Virágos gumicsizmában menetelni Tállyáért
Oroszlános Borvendéglő: Vannak még csodák!
2015-10-06 | Bánlaki D. Stella
Márton-Kováts Krisztina belsőépítészként utazott le a tokaj-hegyaljai Tállyára két évvel ezelőtt. A falu azonnal az élete részévé vált, rövid időn belül házat vett itt férjével, majd gondozásába vette a bezárt Oroszlános Borvendéglő és Borhotelt is. Ezzel együtt pedig az álmos kis települést és a helyi borászok közösségét is felkarolta, miközben akkor még semmit sem tudott a borvilágról. Interjú.
Hogyan csöppentél Tállya életébe?
Van egy belsőépítész cégem 15 éve, ezen keresztül kért fel Zsadányi László, hogy segítsek berendezni tállyai vendégházának szobáit. Lejöttem vele Tokaj-Hegyaljára, és azonnal feltűnt, hogy milyen csodálatos itt, mennyire egyedülállóak a kőházak. Zsadányi sorolta azokat a nagyjainkat, akik itt éltek és alkottak. Rákóczitól Görgein át Kossuthig, akit itt kereszteltek meg, vagy Mikszáthig, aki itt írta a Különös házasság című regényét. Beleszippantottam a vidéki levegőbe, láttam a helyi néniket és kukorékolt a kakas. Arra gondoltam: hová keveredtem? Ez varázslatos!
Amikor visszaértem Budapestre, azonnal elmeséltem a férjemnek, Márton Péternek, hogy mit láttam. Meséltem neki a parasztházakról és a föld alatt pincerendszerekről. Elhomályosult a tekintete: ő is rögtön látni akarta, sőt, venni itt egy házat.
Végül az egykori helyi postás házát választottuk; ő még szamárháton hordta a leveleket, megtaláltuk a szamár patkóit is. Azóta is reméljük, hogy szerencsét hoz.
Ez volt két éve. Éppen, amikor bezárt az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel?
Igen. Amikor megtudtuk, hogy bezár, rövid időn belül álmodtunk egy nagyot, és kimondtuk: mi kinyitjuk. Különben hová térnénk be egy tál finom ételre?
Ismertétek korábban a helyet?
Gyüttmentként megszálltunk itt többször, és már akkor is ámultunk-bámultunk: hogy létezhet egy ennyire különleges hotel egy olyan eldugott, felfedezésre váró településen, mint Tállya? Minden tiszteletem azoké, akik ezt megálmodták, és meg merték valósítani. Én beleszerettem minden részletébe – különleges, egyedi.
Sokat változtattál rajta?
A legnagyobb káoszban vettük át a hotelt, de magával az épülettel nem volt túl sok dolgunk. Ez a Szirmay család, egy nagyon gazdag nemesi család szőlőfeldolgozója volt. Tulajdonképpen eredeti állapotában áll ma is, csak egy kicsit ki lett fényesítve. Minden részlete a borvidék szeretetéről szól. A drapériákon, függönyökön, terítőkön, párnákon a vidékre jellemző úri hímzés köszön vissza. Megtisztelő ilyen múltú épületben vendégeket fogadni.
Oroszlános bátorsággal vágtunk bele
A férjeddel vágtatok bele. Volt valamelyikőtöknek vendéglátós tapasztalata?
Sem a férjemnek, sem nekem nincs vendéglátós múltunk. Viszont mindig is szerettünk utazni, és amikor utazunk, akkor elsősorban gasztroturisták vagyunk. Minket egy jó étterem vagy kávézó könnyedén beszippant, bárhol is vagyunk.
A koncepció kialakításakor magunkból indultunk ki: ha azok az emberek, akik hozzánk hasonlóan pörgős életet élnek, sokat dolgoznak egy nagyvárosban, és vidékre járnak feltöltődni, akkor mi az, ami itt pluszt adhat nekik, mi az, amiért szívesen eltöltenek itt néhány napot? Mi szeretjük kényelmes cipőre cserélni a tűsarkút és kioldani a nyakkendőt, mondjuk egy diófa árnyékában, egy jó ebéd után, egy pohár száraz borral a kezünkben. Adott egy gyönyörű környezet, csodálatos épített és természeti értékekkel – de lehet ez bármilyen szép, kell egy jó konyha is. Ebben Ruprecht László segített nekünk, és segít minket a mai napig.
Hogyan, mi alapján alakítottátok ki az Oroszlános konyháját?
Megkerestük a helyi asszonyokat, és beszélgetésre hívtuk őket. Kértük, hogy mutassák meg a kis kockás füzeteiket a helyi ételek receptjeivel. Ekkor hallottunk a tállyai babérosról, illetve még néhány különlegességről, ami aztán megjelent az étlapon.
A helyiek befogadóak voltak?
A nyitás után, az első szakmai rendezvényen nagy mosollyal jelentem meg, hátam mögött az Oroszlános molinóival. Mindenki csodálkozott: kinyitott?! A helyiek többsége kíváncsisággal figyelt, csak néhányan álltak azonnal mellém. Koroknai Károly és Homoky Dorka voltak talán, akik azonnal nyitottak felém. Dorka, a fiatal tállyai borászlány rögtön azzal hívott fel, hogy ültessük egy asztalhoz a borászokat.
És a többi borász?
