A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A tarcali Nagyremete

Dűlőtörténelem

2016-05-07 | Nagy Kornél


A tarcali Nagyremete

A nevezett szőlőterület a történelmi Mézesmál szőlőhegye részét képezte része. A múltban sokkalta nagyobb kiterjedésű volt. Magába foglalta a ma is ismert olyan nagy múltú tarcali szőlőket, mint pl. történeti a Bajusz, a Mestervölgy, a Nyavalya, a Tar Balázs, vagy a Vinnai. Nevét az 1386-ban alapított, majd 1470-ben a Szapolyai főnemesi család által újjáalapított tokaji Szűz Mária pálos kolostor után kapta...


 

A tarcali Nagyremete nevét az 1386-ban alapított, majd 1470-ben a Szapolyai főnemesi család által újjáalapított tokaji Szűz Mária pálos kolostor után kapta. Ugyanis a pálosokat szellemi példaképük, Remete Szent Pál után remeterendi barátoknak is nevezték, akik a nevezett szőlőben 1476-ban már bizonyítottan birtokosok voltak.

 

A pálos vagy remeterendi szerzetesek 1526-ig zavartalanul birtokolták ott szőlőiket. Majd a mohácsi vészt követő zűrzavaros időszakban a Habsburg-párti Serédyek elüldözték a szerzeteseket, mert a kettős királyság idején Szapolyai Jánost támogatták. Lényegében a Serédy család birtokolta a Remetén fekvő szőlőket, annak ellenére, hogy ekkor a tokaji uradalomhoz csatolták.

 

Ugyan 1539 és 1540 között rövid időre a Szapolyaiak birtokolták az uradalmat és a Remetét, de Szapolyai János király halálát követően I. (Habsburg) Ferdinánd újból elfoglalta a tokaji uradalmat a hozzá tartozó szőlőkkel együtt. Sőt 1540-ben a Habsburg uralkodó végleg Serédy Gáspár és György főuraknak adományozta azt.

 

A per

A tarcali Remete következő említése 1548-ben és 1549-ben egy birtokper alkalmával bukkant elő a forrásokból. Ekkor a pálos rend tartományfőnöke beperelte a pozsonyi káptalannál és a királyi udvarnál Serédy Benedeket, a tokaji uradalom akkori urát, hogy családja jogtalanul kobozta el a szerzetesrend szőlőbirtokait Tarcalon, Tokajban és szerte a borvidéken. A visszaperlendő területeket közül külön ki lett emelve a tarcali Remete szőlőhegy is Remethe írott formában.

 

Az egy évig tartó per végül azzal zárult, hogy kötelezte Serédy Benedeket, hogy adja vissza a rendnek a korábban elkobzott szőlőket. Erre viszont a főúr nem mutatott hajlandóságot, mivel szerinte a rend annak idején a nyíltan pártütő Szapolyai családot támogatta az általa törvényesnek tartott Habsburg uralkodó ellenében. Ráadásul Serédy Benedek, apjával és nagybátyával (Serédy Gáspár és Serédy György) ellentétben, a reformáció lelkes híve volt, és nem támogatta, hogy a régi hit képviselői visszatérjenek a borvidékre. Így a pozsonyi káptalan végzése hatástalannak bizonyult.

Az 1564-ben készült tokaji váruradalom összeírása idején

...akkor a Remete legnagyobb része a tokaji vár tartozéka (vinea Arcis) volt Nagyremete néven, és Nagh Remethe írott formában. Ekkor leírták, hogy a Mézesmál szerves részét képezte továbbra is, de nevezett szőlőhegyen belül már akkor megkülönböztettek Remete nevű szőlőhegyet is (Nagh Remethe in promonotorio habentur in promontorio Mezesmal). Az összeírásból az is kiderült, hogy 1530 után a tarcali Gallus plébánosnak voltak ott szőlőit. Ez pap egyúttal a plébániatemplom Szentvér (rector altaris Sanguinis Sacri), vagy Krisztus vére tiszteletére emelt oltárának volt az igazgatója vagy rektora (Item Nagh Remethe zelew fuit plebani Galli presbyteri). Ezt a területet pedig 1550 körül Serédy Benedek főúr az akkor már létező tarcali protestáns prédikátorságnak és iskolának adományozta.

 

A Remete jelentős része a 16. század második felében a prédikátori birtoklás mellett továbbra tokaji váruradalom egyik fontos tarcali szőlője maradt. Így birtokolta többek között a királyi udvar, a Bocskai, a Thurzó, a Zeleméry, a Lórántffy és a Bethlen család is.

 

A tarcali NagyremeteA Rákóczy-Lórántffy házasság

 

Birtoklásában fontos fordulópontot jelentett, hogy 1599-ben Rákóczi Zsigmond vásárolt szőlőket a prédikátorságtól, illetve az uradalomtól, továbbá az udvartól birtokba kapta Tarcal mezővárosát is. Sőt, idősebbik fia, I. Rákóczi György a 17. század első harmadában tovább folytatta ezt a tevékenységet a Remetén. Nem is beszélve arról, hogy fejedelmi család Remetén fekvő szőlőbirtokai tovább terebélyesedtek, miután 1616-ban házasságot kötött Lórántffy Zsuzsannával, és így az egykori Zeleméry és a Lórántffy szőlők a Remetén a család birtokait gazdagították. Ezen felül 1644-ben a család megkapta a királyi udvartól a tokaji uradalmat, és így az uradalmi szőlőik is birtokaikat képezték a Remetén. Tehát 1711-ig a fejedelmi család meghatározó lett a területen.

