A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A magyar borvidék, amit egy svájci gépész forgatott fel

Egy történet aszúról, császárról, újjászületésről

2019-07-16 | Geri Ádám


A magyar borvidék, amit egy svájci gépész forgatott fel

A móri bornak minden esélye megvan arra, hogy újra elfoglalja az őt megillető helyet, ami 200 éve például az osztrák császár asztala volt. Az elmúlt évtizedben komoly fejlődésen ment keresztül a borvidék, részben egy nem várt kimenetelű árverésnek köszönhetően.


 

„Jó úton haladunk afelé, hogy a Móri borvidék ismét méltó helyére kerüljön, és tudatosodjon a fogyasztókban, hogy igenis kiváló borok készülnek nálunk” – mondja Diós Máté, a Paulus Molnár Borház kereskedelmi és marketing vezetője. Tíz éve azonban nagyon nem így festett a helyzet, és fennállt a veszély, hogy Mór a legkisebb magyar borvidékké zsugorodik.

 

 

Pedig a Móri borvidéknek egészen a 20. század elejéig kifejezetten jól futott a szekere. A feljegyzések szerint 1834-ben szüreteltek először a borvidéken aszúbor minőségű szőlőt, ennek (és a magasabb alkoholtartalomnak) köszönhetően jól szállíthatók voltak a móri borok, amik így egyre nagyobb mennyiségben jelentek meg az osztrák kimérésekben, sőt még a császári család asztalán is. Az árak a tokajiakkal vetekedtek.

 

A termelők a filoxéra vészt is viszonylag hamar kiheverték (ekkor honosodott meg az ezerjó), a Pallas Nagy Lexikon 1891-es kiadása például a következőket írja: "A szőllők pótlása azonban teljes erővel halad, s ma már több mint 600 hold homoki szőllő telepíttetett. (...) A moóri szeszes és kevéssé savanyu borokat szivesen vásárolták az osztrák savanyubb és gyengébb borok javítására." Érdekesség, hogy ebben az időben Mór még nem volt önálló, a Neszmélyi borvidékhez tartozott, a község képviselőtestülete 1901-ben kérvényezte, hogy „Mór és vidéke, mint önálló borvidék szerepelhessék”.

 

A magyar borvidék, amit egy svájci gépész forgatott fel

 

A második világháború után természetesen Mórt is utolérte a kollektivizálás. 1949-ben megalapították a Móri Állami Gazdaságot, majd 1950-ben Szőlészeti Kutatóintézetet (itt nemesítette dr. Bíró Károly az ezerjó és a piros tramini keresztezéséből a generosát). Méretét tekintve ebben az időszakban érte el a borvidék a csúcsot 2600 hektárral. Az 1990. évi rendszerváltást követően az Állami Gazdaságot felszámolták, a borvidék sorsa így újra a helyi döntéshozók és gazdák kezébe került. Legalábbis elvben, mert a kombinát egykori területeinek rendezetlen tulajdonviszonya igazából gúzsba kötötte a tenni vágyókat, miközben egyre nagyobb részeket foglalt vissza a természet. Ennek is köszönhetően 2006-ra az említett 2600 hektárnak harmadára-negyedére csökkent a szőlőterületek nagysága.

 

Bizonyos értelemben éppen az említett év hozta a fordulópontot, mert pont került annak az évtizedes pernek a végére, ami után áruba lehetett bocsátani az Állami Gazdaság egykori területeit. Ekkor jött a történetbe Molnár Pál, a Paulus Molnár Borház tulajdonosa. A móri születésű vállalkozó 19 évesen Svájcba ment, ott később – már svájci állampolgárként – 40 évig gépészeti vállalkozást működtetett. Anyai ágon több generációra visszamenőleg rendelkeztek szőlővel, így amikor 1986-ban először hazalátogatott, már megfogant a fejében a terv. „Végül 2000-ben vettem meg az első szőlőskertemet és pincémet. Volt olyan 2 hektár, amit összesen 24 gazdától kellett megvásárolnom, a legkisebb egység 80 négyzetméter volt” – szemlélteti az akkori állapotokat Molnár Pál.