Dorka és én meghívtuk ide a borászokat, hogy tervekről beszélgessünk. Én semmit sem tudtam a borokról, ráadásul azelőtt inkább vörösbort ittam – mára ezt persze megváltozott. Ott álltam, a férjem nélkül, szőkén. Ők engem nem értettek, én pedig az ő szakmájukat. Szakmai kérdésekkel próbáltak csőbe húzni, amelyekre persze nem tudtam válaszolni. Azzal vágtam ki magam: nem tudom, de óriási terveim vannak, és ehhez már vettem egy virágos gumicsizmát! (Nevet.) Ezzel aztán valaki elfogadott, valaki máig nem. Én mindenesetre mosolygok mindenkire.
Pedig az elmúlt két évben rengeteget tettél a faluért, elég felsorolni a borokhoz kapcsolódó rendezvényeket, amelyeket szervezel, és életben tartasz.
Rengeteget tettünk, és mindig örömmel és büszkeséggel tölt el, amikor mindezt végiggondolom. De ehhez kellett a férjem is, az ő ötlete volt például a Borlovagrend és a Tállyáért Egyesület. Utóbbi azért alakult, hogy mi gyüttmentek is sokat tehessünk a faluért. Az Egyesület kezeli a Maillott kastélyt is. Itt tartjuk a Tállyai BorBár rendezvényeit, havi rendszerességgel, koncertekkel.
A Maillot kastély a Közép-európai Művésztelep helyszíne volt, eklektikus hangulatú termei tele az itt készült alkotásokkal. Erősen felújításra szoruló állapotban láttam meg, de nekem csillogott. A belsőépítész cégem miatt bárhová belépek, nem azt látom, ami akkor ott van, hanem a lehetőségeket, amiket a helyiség felvillant. A kastélyt is azonnal jazz-koncertek fáklyával megvilágított helyszíneként láttam.
A BorBárok alkalmával a kastélyban újra ég a lámpa és szól a zene, akár száz ember is poharazgat bent. Ez a borászatoknak is lehetőséget ad a bemutatkozásra. Mindez megvalósult, de fel sem lehetne sorolni, mennyi nehézségen kellett átmennünk, mire idáig eljutottunk.
Mi alapján bízhattál abban, hogy egy ilyen faluban, amely hosszú évek óta téli álmot alszik, újra lehet élet, közösség?
A múltja miatt, a hangulata miatt, valami olyasmi miatt, amit nem lehet szavakkal pontosan körülírni, inkább valahol a falakban van benne. Tállyának régen piros lámpás háza, és olyan szállodája is volt, amely saját színházteremmel bírt. Ez sok mindent elmond.
Azt gondoltam, hogy ha minket meg tudott fertőzni a tállyai életérzés, akkor mást is meg fog. És ez beigazolódott: az elmúlt két évben, aki ide eljött, az mind megérezte, amit mi.
Mi az, ami Tállyában megfogja a vendégeit?
Nem tudom megmondani. Az ember beleszippant a levegőbe, és beleszeret. Talán a hely kisugárzása, otthonossága. Ami biztos, hogy a vendégeink rendszeresen visszatérnek, a barátaink pedig sorra veszik a környéken a házakat.
Van esélye Mád mellett saját célközönséget találni?
Máddal nagy szerencsém van, hogy előrébb tart és húzóerő. A mádiak közül is sokan segítenek engem, minket, drukkolnak Tállyának. Ezt is jelképezi a Mád-Tállya futás. idén még csak másodjára szerveztünk meg, de sokan már most kifejezetten ezért utaztak hozzánk a Szent Vencel-napi ünnepi eseményekre.
Mi nem Mád vetélytársa akarunk lenni, ennek a falunak megvan a saját profilja. Ez egy kis művészfalu, ennek pedig a Tállya ART a zászlóshajója. Ezért is élesztettük újjá az alkotótábort, ezért rendezünk kulturális eseményeket. Egy művész, egy irodalmár, egy fotós sokkal többet tud visszaadni magából a helyből, mint mi, egészen más szemmel, más réteget lát meg benne, talán éppen azt, ami az otthonosságra adja meg a válaszokat.
Egyelőre inkább a nagyvárosokból érkezik a közönség, a helyieket nehezebb kimozdítani, pedig ez is a célunk. Még nem érzi mindenki, hogy érdemes kimozdulni, még nem látja mindenki, hogy itt is vannak csodák.
Mik a további terveid?
Nincs annyi időd, hogy felsoroljam (nevet). Folyamatosan programokat szervezek, most is újdonságokkal készülök, de ezeket még nem árulom el. Átvettük az Oroszlános mögötti épületet és kertet is, kibővítjük a szállodát, egy wellness részt fogunk kialakítani, medencével, zöld kerttel, edzőteremmel, apartmanokkal, játszótérrel. Belsőépítészként is óriási terveim vannak – a másik cégem most pihen, és arra vár, hogy az itt megvásárolt házakat berendezhesse. Még a postás egykori otthonára sem jutott időnk.
Anyagi lehetőséget is láttok az Oroszlánosban?
Nem tartjuk számon. Olyan értelemben, hogy Magyarországon a vendéglátásban már az is nagy szó, ha eléred a nullát. Mindaz, amit Tállyába fektetünk, legfeljebb hosszú távon fog megtérülni. A legfontosabb, a legjobb érzés úgyis az, amikor csillog a vendégek szeme a boldogságtól. Megtanultam, hogy a vendéglátás kemény munka, de ezekért a tekintetekért megéri.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Látogatás az egyik legkisebb francia apellációban
Természetes édes borok a spanyol-francia határ mentén
A komplexitás és a hosszúság a legfontosabb
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!