 

Mivel a Zeleméry család által is birtokolt tarcali ún. Zeleméry Kúria a család birtokában volt, így I. Rákóczi György, már erdélyi fejedelemként, még 1644-ben több más tarcali szőlővel (úgymint Király Gál, Baksó, Nagyváthy, Feketehegy, Nyulas, Tar Balázs) együtt a kúria tulajdonába utalta a Remetét, mint majorsági szőlőt. Ugyanakkor a másik udvarházhoz, az ún. tarcali Nagy Kúriához is utaltak területeket.

 

A 17. század első harmadában a Csáky család is jelentős szőlőbirtokokkal rendelkezett a Remetén. Ezen kívül jelentékeny birtokkal rendelkeztek még Fekete Lőrinc, valamint Megyeri Ferenc kisnemesek, akiknek egyébiránt is komoly szőlőbirtokaik voltak Tarcalon. E két família a 17. század közepén szőlőit eladta a Csáky családnak. A Remetén továbbá birtokos volt a 17. században a Kemény és a Gönczy nemesi család is.

A Remete felaprózódása

...ugyancsak a 17. század első harmadában érhető tetten a dokumentumokban. Ekkor megkülönböztettek Alsó-, Felső-, Kis-, Lapos-, és Nagy-Remete nevű részeket. Emiatt később a 17. század legvégén kezdték nevezni összefoglaló néven a szőlőterületet Remetéknek is. A legjobb részt az Alsó- elnevezésű képezte, amit egyszerűen neveztek Remete-aljának is a kútfőkben (Remeteallya formában).

 

1670-ben a Wesselényi összeesküvés bukását követő elkobzások kevésbé érintették a Remetét. Ugyan az udvarhoz hű Csáky család tényleg elvesztette birtokait, de nem a nevezett összeesküvés miatt, hanem a Thököly mozgalom miatt 1682-ben. A család aztán a mozgalom bukását követően 1690-ben visszaszerezte szőlőbirtokait a Remetén, jóllehet nem sokkal később túl is adott rajtuk. 1670-ben egyedül a Kemény főúri család szőlői kerültek kincstári kezelésbe.

 

A tarcali NagyremeteA mádi Rákóczi-Aspremont kúria

 

1699-ben II. Rákóczi Ferenc és nővére, Rákóczi Julianna hosszú peres vitát követően felosztotta a család birtokait. Így a tarcali Zeleméry Kúria a Remete szőlő jelentős részével együtt Rákóczi Julianna, és férje családja, az Aspremont tulajdonába került. Az 1707-ben készült tarcali szőlőbirtok összeírás szerint az Apremont és Rákóczi családon kívül a Babócsay, a Bán, a Czimmermann, a Filep, a Gyulay, a Király, a Konyári, a Patay, a Püspöki, a Schirer, a Szatmári-Szabó a Szepessy, a Szécsy, a Szemere, a Szombathy, a Szőrös és Torma nemesi családoknak voltak ott birtokai. Ezek a területek kevés kivételtől eltekintve mind kiváltságos szőlők voltak.

A Rákóczi szabadságharcot követően

...a Rákóczi és a Szepessy birtokokat az udvar elkobozta, és a kincstár kezelésbe utalta, majd az 1715 körül eladta. Ugyanakkor jelentős volt a mozgás a Remete birtoklásában. Több más birtokos eladta szőlőit a Remetén. 1720-ban pedig a Szatmári-Szabó család kihalt, és szőlői a kincstárra szálltak. Az 1721. évi birtokösszeírás szerint az Árvay, a Bay, a Bártfay, a Csankóczy, az Ecsedy, az Izsó, a Kaposi, a Kazay, a Károlyi, a Kerekes, a Rozgonyi, a Roxer, a Thuróczy, a Vécsey és Villányi nemesi családok lettek birtokosok a Remetén. Ekkor egyedül a Bán és Szécsy család maradt meg a régi birtokosok közül. Ezen túlmenően a kincstár jelentős parcellát adományozott a kassai jezsuita rendháznak is, amelyet a szerzetesrend 1773. évi feloszlatásáig birtokolt.

A 18. század közepére a birtokosi szerkezet újfent átalakult a Remetén

A kisebb birtokosok elszegényedtek, és a tehetős arisztokrata, vagy köznemesi családoknak adták el a szőlőiket. 1749-ben továbbra is birtokos maradt a kassai jezsuita rendház és a Bártfay család, azonban a Remetén régi-új birtokosként megjelent a Szemere család is. Az új birtokosok között Tarcal mezőváros önkormányzata és a tokaji plébánia is megjelentek. Az új nemesi birtokosok között pedig a Bessenyei, a Jáky, a Kállay, a Mudrány, a Pálfalvay, a Szakmáry, a Szegedy, a Szentiványi és a Tőrös a családokat találtuk.

 

A kassai jezsuita rendház 1773-ban a rend feloszlatása miatt kincstári tulajdonba került, de a 18. század végén a tarcali és tokaji református prédikátorságnak adományozták. A 20. század közepéig a Remetén elsősorban főnemesi és egyházi birtokosok szőlői díszlettek.

 

A tokaji dűlőtörténelmi sorozat korábbi részeiért ide kattintson>>



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!