A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A tokaji pálosok egykori szőlője: a tarcali Nyulas, a Liliom

Dűlőtörténelem

2016-03-27 | Nagy Kornél


A tokaji pálosok egykori szőlője: a tarcali Nyulas, a Liliom

A Nyulas szőlő eredendően a bizonyítottan középkori eredetű történelmi Szentkereszt szőlőhegy, vagy promontórium szerves részét képezte. A 15-18. századi írott források szinte mindig tokaji vagy tarcali szőlőként nevezték meg. A régiek már középkor végén Nyulasnak hívták a szőlőterületet, mivel itt gazdag mezei nyúlpopuláció fordult elő.


 

A 15. század első harmadában az 1386-ban Szent Anna tiszteletére alapított tokaji pálos kolostor elpusztult a felső-magyarországi huszita pusztítások következményeként. Fél évszázaddal később, 1470-ben az akkori Hegyalja legbefolyásosabb arisztokrata famíliája, a Szapolyai család újjáépítette, valamint újjálapította a kolostort Szűz Mária tiszteletére. Sőt, a nagyhatalmú család 1476 és 1520 között több alkalommal is széleskörű kiváltságokat biztosított a tokaji pálosok számára. Ezek közül a kiemelkedett a szőlő és bor utáni adómentességük.

 

A Nyulast (Nywlas, Nwlas formákban) először 1476-ban a két Remete, a Barát, a Pincefeli, a Csanga, a Tanya és a Jakab András szőlők mellett tokaji pálosok egyik legfontosabb szőlőjeként említették meg a korabeli források. Az 1526. évi mohácsi vészt követően kirobbant belső politikai viszály miatt a Habsburgok a Szapolyaiak pártján álló tokaji pálos kolostort elpusztították, a szerzeteseket elüldözték, birtokaikat elkobozták, és a tokaji váruradalom kezelésébe utalták, mint majorsági szőlőterületeket. Ebben a zűrzavaros időszakban váltakozó szerencsével folyt a politikai és a katonai küzdelem a régió feletti uralomért.

Harcok a földért

1538-ban a nagyváradi „titkos” békének köszönhetően a Szapolyai család visszakapta elveszett hegyaljai birtokait is. Ugyanakkor ez a szituáció kérészéletűnek bizonyult, mert lényegében a kölcsönös gyanakvás és bizalmatlanság miatt egyik fél sem tartotta be az egyezséget. I. Szapolyai János (1526−1540) király halálát követően kiújultak a harcok az uradalom birtoklása felett, és a Szapolyai család újfent elvesztette hegyaljai birtokait. Az uradalmat végül 1540-ben az I. (Habsburg) Ferdinánd (1526−1564) pártján álló Serédy főúri családnak adományozta. A Serédyek a Nyulas szőlő egy részét a 16. század közepén a bodrogkeresztúri plébániának adományozták, míg másik része továbbra is a tokaji vár tartozéka maradt.

 

Ugyanakkor a pálos rend vezetője (priorja) a királyi udvarnál 1548-ban bepanaszolta a Serédy családot, hogy a rend elpusztult hegyaljai kolostorainak birtokait törvénytelenül szerezte meg. A rend magának követelte vissza az elkobzott szőlőket, és a panaszukban más szőlőterülettel együtt néven nevezték a Szentkereszt szőlőhegyen fekvő Nyulas szőlőt is. Ezzel Pozsonyban majd egy éves per vette a kezdetét.

 

Végül 1549-ben a peres ügyben illetékes jogi szerv, a pozsonyi káptalan elmarasztalta a Serédy családot, és arra kötelezte őket, hogy szolgáltassák vissza a pálos rendnek az elkobzott szőlőket. A családfő, Serédy Benedek ezt a döntést figyelmen kívül hagyta, és egyenesen megtagadta a pozsonyi káptalan rendelkezéseit. Ezt azzal indokolta, hogy az uradalmat I. Ferdinánd királytól kapta a család, ezek a szőlők pedig az uradalom szerves részét képezték, illetve a pálosok a „pártütő” Szapolyai családot támogatták annak idején.

 

 

Mindenesetre az akkori közállapotokat jól jelzi, hogy a káptalan nem tudta érvényesíteni az akaratát. Így a Nyulas szőlő jelentős része a Serédy család tulajdonát képező tokaji váruradalom részét képezte, a pálos rend pedig hoppon maradt. Ezt bizonyítják az 1561-ben, az 1564-ben, az 1565-ben, valamint az 1570-ben a tokjai váruradalomról készült kamarai összeírások. Akkor ezt a területet Szegi település lakossága művelte napszámban a vár részére.

Prédikátorok, nemesek, királyok

Az 1550-es években a reformáció hegyaljai megerősödésének következtében a Nyulasnak ez a plébániai szőlőterülete a bodrogkeresztúri protestáns prédikátorság birtokává vált . Idővel ezt a nagy kiterjedésű szőlőterületet a Nyulason a prédikátorság Zemplén vármegyei nemességnek adta el a 17 század elején. Így lettek ott tulajdonosok az Által, a Gyulaffy, a Sárossy, a Szepessy és Szuhay nemesi családok.

