Tokaj-Hegyalja legrégebbi szőlőhegye
Dűlőtörténelem: a tarcali Szentkereszt
2016-01-31 | Nagy KornélA tarcali Szentkereszt a jelenlegi ismereteink szerint a mai Tokaj-Hegyalja legrégibb szőlőhegye. A régi feljegyzések hol Bodrogkeresztúr, hol Tarcal, hol pedig Tokaj határában írták le, azonban a 16. század közepe óta a források egyöntetűen tarcali szőlőhegyként nevezik meg.
A Szentkereszt első igazolt említése 1187-ben történt, amikor III. Béla (1172−1196) király Tokaj térségében telepítette le a Szent János Ispotályos lovagrendet (mai nevén máltai lovagrendet), kolostor alapítás céljából. A kolostor titulusa a Szent Kereszt Felmagasztalása (Benedictio Sanctae Crucis) volt, és szőlője is ezt a nevet vette föl. III. Béla a XI. század vége óta biztosan létező tokaji plébániát az ő hatáskörükbe adományozta, és templom neve ekkor vette fel a Szent Kereszt nevet. Egyúttal jelentős birtokokat, és szőlőket adományozott számukra. E kiváltságot a 13. század elején II. András (1205−1235) király is megerősítette.
Az 1241−1242. évi tatárjárás idején a kolostor elpusztult, a harcos szerzetesek pedig ott vesztek a muhi csatában. Ezt követően a Szentkereszt a tokaji plébánia birtokát képezte. 1268-tól kezdve a tarcali és a tokaji plébánia ún. kiváltságos parókia (parochia exempta) volt, ami azt jelentette, hogy közvetlenül az esztergomi érsekség, és nem a helyi, az egri püspökség egyházi joghatósága alá tartozott, illetve mentesült az egyházi tized befizetési kötelezettsége alól. 1386-ban a Szentkereszt az akkor alapított tokaji Szent Anna pálos kolostor birtokába került, mint plébániai szőlő, mivel a szerzetes közösségre hárult a plébániai feladatok ellátása.
A 15. század elő felében a huszita pusztítások miatt a pálos kolostor elnéptelenedett
Birtokait az akkor tállyai-tokaji uradalomhoz csatolták, így a Szentkereszt uradalmi (majorsági) szőlőbirtokká vált. Az idő tájt Luxemburg Zsigmond (1387−1437) király volt az uradalom ura, majd 1422 körül eladományozta a szerb Brankovics családnak. Az 1440-es években a szerb arisztokrata família Hunyadi Jánosnak zálogosította el az uradalmat szőlőivel együtt. 1459-ben I. Mátyás (1458−1490) király előbb elzálogosította, majd 1461-ben eladta az uradalmat szőlőivel együtt, a Szapolyai családnak.
1476-ban Szapolyai Imre nádor újralapította a tokaji pálos kolostort Szűz Mária tiszteletére. A főúr a kolostor számára adómentességet biztosított, és az uradalmi szőlők közül a tarcali Nagy Remetét, az ugyancsak tarcali Szentkereszt egy részét, a tokaji Remetét, a tokaji Pincefelöli és a tarcali Nyulas szőlőket a kolostornak adományozta, illetve mentesítette őket a szőlők után befizetendő tized kötelezettsége alól. Ezt a kiváltságot később, a 15−16. század fordulóján özvegye, Hedvig tescheni hercegnő többször is megerősítette. Sőt Szapolyai János (1526−1540) erdélyi vajda, későbbi király, a Szentkereszt másik részét is a kolostornak adományozta 1510−1526 között, mégpedig oly módon, hogy a tokaji templom főoltárának hatáskörébe vonta, mint oltárszolgai papszőlőt.
Korabeli szőlőművelő kapák
A mohácsi vészt követően a Szapolyaiak elveszették a tállyai-tokaji uradalmat, és hegyaljai birtokaik jelentős részét. Sőt, a hegyaljai pálos kolostorokat a mohácsi vészt követő belháborúk következtében, 1536-ban lerombolták, ugyanis a pálosok Szapolyai Jánost támogatták I. Habsburg Ferdinánd (1526−1564) ellenében. A jelentős hegyaljai szőlőbirtokokkal rendelkező regéci, sajóládi és tokaji pálos kolostorok ingóságait a Habsburg udvar elfoglalta, és a tállyai-tokaji, valamint a sárospataki váruradalmakhoz csatolta. Így a Szentkereszt szőlő (Zentkerezt/Zentkerezth írott formákban) tállyai-tokaji uradalomhoz került, melynek gazdája ekkor a Habsburg párti Serédy család lett.
1543-ban Tokajban is mélyen gyökeret eresztett a reformáció
Először a lutheri irányzat (ágostai hitvallású) jelent meg, és Batiz András létesített prédikátori hivatalt a mezővárosban. Ekkor az uradalom ura még Serédy Benedek volt, aki támogatta a hitújítást, és régi tokaji plébániai szőlők közül a Szentkereszt egy jelentős részét a tokaji protestáns gyülekezetnek adományozta. A források szerint ekkor egy János nevű deák felügyelte a gyülekezet részéről a Szentkereszten a szőlőmunkákat.
