Dűlőtörténelem: a tarcali Előhegy
2016-06-12 | Nagy Kornél
A tarcali Előhegy a történelmi Mézesmál egyik nagy múltú és egyúttal ikonikus szőlője. Létezéséről már az 1520., valamint az 1557. évi tokaji váruradalom összeírások kapcsán van közvetett tudomásunk. Azonban Előhegy szőlő első ismert említése az 1561. évre tehető Elewheghi zelew néven, mint a tokaji váruradalom tarcali majorsági szőlőinek egyike.
Az Előhegy szőlő első ismert említése az 1561. évre tehető Elewheghi zelew néven, mint a tokaji váruradalom tarcali majorsági szőlőinek egyike. Az 1564., az 1565., az 1570., az 1575. és az 1585. évi váruradalmi összeírások is megerősítették. Ugyanakkor ezek a források annyit tettek még hozzá, hogy korábban az uradalom birtokai mellett Ambrus tarcali plébánosnak, valamint Pál presbiternek, és egyúttal oltárigazgatónak (rector altaris) is voltak ott szőlői, amelyeket a Serédyek az 1540-es években elkoboztak tőlük.
Az Előhegy nevét a tokaji Kopasz-hegy (régi nevén Tarczal-hegye) Tarcal mezőváros irányába húzódó nyúlványáról kapta. Ugyanakkor hozzá kell azt is tenni, hogy a neve összefüggésben áll latin promontorium kifejezéssel, amely szó szerint előhegyet, átvitt értelemben szőlőhegyet jelent. De volt olyan jelentése is, hogy a hegyalja, mert a középkori ember a hegyek, vagy halmok hideg szelektől és áramlatoktól védett alsó területeire telepített előszeretettel a szőlőket. Azonban ez utóbbi latin kifejezést a 14−15. század óta gyakorta fordították előhegynek is.
Az Előhegy birtokosai között találjuk a 16. században
...a Szapolyai, a Serédy, a Némethy, az Alaghy, a Bercsényi, a Csáky, a Gyulay, a Lónyay és a Rákóczi főnemesi, valamint a Hoper és a Szűcs köznemesi családokat. Ezen túlmenően a 16. század közepe óta számottevő szőlőkkel rendelkezett a tarcali református prédikátorság is. Kemény János erdélyi fejedelem és családja is jelentős szőlőbirtokkal rendelkezett a tarcali Előhegyen egészen 1670-ig.
A Wesselényi-összeesküvés, illetve a Rákóczi-szabadságharc közötti időszakban a szőlőterület jelentősége lecsökkent, miközben számos szőlőbirtokot az udvar elkobzott. 1673-ban az egykori Gyulay szőlőket a kincstár a kassai jezsuita rendháznak és kollégiumnak adományozta. Igaz, 1682-ben elvesztették szőlőiket a Thököly-féle mozgalom miatt, és csak 1711 után kapták vissza az udvar jóvoltából.
A 17. század utolsó harmadától kezdve
...az Előhegyen fekvő szőlők a munkák elmaradása miatt pusztulásnak indultak. Erről tanúskodik az is, hogy a 17−18. század fordulóján, az Előhegyen látványosan megritkult a művelés alatt álló szőlőterületek száma. Gyakran elhanyagolt, elhagyatott, parlagon fekvő szőlőkről számoltak be a korabeli írásos dokumentumok. Ez alól csupán a Rákóczi család birtokában álló szőlőterületek képeztek kivételt az Előhegyen.
A 17−18. század fordulóján az ellenreformáció elterjedésével a tarcali római katolikus plébánia jelentős birtokos lett az Előhegyen: az egykori prédikátori szőlőket kapta meg az udvartól. Az 1707. évi tarcali szőlőbirtokösszeírás szerint a Barakonyi, a Bercsényi, a Beréthy, a Csáky, a Czimmermann, a Dévay, a Györkey, a Keresztúry, a Lovas, a Nagy, a Nehéz, a Püspöki, a Rákóczi, a Schirer, a Szemere, a Szepessy, a Tarczali, a Tárkányi, a Thuróczy, a Tőrös, az Újváry, a Várady, a Vécsey és a Viczmándi nemesi családok rendelkeztek szőlőkkel az Előhegyen.
A Rákóczi-szabadságharc után az udvar a Bercsényi, a Nehéz, a Lovas, a Rákóczi és a Tárkányi szőlőket elkobozta, majd azok néhány évig kincstári kezelésében maradtak. Az 1720-as évektől kezdve ezeken a területeken új birtokosság jelent meg, miközben számos elszegényedő kis- és köznemes eladni kényszerült területét az Előhegyen. Az új tulajdonosok szinte egytől-egyig arisztokrata, vagy nagyon vagyonos köznemes családok voltak.
1721−1749. között a plébánia mellett, a kassai jezsuiták, az Almássy, a Barakonyi, a Csanálosy, a Csáky, a Csóta, a Komjáthy, a Lónyay, a Mudrány, a Roxer, a Sennyey, a Szemere, a Szepessy és a Szirmay családok voltak a legnagyobb birtokosai az Előhegynek. A korábbi birtokos Gyulay család a szabadságharcot követően az udvartól pénzen visszaváltotta a korábban elkobzott birtokait. Házasság révén a Barakonyi család Előhegyen fekvő szőlőit is megörökölte, és mindkét részt egyesítette, majd új telepítésekbe kezdett. Ezek a nemesi famíliák az 1720-as és az 1730-as években az elpusztult területeket újratelepítették szőlőkkel.
A jezsuiták szőlőiket a rend 1773. évi feloszlatásig birtokolták. Ezt követően a tarcali római katolikus plébánia kapta meg őket. A 18. század utolsó évtizedeiben újból birtokos lett a tarcali református prédikátorság is. Sőt, a 19. században kihalt Mudrány főúri család szőlőit is ők örökölték meg. A 20. század közepéig a Csáky, a Degenfeld, a Gyulay, a Lónyay, a Sennyey, a Szemesre, a Szepessy és a Szirmay családok, illetve azoknak az örökösei voltak a tarcali Előhegy legjelentősebb szőlőbirtokosai.
A tokaji dűlőtörténelmi sorozat korábbi részeiért ide kattintson>>
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!