Át kell alakulnunk a fejlődés érdekében
Gere Zsoltnál jártunk 2. rész
2011-12-25 | Tóth Adrienn
Gere Zsolttal készített interjúnk első részéből megtudtuk a pincészet válogatás tételei szempontjából mely új szőlőfajták állnak mostanában a fiatal villányi borász érdeklődésének középpontjában. Most következő interjúnkban egy még átfogóbb változásról hallhatunk, amely jelentős szemléletbeli átalakulásról szól.
Az előző cikkhez kattints IDE.
Korábban említetted, hogy a válogatás borok részben megújulnak a szőlőfajták tekintetében. Ebben látod az előrelépés lehetőségét?
Ebben is, ugyanakkor itt néhány újdonságról van szó, én pedig sokat gondolkozom azon, hogyan lehetne a pince összes borának minőségét növelni. Mostanra eljutottunk oda a gépesítettségünkkel és az alkalmazottak létszámával, hogy a szőlőben minden munkát időben elvégzünk. Több mint egy évtizede figyelem közelről is ennek hatását, és mára rá kellett jönnöm, hogy ez a szőlőművelés nem megfelelő, mert túl intenzív. Mi pedig a majnem tökéletessel nem érhetjük be, a lehető legjobb módszert keressük.
Itt Villányban vastag a talaj, és a legtöbb évjáratban kifejezetten kedvező az időjárás. Ha ilyen körülmények között mi is mindent megadunk a tőkének, akkor a szőlő csodálatos erővel nő, de sajnos a gyümölcs minősége ezzel párhuzamosan nem javul.
Mitől magas a gyümölcs minősége?
Természetesen fontosak azok az alapvető paraméterek és ezek harmóniája, amelyekkel általában jellemezni szoktuk a szőlőt. Ezek tankönyvekben meghatározott mértéke azonban nem eredményezi feltétlenül, hogy a terroir is megjelenjen az adott borban, pedig ez számomra fontos.
Rájöttem, hogy az ezen a síkon történő javulás érdekében magunknak is fájdalmat kell okoznunk azáltal, hogy sanyargatni kezdjük a szőlőt, ahelyett, ahogy eddig inkább pátyolgattuk. Ezért Siklóson, a Zuhánya dűlőben egy négyhektáros területen kísérletezésbe kezdtünk a biogazdálkodás módszerével.
Miért pont ezt a területet választottátok?
Azért ezzel kezdtünk, mert ez egy elszeparált terület, de folyamatosan bővítjük az így művelt ültetvényeink körét, legutóbb egy tizenöt hektáros darabbal a Várerdőn.
Hogy vág bele egy hasonló átállásba egy borász?
Ideális esetben nem kizárólag a saját elképzelései nyomán. Mi a „vad bio” irányzatot művelő Wassmannéktól kapunk tanácsokat. Azért nevezzük őket vadaknak, mert az előre gyártott, komplex szerek megvásárlása helyett ők maguk állítják elő kézműves módszerekkel azokat a készítményeket, amelyeket használunk, például a káliszappant.
Most a biogazdálkodás módszereiben látom azt az irányt, amelyen elindulva valóban fejlődni tudunk. Fel vagyunk rá készülve, hogy ez a változás az eddigiekhez képest más munkákat követel majd meg tőlünk. Valószínűleg többször permetezünk majd, de kevesebbszer nyírunk füvet.
Vannak abszolút újdonságok?
Újdonság például a sortakarás. Az erózió ellen és a napsütés hatásának csökkentésére pillangós növényeket telepítettünk be a szőlőbe. A tavalyi esők sok tápanyagot mostak ki a talajból, és ez tavasszal meg is mutatkozott a tőkék sárgulásán.
Itt kell azt megérteni, hogy ha erre a problémára úgy reagálunk, hogy megvesszük a legdrágább lombtrágyát, olyan mintha sminkelnénk, a növény ugyan átmenetileg jobban néz ki, de az az igazi, amikor a tápanyagot közvetlenül a talajból szívja fel a tőke.
Ennek érdekében fontos, hogy a csapadékot megfogjuk, és bevezessük a talajba. Ha ugyanis ott nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű víz, a talaj kevésbé tud megjelenni a borban. Számunkra nem a biobor készítése a cél, hanem a fenntarthatóság elérése.
Miért részterületeken kezdtétek el alkalmazni ezt a rendszert?
Azért vártunk eddig a nagyobb lépéssel, mert biztosak akartunk lenni abban, hogy minden eszköz és feltétel rendelkezésre áll ahhoz, hogy ne kerülhessünk kompromisszumhoz vezető kényszerhelyzetbe. Ha bio művelést alkalmazunk, tisztában kell lennünk vele, hogy a természet bármikor egy pillanat alatt két vállra fektethet.
Mivel a permetezések során nem használhatunk felszívódó szereket, az eddigi tizennégy nap helyett sűrűbben ismételnünk kell. Ugyancsak fontos, hogy csak kontaktszereket alkalmazhatunk, amelyet az eső lemoshat, így ha jön a csapadék, akár még sűrűbben is permeteznünk kell majd. Egy rossz évjárat ilyenkor óriási kockázatot jelent.
Egyébként sem szeretek kapkodni, ehelyett felellőség érzetem tudatában igyekszem felkészülni a lehetetlenre is. Később várhatóan továbblépünk, de addig még meg kell oldanunk néhány problémát. Most például a csapadékgyűjtésen dolgozunk, lényeges, hogy ezáltal a természet értékeit megtartsuk, és ne ivóvizet kelljen használnunk a különböző munkaműveletekhez.
Másrészt ezekhez az „új” borokhoz a hordóparkot is hozzá kívánjuk illeszteni. Nem szeretném, ha a fa uralkodna a borokon, ha már ennyit dolgoztunk a szőlőben, és vállaltuk a késői szüret jelentette kockázatot.
Azt remélem, ha átértékeljük azt, hogy milyen módon kell viszonyulnunk a szőlőhöz, és bizonyos értelemben kevesebb dolgot adunk meg mi neki, akkor az majd több dolgot vesz fel a talajból. Így pedig elérhetjük a célunkat, hogy a borban markánsabban megjelenjen a terroir.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mi történik ősszel egy biodinamikus szőlőben?
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!