőket örökség és adásvétel révén. Ekkor jelent meg többek a Bartalos és a Csontos család is, de jelentős szőlőbirtokossá váltak a Pálóczy, a Perényi, a Rozgonyi és Szapolyai családok is.
Eperjes, a székesegyház 1885 előtt (Forrás: Fortepan)
A 15−16. század fordulóján Eperjes szabad királyi város Bártfa és Kassa példáját követve részint helyi lakosoktól és nemesektől vásárolt szőlőket a borvidéken. Tolcsva környékén is aktív volt: a város, és annak tehetős polgársága 1505-ben és 1515-ben két nagy szőlőterületet vásárolt meg a Kútpatakán, és ezek a területek hosszú ideig a tulajdonában álltak. Mivel a Bartalos család tekintélyes szőlőjét vásárolták meg, idővel Bartalos-Kútpatakának kezdték nevezni a város birtokában álló szőlőterületeket. Ebből a szőlőből később más arisztokrata családoknak is adtak el kisebb-nagyobb parcellákat.
A mohácsi vészt követően
A zűrzavaros időszakban a Kútpataka szőlőhegy birtokosi szerkezete jelentősen átalakult.
A Szapolyai család elvesztette szőlőit, és ezekre a Czékey, a Perényi és a Serédy család tette rá a kezét. A reformáció elterjedése miatt pedig a plébániai birtokrész a Perényiek jóvoltából protestáns prédikátorság tulajdonába került. Ezen kívül szőlőbirtoka volt még a Bánffy, a Dessewffy, a Dobó, a Gerendy, az Eödönffy, a Mezőssy és a Szekrényessy nemesi családoknak is. A Perényiek 1567-ben kihaltak, és szőlőiket a királyi udvar örökölte meg, akik 1570-ben a Dobó családnak adományozták azokat. Tőlük a Zeleméryek örökölték, majd nőágon a 16. század vége felé a Lorántffyak lettek ennek a területnek a gazdái.
Ezen kívül, az udvarnak köszönhetően a Bocskai család is komoly szőlőbirtokokhoz jutott a Kútpatakán 1570 körül. Hangsúlyozni kell, hogy ez rész soha nem tartozott sem a tokaji, sem pedig a sárospataki uradalomhoz, mindvégig földesúri, azaz allódiális szőlőterület maradt. Ez a rész Lorántffy Zsuzsanna egyik fontos tolcsvai hozománya volt I. Rákóczi György későbbi erdélyi fejedelem történt házassága alkalmával 1616-ban. Ekkor két nagy parcella tartozott a Lorántffy család birtokába. 1631-ben a Kútpatakának ezt a részét kezdték régies magyarsággal Mandolás szőlőnek hívni, a közvetlen közelben lévő mandulabokrok után. Lorántffy Zsuzsanna 1660-ban történt halálát követően ez a terület férje családjának, a Rákócziaknak a birtokába került.
Még a 16. század végén a Kútpatakán megkülönböztettek Kis- és Nagy-Kútpatakát. A Rákóczi család körtvélyesi ága ebben az időszakban lett szőlőbirtokos a nevezett szőlőhegyen. A 17. század elején a Bónis, a Pethő, a Sennyey, a Thököly és Veres család tett szert jelentős szőlőkre adásvétel révén e területen. Ugyanakkor néhány évtizeddel később, főleg adományozások és vásárlások útján több köz- és kisnemesi, valamint módos felvidéki polgár (főleg eperjesi és késmárki) család lett birtokos a Kútpatakán. Ekkor találkozunk meghatározó birtokosként a Baksa, a Bánóczy, a Csető, a Fáy, a Frantity, a Géczey/Géczy, a Görög, a Hídy, a Jakabfalvy, a Körössy, a Kolozsváry, a Kozma, a Lányi, az Ökrös, a Szikszay és a Vass családokkal. Érdekesség, hogy a Bónis család a Veres famíliától vásárolt szőlőbirtokot a Kútpatkán, amelyet ezt követően a korabeli források Veres-Kútpatkának is neveztek.
A Wesselényi-összeesküvés bukását követően zűrzavaros idők jártak a Kútpataka szőlőbirtokosaira.
