Kiforrott koncepcióval dolgozunk
Anthony Hwanggal beszélgettünk 1. rész
2013-06-26 | Tóth Adrienn
A Királyudvar nemzetközi viszonylatban egyike a legnagyobb presztízst elért tokaji pincéknek. Az Anthony Hwang által vezetett borászatnak ehhez azonban egy tudatosan és következetesen felépített koncepcióra volt szüksége. Mielőtt azonban erre rátérnénk, az Egyesült Államokban élő tulajdonost arról kérdeztük, milyen út vezette Tokajba.
Az első átütő tokaji élményben New Yorkban részesültem egy nagyon régi aszú által. Fantasztikus volt. Utána próbáltam valami ehhez foghatót találni borkereskedésekben, de nem sikerült, csak a kombinátból származó borokat lehetett kapni. 1997-ben azután egy vakáció keretében utaztunk Magyarországra, és természetesen elautóztunk Tokajba is. Ott mutattak be Szepsy Istvánnak, akiről elmondhatom, hogy igazán jó marketingszakember, egy álmot adott el nekem, amely szerint Tokajnak csak pénzre van szüksége ahhoz, hogy aszúja által a világ legkiemelkedőbb édes boros borvidékévé váljon.
Kicsiben kezdtem, ebben az évben tízhektárnyi szőlőt vásároltam, mára ez a szám összesen száz hektárra rúg, ebből negyvenöt terem. Bár készültek borok korábban is, az indulást 2003-ra teszem, lényegében azonban 2005-től számítható a Királyudvar története.
Miért 2005?
Ekkorra jöttem rá, hogy kizárólag aszúkészítésre alapozva nem tartható fenn egy tokaji pincészet működése. A másik végletbe sem akartam ugyanakkor átesni, mert úgy vélem, a manapság elterjedt gyakorlat, amely szerint a pincészetek évente lépnek piacra új borokkal, új bortípusokkal, nem alkalmas arra, hogy általa a pincészet nemzetközi viszonylatban is elismertté váljon, erős, stabil képet jelenítve meg magáról. Úgy gondolom, sokkal eredményesebb, ha egy hasonló bortípusokból álló, évről évre ismétlődő borportfólióval bizonyítja a birtok a hozzáértését.
Lehet, hogy ez így nem olyan látványos, de a komoly piacokon csak ezáltal lehetünk jelen, mint egy érett, kiforrott koncepcióval rendelkező borászat. Úgy gondolom, ettől nem kevesebb a kihívás, amivel szembe kell néznünk, hiszen nekünk ezeket a borokat évről évre jobbá kell tenni.
A kínálatunk a Sec-ből, a Demi-Sec-ből, a Late Harvest késői szüretelésű tételéből, és – amennyiben az évjárat alkalmas rá – az aszúból áll, amelyet csak hatputtonyos kategóriában készítünk, mert úgy gondoljuk, ez képes a legmarkánsabban megjeleníteni azt, hogy Tokaj mire képes.
A Királyudvar értékesítési stratégiája eltérőnek tűnik a legtöbb magyar pincészethez képest. Milyen arányú a külföldi és a belföldi forgalom?
Bár úgy gondolom, hogy magyarországi kereskedőnk, a Terroir Club jól végzi a dolgát, tény az, hogy ez egy kis ország, a világ viszont óriási. Több évnyi munkába telt, de mára a piaci pozíció és az értékesítési eredmények alapján elmondható, hogy boraink elfogadottá váltak a nemzetközi borvilágban, ahol túlnyomó részben értékesítésre kerülnek.
Mióta rájöttünk, hogy a jó aszú készítése nem elég, folyamatosan fejleszteni igyekszünk további borainkat is. Sok időt töltöttem az Egyesült Államokban, és úgy látom, van egy fontos különbség az elfogadottsághoz való ottani és itteni hozzáállás között. Magyarországon, ha csinálsz egy igazán jó bort, már fantasztikusnak érezheted magad, mert annak tartanak. Ez a koncepció gyakori Ázsiában is.
Ettől eltérő az Egyesült Államokban élők szemléletmódja, ahol csak annyira vagy jó, amennyire az utolsó terméked. Ott nem számít, mit csináltál korábban, csak az, hogy most mit teszel le az asztalra.
A pincészet részben már átállt a biodinamikus művelési módra, és jelenleg is folyik a további területek bevonása. Miért döntött e módszer mellett?
A testvérbirtokunk, a francia Loire-völgyben található Domaine Huet 1988-ban kezdte meg a biodinamikus módszerre való átállást, ezzel az egyike volt a világon az első olyan borászatoknak, amelyek e rendszer alkalmazásába kezdtek. Sok, mára nagynevű biodinamikus termelő tanulta nálunk e filozófia gyakorlati megvalósítását.
Tudósként – fizikusként végeztem – képtelen vagyok megérteni a pontos működését, tény azonban, hogy az eredmény ennek ellenére kétségbevonhatatlan, a biodinamikus borok finomabbak, mint társaik. Ezért logikus lépés volt, hogy a tokaji pincészetünkben is megkezdjük az átállást. Tudtuk, Tokajban kockázatai vannak ennek a metodikának, de én úgy voltam ezzel a kérdéssel, hogy a nehézségek nélkül nem is olyan édes a jutalom.
Mikor kezdődött az új elképzelésnek megfelelő munka?
Több év tervezés után 2006-ban döntöttünk az indulásról, de a csapat csak 2007-2008-ban fogadta el igazán, miután meglátogattuk a Domaine Huetet. A kísérlet a Henye-dűlőben indult el egy tízhektáros ültetvényen.
Mi volt az eredmény?
Drasztikus volt a változás. A szakértők, akikkel együtt dolgoztunk, felkészítettek arra, hogy az első néhány évjárat valószínűleg igen kellemetlen lesz, szükség lesz egy türelmi időszakra az átálláshoz. Ez azonban nem így történt, a szőlő rögtön jól reagált a változásokra.
Miért alakulhatott ez így?
Nem tudok mást mondani: Tokaj egy csoda. Itt olyan dolgok történnek meg, amelyekre máshol nincs példa.
Az átállás a többi birtokrészen is folyamatosan zajlik, jelenleg tizenöt hektárt már hivatalosan is biodinamikusan művelünk, a Henye és a Percze átállt, és most tizennyolc hektárt készítünk elő a Lapison ebből a célból. A tervünk az, hogy a teljes birtok ezzel a filozófiával megtermelt szőlőt adjon.
2008 óta már egyáltalán nem használunk szintetikus rovarirtószert és műtrágyát, nem alkalmazunk öntözést, viszont növeljük a biodinamikus preparátumok használatának gyakoriságát. Fontos tapasztalat volt számomra, hogy a korábban szinte sivatagszerű Henye a biodinamikus művelés alkalmazását követően zölddé vált.
Cikkünket holnap folytatjuk. IDE kattintva elolvashatod!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!