A tokaji pálosok egykori szőlője: a tarcali Nyulas, a Liliom
Dűlőtörténelem
2016-03-27 | Nagy Kornél
A Nyulas szőlő eredendően a bizonyítottan középkori eredetű történelmi Szentkereszt szőlőhegy, vagy promontórium szerves részét képezte. A 15-18. századi írott források szinte mindig tokaji vagy tarcali szőlőként nevezték meg. A régiek már középkor végén Nyulasnak hívták a szőlőterületet, mivel itt gazdag mezei nyúlpopuláció fordult elő.
A 15. század első harmadában az 1386-ban Szent Anna tiszteletére alapított tokaji pálos kolostor elpusztult a felső-magyarországi huszita pusztítások következményeként. Fél évszázaddal később, 1470-ben az akkori Hegyalja legbefolyásosabb arisztokrata famíliája, a Szapolyai család újjáépítette, valamint újjálapította a kolostort Szűz Mária tiszteletére. Sőt, a nagyhatalmú család 1476 és 1520 között több alkalommal is széleskörű kiváltságokat biztosított a tokaji pálosok számára. Ezek közül a kiemelkedett a szőlő és bor utáni adómentességük.
A Nyulast (Nywlas, Nwlas formákban) először 1476-ban a két Remete, a Barát, a Pincefeli, a Csanga, a Tanya és a Jakab András szőlők mellett tokaji pálosok egyik legfontosabb szőlőjeként említették meg a korabeli források. Az 1526. évi mohácsi vészt követően kirobbant belső politikai viszály miatt a Habsburgok a Szapolyaiak pártján álló tokaji pálos kolostort elpusztították, a szerzeteseket elüldözték, birtokaikat elkobozták, és a tokaji váruradalom kezelésébe utalták, mint majorsági szőlőterületeket. Ebben a zűrzavaros időszakban váltakozó szerencsével folyt a politikai és a katonai küzdelem a régió feletti uralomért.
Harcok a földért
1538-ban a nagyváradi „titkos” békének köszönhetően a Szapolyai család visszakapta elveszett hegyaljai birtokait is. Ugyanakkor ez a szituáció kérészéletűnek bizonyult, mert lényegében a kölcsönös gyanakvás és bizalmatlanság miatt egyik fél sem tartotta be az egyezséget. I. Szapolyai János (1526−1540) király halálát követően kiújultak a harcok az uradalom birtoklása felett, és a Szapolyai család újfent elvesztette hegyaljai birtokait. Az uradalmat végül 1540-ben az I. (Habsburg) Ferdinánd (1526−1564) pártján álló Serédy főúri családnak adományozta. A Serédyek a Nyulas szőlő egy részét a 16. század közepén a bodrogkeresztúri plébániának adományozták, míg másik része továbbra is a tokaji vár tartozéka maradt.
Ugyanakkor a pálos rend vezetője (priorja) a királyi udvarnál 1548-ban bepanaszolta a Serédy családot, hogy a rend elpusztult hegyaljai kolostorainak birtokait törvénytelenül szerezte meg. A rend magának követelte vissza az elkobzott szőlőket, és a panaszukban más szőlőterülettel együtt néven nevezték a Szentkereszt szőlőhegyen fekvő Nyulas szőlőt is. Ezzel Pozsonyban majd egy éves per vette a kezdetét.
Végül 1549-ben a peres ügyben illetékes jogi szerv, a pozsonyi káptalan elmarasztalta a Serédy családot, és arra kötelezte őket, hogy szolgáltassák vissza a pálos rendnek az elkobzott szőlőket. A családfő, Serédy Benedek ezt a döntést figyelmen kívül hagyta, és egyenesen megtagadta a pozsonyi káptalan rendelkezéseit. Ezt azzal indokolta, hogy az uradalmat I. Ferdinánd királytól kapta a család, ezek a szőlők pedig az uradalom szerves részét képezték, illetve a pálosok a „pártütő” Szapolyai családot támogatták annak idején.
Mindenesetre az akkori közállapotokat jól jelzi, hogy a káptalan nem tudta érvényesíteni az akaratát. Így a Nyulas szőlő jelentős része a Serédy család tulajdonát képező tokaji váruradalom részét képezte, a pálos rend pedig hoppon maradt. Ezt bizonyítják az 1561-ben, az 1564-ben, az 1565-ben, valamint az 1570-ben a tokjai váruradalomról készült kamarai összeírások. Akkor ezt a területet Szegi település lakossága művelte napszámban a vár részére.
Prédikátorok, nemesek, királyok
Az 1550-es években a reformáció hegyaljai megerősödésének következtében a Nyulasnak ez a plébániai szőlőterülete a bodrogkeresztúri protestáns prédikátorság birtokává vált . Idővel ezt a nagy kiterjedésű szőlőterületet a Nyulason a prédikátorság Zemplén vármegyei nemességnek adta el a 17 század elején. Így lettek ott tulajdonosok az Által, a Gyulaffy, a Sárossy, a Szepessy és Szuhay nemesi családok.