A szervezkedésben részt vett családok szőlőit az udvar elkobozta. Így a Baksa, Bocskai, Bónis, a Thököly, a körtvélyesi Rákóczi, a Csető, Serédy és Török családok szőlői kincstári tulajdonba kerültek. Hasonló sorsra jutott a tolcsvai református prédikátorság szőlője, ugyanis az újjáalakuló római katolikus plébániának adományozták, és így a tolcsvai plébániatemplom Krisztus vére, vagy Szentvér oltárigazgatójának a szőlője lett. Az udvar ugyanakkor a Bánóczy, a Jakabfalvy, a Kolozsváry, a Körössy, a Rákóczi, a Sennyey, a Pethő és a Vass birtokokhoz ekkor nem nyúlt.
A Bónis család azonban néhány szőlőt nagy összeg megfizetése fejében 1678 körül visszaváltott az udvartól, sőt a plébánia Szentvér oltárigazgatójának szőlőjét is megvásárolta. Utóbbi nem állt művelés alatt, és elég elhanyagolt állapotban volt. Ez lett a későbbi Szentvér szőlő.
A Kertészeti Egyetem hallgatói Tolcsván, 1958 (Forrás: Fortepan)
1680-ban birtokosként jelent meg a Szirmay család is. Először a Bónis családtól vásárolt szőlőket a Kútpatkán, majd az udvartól nyomott áron az egykori Thököly szőlőket vásárolta meg. Az egykori Csető birtokokat pedig a Körössy nemesi család vásárolta meg, és ez a terület az 1700. évtől már bizonyíthatóan a Kútpatkából kivált szőlőterületként volt nyilvántartva a korabeli forrásokban. Az egykori Baksa szőlőket a Kútpatkán az udvartól a Klobusiczky család kapta meg.
Az 1687-ben az Enea Caraffa császári generális által felállított eprejesi vésztörvényszék miatt több ártatlanul felségárulással bevádolt eperjesi polgár Kútpatakán fekvő szőlőjét kobozta el a kincstár. Ezek a területek nagyrészt az elkövetkezendő évtizedek során is kincstári tulajdonban maradtak, kisebb részüket eladták az udvarhoz hű főnemességnek.
A Rákóczi-szabadságharcot követően...
...a Vass, a Kolozsváry, a Kozma és a Körössy családok szőlőit is konfiskálta az udvar. Az egykori Körössy-szőlőkre a Bánóczy család tette rá a kezét. Az 1720-as években a Dessewffy, a Klobusiczky, a Szirmay és a Trautson család kezdett terjeszkedni a Kútpatakán. A Bónis család a 17. század végi megtorpanását követően újból jelentős birtokos lett a Kútpatakán a 19. század közepéig. De a 18. század közepére mind közül a Szirmayak lettek legnagyobb szőlőbirtokosok a Kútpatakán, miután az udvartól megvásárolták az egykori Körössy-, Rákóczi-, és Vass-szőlőket, tovább sikeres szőlőbirtok-vásárlásokat bonyolítottak le a Pethő és Sennyey arisztokrata családok képviselőivel. 1749-re Dessewffy család több szőlőt örökölt a Szirmayaktól, miután a család több nőtagjával kötöttek házasságot.
A Szirmay kastély
A 18. század első harmadában a sárospataki jezsuita rendház is egy kisebb szőlőbirtokhoz jutott az udvar jóvoltából, de ezt a területek nem sokáig birtokolták, mert 1773-ban feloszlatták a szerzetesrendet. A Kútpatakán fekvő szőlőjüket a tolcsvai plébániának adományozták, ezzel is kárpótolva korábban eladni kényszerült szőlőjüket a Szentvéren.
A 19. század második felében módos zsidó polgári családok jelentek meg birtokosokként a Kútpatkán,de még így is az arisztokrata családok maradtak az egyeduralkodók, úgymint a Bónisok örököseként megjelenő Korányiak, a Dessewffyek, a Szirmayak, a Waldbottok és a Winsdischgrätzek. Ennek a tulajdonosi szerkezetnek pedig a II. világháború, majd az azt követő államosítások vetettek véget.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mi történik ősszel egy biodinamikus szőlőben?
Magyar fotós, a Borkollégium oktatója nyerte az OIV Centenáriumi fotópályázatát
Küldetésük a magyar bor (X)
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!