 

A 1557-ben a Serédy család főúri ága kihalt, és ezt követően előbb Némethy Ferenc, majd utóbb 1565-ben a királyi udvar lett a tokaji váruradalom új ura. A 16. század végén az uradalom és az Alahghyiak lettek az uradalom birtokában álló Nyulas szőlőrész birtokosai.

 

A tokaji pálosok egykori szőlője: a tarcali Nyulas, a Liliom

II. Rákóczi Ferenc

 

Ugyanakkor az Alaghy családtól a 16−17. század fordulóján Rákóczi Zsigmond (1544−1608) későbbi erdélyi fejedelem vásárolta meg a Nyulas szőlő jelentős részét. A fejedelem halála után, 1608-ban a Nyulas szőlő ezen részét I. Rákóczi György (1593−1648) erdélyi fejedelem és öccse, Rákóczi Pál (1596−1636) országbíró közösen örökölték meg. Mivel ekkor még kiskorúnak számítottak, gyámjuk, báró Rákóczi Lajos (1570−1612), Rákóczi Zsigmond unokatestvére − aki egyúttal a mezőzombori Hangács hegyen fekvő Lajosok szőlő névadója volt − rendelkezett a Nyulas felett. Az ő halálát követően, 1613-ban a két Rákóczi fiú ténylegesen birtokba vette a Nyulast, más hegyaljai öröklött szőlőkkel együtt. Később a szőlőt a két fivér egymást közt felosztotta. Így a jeles történelmi család mindkét ága igen jelentős területeket birtokolt a Nyulason.

 

Ezt bizonyítja az 1617. július 26-án keltezett kamarai összeírás is, ami voltaképpen I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna (1600−1666) házassági hozományát taglalta. E szerint a Rákóczi Zsigmondtól örökölt tarcali Szentkereszt hegyen fekvő Nyulas szőlő (Szentkerezti Niulas szőlő) Bodrogkeresztúr felé eső része I. Rákóczi György, míg a Tokaj felé eső része Rákóczi Pál birtokát képezte. A dokumentum azt is leírta, hogy Rákóczi Pál szomszédja, Által István tokaji nemesember volt, akitől az 1620-as években meg is vásárolta szőlőjét a Nyulason. Így lényegében 1711-ig a Nyulas szőlő legnagyobb birtokosai a Rákócziak lettek.

Az ungvári rendház

II. Rákóczi György (1621−1660) erdélyi fejedelem tragikus halálát követően özvegye, Báthory Zsófia (1629−1680) fejedelemasszony fiával, I. Rákóczi Ferenccel (1645−1676) együtt áttért a római katolikus vallásra. 1666. január 6-án kegyes adományként, és egyúttal a római katolikus egyházat támogatandó, az ungvári jezsuita rendháznak és kollégiumnak adományozta a Nyulasnak azon részét, amelyet a Rákóczi család fejedelmi ága (azaz I. Rákóczi György ága) birtokolt. Ezt az adományozást az özvegy fejedelemasszony 1676-ban újból megerősítette.

 

Ismereteink szerint az ungvári jezsuiták a Nyulas szőlőben csak a szőlőtermést szüretelték le, viszont az egyéb szőlőmunkákat teljesen elhanyagolták, és a nevezett szőlőterület pusztulásnak indult. 1680-ban a bécsi udvar elvette a szőlőt az ungvári rendháztól, és a kincstár tulajdonába utalta. Ezt követően kezdődött el kincstári utasításra a Nyulas szőlő ezen részének újratelepítése.

 

A tokaji pálosok egykori szőlője: a tarcali Nyulas, a Liliom

A sárospataki Rákóczi Vár (Fortepan)

 

Az 1670. évi Habsburg-ellenes Wesselényi összeesküvés felgöngyölítését követően a bécsi udvar elvette a Gyulaffy, a Szuhay, a Szepessy és a Sárossy családok kezében lévő Nyulas szőlőket, mivel részt vettek a szervezkedésben. Az elkobozott területeket úgyszintén a tokaji váruradalomhoz csatolták, azaz államosították őket. Mindeközben a másik Rákóczi-ág, Rákóczi Pál Nyulason fekvő szőlői továbbra is a család leszármazottai kezén maradtak, amely Rákóczi Erzsébettel (1655−1707) halt ki 1707-ben. Ekkor a területre örökösként II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) fejedelem tette rá a kezét, de a Rákóczi szabadságharcot lezáró 1711. évi szatmári békét követően a Nyulasnak ezen részét néhai Rákóczi Erzsébet férjének családja, az Erdődy nemesi família kapta meg. A korábban elkobzott szőlőterületek (azaz egykori jezsuita és nemesi tulajdonban lévő szőlő) javarészt kincstári tulajdonban maradtak.

 

A 18. század közepétől figyelhető meg a bodrogkeresztúri lakosok megjelenése a Nyulason: 1749-ben a kincstár helybéli közrendűeknek adományozott szőlőket, és ekkortól kezdve alakult ki a kisbirtokosi szerkezet, amely egészen 1948-ban bekövetkezett államosításokig fenn is maradt.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!