A 1557-ben a Serédy család főúri ága kihalt, és ezt követően előbb Némethy Ferenc, majd utóbb 1565-ben a királyi udvar lett a tokaji váruradalom új ura. A 16. század végén az uradalom és az Alahghyiak lettek az uradalom birtokában álló Nyulas szőlőrész birtokosai.
II. Rákóczi Ferenc
Ugyanakkor az Alaghy családtól a 16−17. század fordulóján Rákóczi Zsigmond (1544−1608) későbbi erdélyi fejedelem vásárolta meg a Nyulas szőlő jelentős részét. A fejedelem halála után, 1608-ban a Nyulas szőlő ezen részét I. Rákóczi György (1593−1648) erdélyi fejedelem és öccse, Rákóczi Pál (1596−1636) országbíró közösen örökölték meg. Mivel ekkor még kiskorúnak számítottak, gyámjuk, báró Rákóczi Lajos (1570−1612), Rákóczi Zsigmond unokatestvére − aki egyúttal a mezőzombori Hangács hegyen fekvő Lajosok szőlő névadója volt − rendelkezett a Nyulas felett. Az ő halálát követően, 1613-ban a két Rákóczi fiú ténylegesen birtokba vette a Nyulast, más hegyaljai öröklött szőlőkkel együtt. Később a szőlőt a két fivér egymást közt felosztotta. Így a jeles történelmi család mindkét ága igen jelentős területeket birtokolt a Nyulason.
Ezt bizonyítja az 1617. július 26-án keltezett kamarai összeírás is, ami voltaképpen I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna (1600−1666) házassági hozományát taglalta. E szerint a Rákóczi Zsigmondtól örökölt tarcali Szentkereszt hegyen fekvő Nyulas szőlő (Szentkerezti Niulas szőlő) Bodrogkeresztúr felé eső része I. Rákóczi György, míg a Tokaj felé eső része Rákóczi Pál birtokát képezte. A dokumentum azt is leírta, hogy Rákóczi Pál szomszédja, Által István tokaji nemesember volt, akitől az 1620-as években meg is vásárolta szőlőjét a Nyulason. Így lényegében 1711-ig a Nyulas szőlő legnagyobb birtokosai a Rákócziak lettek.
Az ungvári rendház
II. Rákóczi György (1621−1660) erdélyi fejedelem tragikus halálát követően özvegye, Báthory Zsófia (1629−1680) fejedelemasszony fiával, I. Rákóczi Ferenccel (1645−1676) együtt áttért a római katolikus vallásra. 1666. január 6-án kegyes adományként, és egyúttal a római katolikus egyházat támogatandó, az ungvári jezsuita rendháznak és kollégiumnak adományozta a Nyulasnak azon részét, amelyet a Rákóczi család fejedelmi ága (azaz I. Rákóczi György ága) birtokolt. Ezt az adományozást az özvegy fejedelemasszony 1676-ban újból megerősítette.
Ismereteink szerint az ungvári jezsuiták a Nyulas szőlőben csak a szőlőtermést szüretelték le, viszont az egyéb szőlőmunkákat teljesen elhanyagolták, és a nevezett szőlőterület pusztulásnak indult. 1680-ban a bécsi udvar elvette a szőlőt az ungvári rendháztól, és a kincstár tulajdonába utalta. Ezt követően kezdődött el kincstári utasításra a Nyulas szőlő ezen részének újratelepítése.
A sárospataki Rákóczi Vár (Fortepan)
Az 1670. évi Habsburg-ellenes Wesselényi összeesküvés felgöngyölítését követően a bécsi udvar elvette a Gyulaffy, a Szuhay, a Szepessy és a Sárossy családok kezében lévő Nyulas szőlőket, mivel részt vettek a szervezkedésben. Az elkobozott területeket úgyszintén a tokaji váruradalomhoz csatolták, azaz államosították őket. Mindeközben a másik Rákóczi-ág, Rákóczi Pál Nyulason fekvő szőlői továbbra is a család leszármazottai kezén maradtak, amely Rákóczi Erzsébettel (1655−1707) halt ki 1707-ben. Ekkor a területre örökösként II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) fejedelem tette rá a kezét, de a Rákóczi szabadságharcot lezáró 1711. évi szatmári békét követően a Nyulasnak ezen részét néhai Rákóczi Erzsébet férjének családja, az Erdődy nemesi família kapta meg. A korábban elkobzott szőlőterületek (azaz egykori jezsuita és nemesi tulajdonban lévő szőlő) javarészt kincstári tulajdonban maradtak.
A 18. század közepétől figyelhető meg a bodrogkeresztúri lakosok megjelenése a Nyulason: 1749-ben a kincstár helybéli közrendűeknek adományozott szőlőket, és ekkortól kezdve alakult ki a kisbirtokosi szerkezet, amely egészen 1948-ban bekövetkezett államosításokig fenn is maradt.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mi történik tavasszal egy biodinamikus szőlőben?
Mi történik télen egy biodinamikus szőlőben?
"Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg"
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!