Az 1635-ös feljegyzések alapján a Rákóczi családi szőlője tovább terebélyesedett a Bányászon. Ugyanis az Alaghy család fiúágon történt kihalását követően, a regéci uradalmat Rákóczi Zsigmond fiai, I. Rákóczi György (1593−1648) erdélyi fejedelem és öccse, gróf Rákóczi Pál (1596−1536) örökölték meg, amelyet egymás között még 1635-ben felosztottak.

A két fivér egymás között felosztotta a regéci uradalomhoz tartozó szőlőket is, a Bányászon Rákóczi Pál lett birtokos. Így az egykori Alaghy család szőlői és Rákóczi Zsigmond Bányászon fekvő szőlőterülete egyesült. Gróf Rákóczi Pál ágának kihalása után − amelynek utolsó tagja Rákóczi Pál unokája, gróf Rákóczi Erzsébet (1655−1707) volt −, 1707-ben a fejedelmi ág lett (azaz II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé lett) a Bányász legnagyobb területének birtokosa.

Ugyanakkor a 16. század végén helybéli nemesi családok is szőlőbirtokokra tettek szert a Bányászon. Sőt 1635-ben I. Rákóczi György és Rákóczi Pál, mint a környék földesurai, felszabadították számos nemesember szőlőbirtokát a tized befizetésének kötelezettsége alól (latinul exemptio), azaz birtokaik úgynevezett szabad szőlőkké váltak. Ezek a famíliák voltak a Büky, a Dóczy, a Gyulay, a lipóczi Keczer, a Kiss és a Szikszay.

Felszabadították Tállya mezőváros önkormányzatának, valamint Abaújszántó és Tállya református prédikátorságának tulajdonában álló szőlőbirtokát is a Bányászon, amelyeket bizonyítottan 1498 óta birtokoltak. Ugyanis ezek a szőlőterületek eredendően a tállyai katolikus plébánia szőlői voltak, de a protestantizmus hegyaljai elterjedését követően – más plébániai szőlőbirtokokhoz hasonlóan – a 16. század közepén megalakuló prédikátorságok tették rá a kezüket a korábbi plébániai szőlőbirtokokra.

Confiscatio

A 17. század utolsó harmadában a Rákócziak mellett az Apaffyak, a Bónisok, a Nádasdyak, a Thökölyek, a kassai Faygel, a Fáy, a Féjja, illetve a Keczer családok voltak a legjelentősebb birtokosai a Bányásznak. A Féjja és a Thököly család kegyes adományul 1667-ben a Bányászon fekvő szőlőiknek egy tekintélyes hányadát nem sokkal az alapítását követően az eperjesi Evangélikus Kollégiumnak adományozták.

Préselés 1943 körül (Forrás: Fortepan)

A fent említett családok az 1670. évi Wesselényi összeesküvésben, az ugyancsak 1670. évi első hegyaljai felkelésben, valamint Thököly-mozgalomban való érintettségük és tevőleges részvételük miatt elkobozták (latinul confiscatio) értékes szőlőbirtokaikat a Bányászon. Hasonló sorsra jutottak az abaújszántói és a tállyai református prédikátorságok szőlői is a Bányászon. Ezek a területek akkor a bécsi katolikus Habsburg udvari kezelésbe kerültek.

A gróf Antonio Caraffa (1642−1693) császári generális által 1687-ben felállított eperjesi vésztörvényszéket, vagy más néven az eperjesi theátrumot követően az eperjesi Evangélikus Kollégium Bányászon fekvő szőlőit az udvar az eperjesi és kassai jezsuita rendházaknak és kollégiumoknak adományozta, amelyet a Rákóczi szabadságharc kirobbanása miatt csakhamar elvesztettek. Más területeket pedig az udvarhoz lojális nemeseknek adományoztak. Azonban az 1690-es években a Fáy, a Keczer, vagy a Szikszay családok hatalmas összegek kifizetése árán visszaváltották az 1670 után elkobzott szőlőiket a Bányászon. Sőt az abaújszántói, valamint tállyai református prédikátorságok is vissza tudták szerezni nem kis fáradtság árán korábban konfiskált szőlőterületeiket a nevezett szőlőhegyen. Érdekesség, hogy az idő tájt Bártfa szabad királyi város szőlőit ezek a retorziók érintetlenül hagyták a Bányászon, továbbra is háborítatlanul birtokoltak szőlőiket a nevezett szőlőhegyen.

Nagy tállyai szőlőbirtok összeírás 

A 17. század végén a Bányász tulajdonosi szerkezete jelentősen átalakult. Erről tanúskodik az 1702−1707-ben készült négy nagy tállyai szőlőbirtok összeírás is. E szerint a Bányászon a tulajdonosok között találjuk az Andrássy, a Csáky, a Dráveczky, az Erdődy, a Gombos, a Homonnay, az Ibrányi, az Olasz, a Raszlaviczy, a Szikszay, a Szirmay, a Tárczy, a Turóczy, a Vass és a Weiss (későbbi Dercsényire magyarosítottak) főúri, és egyszerű nemesi, illetve módos polgári családokat. Sőt külön parcellája volt a Bányászon a Kassai Ispotálynak is.

Az összeírások tanúsága szerint a tállyai Bányászon lévő szőlőterületek túlnyomó többsége már szabadszőlő (latinul vinea exempta, vagy vinea libera), azaz adómentes szőlőbirtok volt.

A Rákóczi szabadságharcot lezáró 1711. évi szatmári kiegyezés után a kassai és az eperjesi jezsuiták visszakapták szőlőiket, amelyet 1773-ig a jezsuita rend feloszlatásáig zavartalanul birtokoltak. Viszont a szabadságharcot követően az udvarhoz lojális főúri családoknak adományozta Bányászon fekvő egykori Rákóczi földesúri (allodiális) szőlőket. Az uradalmi szőlőket a Trautson család birtokolta. Így Rákóczi szabadságharcot követően az Erdődy, az Andrássy, a Csáky, a Máriássy és a Szirmay főúri családok lettek az ismertebb szőlőbirtokosok.

A Szirmay-ház Tállyán (Forrás: egykor.hu)

Az Andrássyak, az Erdődyek és a Keczerek 1736 körül eladták szőlőiket a Szirmay grófoknak. Úgyszintén a Szirmay család vásárolta meg Bártfa város 1485 óta birtokolt szőlőit is Bányászon a Rákóczi szabadságharcot követő években. A kassai, valamint eperjesi jezsuiták, illetve a Kassai Ispotály Bányászon fekvő szőlőjét az abaújszántói és a tállyai katolikus plébániák kapták meg az udvartól 1773 után.

Az 1783-ban készült Székely Elek-féle tállyai szőlőbirtok összeírás szerint a legjelentősebb birtokosok között találjuk a Bányászon a Bárczy, a Ballogh, a Buttkay, a Csáky, a Fáy, a Jántó, a Máriássy, a Palásthy, a Platthy, a Raszlaviczy, a Szirmay főúri, illetve nemesi famíliákat, valamint a fent említett abaújszántói és tállyai római katolikus plébániákat, illetve a református prédikátorságokat. Ez a birtokszerkezet hozzávetőlegesen a 20. század közepéig maradt fenn, amikor is a második világháborút követően számos főúri és polgári szőlőbirtok került állami tulajdonba a kommunisták hatalomátvétele után. 

A címlapkép forrása a Fortepan.