Tíz tudnivaló az olaszrizlingről

Hétfő estére vagy vasárnapi ebédhez

2013-01-08 | Tóth Adrienn

Az olaszrizlinget sokszor állítják párhuzamba a kékfrankossal. Ez az összehasonlítás pedig nemcsak a két fajta hazai elterjedtsége okán fogalmazható meg, hanem széles repertoárjuk miatt is. Mindkét fajta alkalmas a mindennapok könnyű borának szerepére, nyáron egy tartályos olaszrizlinget vagy egy kékfrankos rozét szívesen húzunk fel fröccsnek, de hordós érlelésű példái könnyen helyet találnak a vacsoraasztalon, prémium tételei pedig pincénk büszkeségei lehetnek. Tudjunk most meg többet az olaszrizlingről!

1. Ez az a fajta, amelyet a fehérek közül a legnagyobb felületen termesztenek Magyarországon. Szinte az összes hazai borvidéken jelentős területen foglalkoznak vele. Határainkon túl elsősorban Ausztriában és Romániában művelik.

2. Az olaszrizling a történelemkönyvek szerint olasz vagy francia eredetű. Hozzánk bizonyos források szerint az utóbbi országból, míg más vélemények szerint német nyelvterületről került a XIX. század közepén.

3. A fürtök klóntól, termőhelytől függően kisebb és közepes méretűek, szerkezetük tömött, alakjuk hengeres. Gyakran előfordul, hogy a tömeget adó fürtrészről úgynevezett mellékfürtök lógnak. A bogyók a legtöbb magas minőségű borszőlőhöz hasonlóan kisebbek, gömbölyűek, sárga színűek, vékony héjúak.

4. Sem a szőlőre, sem a borra nem jellemző intenzív karakteres aromatika. Mondhatjuk tehát azt is, hogy ebből a szempontból hátrányból indul a sauvignon blanc-nal szemben, amelyet örömmel ismerünk fel egy szippantásból. Tény azonban, hogy visszafogott zamatainak köszönhetően képes átadni a termőtáj egyedi karakterét, például ásványosságát.

5. Ha mégis jellemzőket kell sorolnunk, a keserű mandula gyakran felmerül, vélhetően részben a vulkanikus talajok alkalmanként kesernyésbe hajló mineralitása miatt. Ugyancsak sokszor említik a fajta kapcsán a rezedát, amely egy lágy szárú, illatos növény. Savainak mennyiségét jelentősen befolyásolja az évjárat, a termőhely és a szüret időpontja.

6. Vékony héja miatt érzékeny a lisztharmatra, de általában biztonsággal terem. Jellemző rá a nagy magnéziumigény, amit azonban átvisz a szőlőbe, és így a borba. Kellő magnéziumellátottság esetén bora kifejezetten gazdag lehet ebben az ásványi anyagban. Későn érő fajta, hagyományosan október elején szüretelik.

7. Általában száraz borokat készítenek belőle, de léteznek töppedés és/vagy botritizálódás révén magas minőségű édes változatai is. Mind tartályos, mind hordós érlelésre alkalmas, prémium tételei lepalackozás után hosszú ideig szép formájukat mutatják.

8. Akárcsak a furmint esetében, az utóbbi egy évtizedben egyre több dűlőszelektált olaszrizling bukkan fel a piacon. Ezek a tételek azért kerülnek önállóan, így limitált tételszámban a piacra, hogy megmutassák azt adott termőtáj, dűlő egyedi adottságait.

9. Az olaszrizling fogyasztásával kapcsolatban hadd idézzük Jásdi Istvánt, aki az Olaszrizling blog kérdésére a következőképpen nyilatkozott: „A legjobb ivású borok egyike, ezért helye van alapváltozatban a baráti társaságok asztalán, koncentráltabb formában vacsoraasztalon, egyszerűbb formája fröccsnek kiváló.”

10. Az általunk kóstolt olaszrizling fajtaborok és házasítások megtekintéséhez kattints IDE!

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

szüret szőlőfajta olaszrizling sav jásdi istván dűlőszelekció termőhely fehér szőlő keserű mandula rezeda olaszrizling blog

Hasonló cikkek

"10 éven belül mi leszünk az új mediterráneum”

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!