1557-ben a Serédy család férfiágon történt kihalása után Némethy Ferenc tokaji várkapitány lett, aki a kálvini reformációt (azaz a helvét hitvallást) támogatta, és ily módon a mezőváros ekkor már nem lutheri, hanem kálvini tanok mellett tette le a garast. Így a Szentkereszt az időközben főprédikátorsággá váló tokaji református egyház kiemelt szőlője lett, amelyet a gyülekezet tagjai műveltek adómentesen. A főprédikátorság a szőlő egy részét megtartotta magának, és haszonbérletbe adta hívének, Melith Péter tokaji nemesembernek.
Melith 1564-ben Némethy Ferenc Szapolyai János Zsigmond (1540−1571) választott magyar király és erdélyi fejedelem oldalára állt át a Habsburgok ellenében, és az újból kitört viszály során 1565-ben életét vesztette. A tokaji uradalom így újfent a bécsi udvar tulajdonába került, de I. (Habsburg) Miksa (1564−1576) császár és király a Szentkereszt tulajdonviszonyait nem bolygatta, sőt a főprédikátorságot megerősítette szőlőbirtokaiban.
Korabeli szőlőművelő kapák
Az 1564−1640 között készült kamarai összeírások a tokaji főprédikátorság szőlőjeként említettek meg a szőlőhegyet. Sőt a tokaji uradalom későbbi birtokosai, mint pl. Bocskai István (1557−1606), Rákóczi Zsigmond (1544−1608), Thurzó György (1557−1616), Bethlen Gábor (1580−1629), Brandenburgi Katalin (1604−1649), vagy I. Rákóczi György (1593−1648) arisztokraták és erdélyi fejedelmek mindvégig megerősítették a tokaji főprédikátorságot birtokaikban.
Ugyanakkor a 17. század második harmadától kezdve a prédikátorság a szőlőterületet először haszonbérletbe adta, majd több területet adott el helybéli közrendűeknek és nemeseknek egyaránt. De megjelentek birtokosként a Szentkereszten a kassai polgárok, illetve a Zemplén vármegyei köznemesség képviselői is, akik adásvétel, valamint adományozások révén jutottak ott kisebb-nagyobb szőlőbirtokokhoz. Ekkortól vannak adataink, hogy a tokaji prédikátorság mellett az Apáczay, a Fáy, a Gyulay, Király, a Kováts, a Trombitás és a Reczky/Recsky nemesi és polgári családok rendelkeztek tekintélyes szőlőbirtokokkal a Szentkereszten.
A II. Rákóczi György (1648−1660) erdélyi fejedelem özvegyének, Báthory Zsófiának (1629−1680) a rekatolizációját (1661) követően a borvidéken kezdetét vette az erőszakos ellenreformáció. A tokaji főprédikátort (főesperest), valamint a hivatal képviselőit elüldözték, szőlőbirtokukat lefoglalták, de a templomot ekkor még nem sikerült végleg megkaparintaniuk a katolikusoknak.
Sőt a problémát még külön tetézték Wesselényi összeesküvés bukását követő 1670. évi birtokelkobzások is. Ugyanis a tarcali Szentkeresztet is hasonlóképp érintették ezek a retorziók, mint más hegyaljai szőlőbirtokokat. A fent említett, zömében nemesi származású családok részt vettek a mozgalomban, és a bécsi udvar elkobozta a szőlőterületeiket, amelyeket aztán a Szepesi Kamara kezelésébe utaltak. A nevezett Kamara ezeket először haszonbérletbe adta, majd pedig kedvezményes áron eladta, vagy kiváltságként eladományozta a hozzá hű nemeseknek és hivatalnokoknak. Így jutott a Szentkeresztre a felvidéki eredetű id. Holló Zsigmond (1619−1686) harmincados és kamarai tanácsos. Ő a Király család nagy kiterjedésű szőlőbirtokait kapta meg, amelyet fia ifj. Holló Zsigmond, mint már báró terebélyesített ki.
1695-ben a tokaji reformátusoktól végleg erővel elkobozták a plébániatemplomot, a prédikátort és a tanítót elüldözték, a Szentkereszt szőlőben korábban elkobzott birtokát az újjászervezett plébániának adományozták, és tulajdonképpen ez a terület a 20. század közepéig egyházi tulajdonban maradt.
A Rákóczi szabadságharcot követően a Szentkereszt birtokszerkezete jelentősen átalakult. Ez alól kivételt képeztek a Gyulay és a Kováts családok, amely az udvartól korábban elkobzott birtokaikat hatalmas összeg megfizetése fejében sikeresen visszaváltották. A tokaji plébánián és a Holló családon kívül jelentős szőlőbirtoka volt még az Andrássy, a Friedrich. a Haller, a Lónyay, a Mudrány, a Ráday, és a Sváby főúri-, valamint a Boda, a Karáczondy/Karácsondy, a Kálnay, a Rózsa és a Tószeghy köznemesi családoknak is. Leszármazottaik egészen a 20. század közepéig birtokolták szőlőiket a nevezett szőlőhegyen.
A 18. században Szentkereszt egy kis része viszont kincstári kezelésben, azaz állami tulajdonban maradt. A Szentkereszten lévő szőlőbirtokokat 1945 után államosították. A szőlőterület reprivatizációja az 1990-es évek elején vette kezdetét.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Miért is kellene az embereknek bort innia?
Somlói az év legjobb magyar fehérbora, tokaji az év legjobb magyar édes bora Londonban
Vievinum: minden, amit az osztrákoktól tanulhatunk
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!