Mesélnek és nevettetnek: Tokaj régi boroscímkéi
Pecsenyebor, gyógyaszú
2015-12-24 | Dr. Bihari Zoltán
Az utóbbi évtizedekben letisztult, a termékleírással pedig szigorúan rögzítve is lett, hogy Tokajban milyen szőlőfajtából, milyen típusú borokat engedélyezett forgalomba hozni Tokaji néven. A nevezéktan egyértelműen adott. Régebben azonban részben szabadosabban, részben más szabályozás szerint történt a borok névadása. Nem szeretnék a korábbi évszázadok elnevezéseibe belemenni, mindössze a tokaji boros címkéket átnézve szembeötlő különbségeket gyűjtöttem csokorba, nyilván nem a teljességre törekedve. A tulajdonomban lévő boroscímkék közül az 1850 utáni éveket volt módomban áttekinteni.
Ez persze korábban, akár másfél év-százada is így volt, amit Borsai Miklós mádi termelő címkéjén is láthatunk.
Jellemzően a nyakcímkén jelezték a puttonyszámot. A mostani szabályozás szerint visszatérünk a Tokaji aszú megnevezésre, és többek közt az aszú bor minimális cukortartalmát szabályozza a termékleírás, ami alapján a korábbi 3,4 puttonyos aszúnak megfelelő cukortartalom már nevezhető aszú bornak.
A puttonyszámban azonban mai szemnek furcsaságok is előfordultak, hiszen 1945 előtt még a két puttonyos minőség is elfogadott volt. A közelmúltig a szlovák oldalon is készítettek kétputtonyos aszút.
A borok megnevezésében több, ma már nem használatos jelzőt találunk. Ilyen az „ó-furmint”, illetve a fiatal tételnél az „új-furmint” megnevezés, amit például a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát alkalmazott.
A két világháború között is volt azonban sajátos elnevezés: Margarétha Pál „öreg-szamorodni" néven forgalmazta borát!
Az idősebbekbe biztosan bevésődött a „mádi pecsenye” kifejezés. Talán a mai „zempléni”-nek feleltethető meg, tehát olyan tájbor, ami a minőségi és asztali borok közötti kategória volt. Nagy mennyiséget állított elő belőle a Magyar Állami Pincegazdaság a 1950 és 1971 között. A Monimpex, mint egyedüli export engedéllyel rendelkező vállalt külföldre is szállított pecsenyebort.
Nem a szocialista időkben honosodott azonban meg a pecsenye elnevezés, hanem jóval korábban. Báró Waldbott pincészete például 1936-ban ilyen néven forgalmazott.
A Tokajhegyaljai Bortermelők Pinceszövetkezete (1939-1941) is „pecsenye bort” árult.
És bizonyságként, hogy az „asztali bor” kategória is létezett, itt van Révai Manó boros címkéje a 19. sz. végéről.
1948 környékén készült a Tokaji Borpince és Áru-forgalmi Rt. Címkéje, szintén asztaliborról.
Régen vörös bort is forgalmaztak Hegyalján. Báró Waldbott pincészete egészen jó néven: „boszorkányvér”. Azóta ezt a nevet a Kunsági Borvidéken már „újrahasznosították”.
Mádon is termett vörös szőlő, melynek borát Lippóczy Norbert is forgalmazta az 1930-as évek-ben.
Az aszú bort régóta használták gyógyászati célokra. Ennek példája az özv. Borger J.né és fiának borkerekedéséből származó címke.
Scholtz Endre budapesti gyógyszerész a 19-20. század fordulóján gyógyszerként árulta a Tokajit, ma úgy mondanánk, hogy táplálék kiegészítőként.
Akkoriban még a leánykát is lehetett Tokajinak nevezni, ha idevalósi volt, mint az a Windisgraetz Lajos címkéjén olvasható. Sőt! Rizlingből is készülhet szamorodni, mint Báró Waldbott Tolcsván ezt megmutatta!
Windisgraetz Lajos kreativitását hirdeti, hogy már nála is találkozhatunk fantázianevű borral. A „Ringató” nevű bora talán ma szintén bekerülne a borkiválóságok közé, mint mai hasonnevű társa.
Az alkoholtartalomra utalva szép kifejezés Buza Barna pincészetének jelzője az „erős szomorodni”!
A száraz bornak is volt érdekes megfelelője. Mádon a Selbstherr Testvérek 1890 körül „fanyar”-nak nevezték. Az édes szamorodnit pedig „édeskés”-nek lehetett nevezni, ha mégsem volt annyira édes.
A máslás „mászlás” volt a 19. század végén Stillmann Frigyes és a Selbstherr Testvérek mádi pincészeténél.
A sok szép címke után pedig nem szabad akkor sem elszomorodnunk, ha valaki rosszul írja a szamorodnit!
A szerző 15 évig a Debreceni Agráregyetem docense volt, 2011 óta a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatója. A cikk eredetileg a Kutatóintézet kiadványában jelent meg. (Szőlő-levél, V. évfolyam, 6. szám.)
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A fenntarthatóság a borok egyik legfontosabb értékesítési kritériuma
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
100 év küzdelme a szőlő-bor ágazatért
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!