 

A magyar borvidék, amit egy svájci gépész forgatott fel

 

Az ominózus 2006-os évben már 8 hektáron gazdálkodott, ám úgy gondolta, a gépparkja, pincéje és borásza elbír 20 hektárt, ezért elment az egykori állami földek árverésére. Ahol a legtöbb parcellára nem érkezett ajánlat, ő azonban mindegyik dűlőt ismerte és tudta, hogy azok régebben értékes szőlőterületek voltak, így összesen 168 hektárt vásárolt. Hogy érzékeltessük ezt mit jelent: a KSH 2014-es adatai szerint a Móri borvidék mérete 900 hektár, ebből 580 hektárról szüretelnek szőlőt. Molnár Pálra emiatt sokan a Móri borvidék megmentőjeként tekintenek: azzal, hogy az állami területeket újratelepítette, újra művelés alá vonta, a borvidék 20 százalékkal megnövekedett, ráadásul az ültetvények átlagéletkora, fajtaszerkezete, minősége sokat javult.

 

2012-ben igazolta le a korábban Villányban és Egerben dolgozó Mogyorósi Lajos főborászt, akivel egy fiatalos, a mai ízlésvilágnak megfelelő stílus is érkezett a Paulushoz. Ez a szemlélet egyébként az egész borvidéken elterjedőben van. „Jó látni, hogy a kollégák értik, mi az az irány, technológia, amivel újra fel tudunk kerülni a térképre, és sokat tesznek is ezért.” A törekvések mögé beállni látszik a teljes közösség és a város is, számos kezdeményezés születik. Példaértékű a Szent György-heti Vigasság keretében minden évben megrendezett borverseny, ahol mindenki leadhatja a mintáját, amit a bizottság nemcsak vakon lekóstol, de utólag szakmai tanácsokkal is ellátja azokat, akik erre igényt tartanak. És egyre messzebbre jut a híre az amúgy az egyik leghangulatosabb borfesztiválként számon tartott őszi Móri Bornapoknak is, az utóbbi években október első hétvégéjén 30 ezer látogató fordul meg a településen.

 

A magyar borvidék, amit egy svájci gépész forgatott fel

 

„Szerintem Mór Magyarország három legjobb fehérboros borvidéke között van és a versenyeken elért eredményeink azt mutatják, a szakma is újra elismeri az adottságainkat, munkánkat” – jelzi Molnár Pál, hogy Mór lassan elfoglalhatja az őt megillető helyet. „Négy éve még Székesfehérváron se voltak a boraink nagyon elterjedtek. Tavaly viszont történt egy áttörés, amihez az is hozzásegített minket, hogy 2018 ban a Paulus rozénk megkapta a Vinagorán a Champion díjat” – erősíti meg a változás tényét Diós Máté.

 

A sikerek mostanában amúgy szinte futószalagon jönnek. A pincészet első tankpezsgője 2015-ben az Országos Bormustrán az év csúcspezsgője lett, az említett tavalyi Vinagórán a Champion díj mellett két aranyérmet is bezsebeltek, az idei Országos Borversenyen 4 arany- és 4 ezüstérmet szereztek, a Fresh & Cool névre keresztelt cserszegi fűszeresük pedig az ország legjobb cserszegije lett a soltvadkerti Cserszegi fűszeres és VIII. Irsai Olivér Bor- és Pálinkaversenyen. 2014-ben a Paulus Móri Ezerjó bekerült a Földművelésügyi Minisztérium által kiadott Fehér borkiválóságok című könyvbe, amivel egyszersmind azt is bizonyították, hogy

a szocializmusban rárótt szerepe miatt „lesajnált” fajta igenis képes komoly és jó borokat adni.

A pincészetnél a másik kitörési pontot a „helyi erő” generosában látják, nagy hangsúlyt fektetnek rá, Elixír néven még aszú típusú bort is készítenek belőle. „Állítom, sehol sem készül belőle olyan szép bor, mint itt. Ráadásul, ahogy a világfajták felől egyre inkább a különleges, őshonos fajták felé fordul a fogyasztók figyelme, úgy nőhet a népszerűsége” – magyarázza a tulajdonos.

 

A magyar borvidék, amit egy svájci gépész forgatott fel

 

Természetesen akad még tennivaló. Molnár Pál idővel szeretné felvállalni a borvidéken nagyon hiányzó integrátori szerepet, vagyis felvásárolni a pincével nem rendelkező gazdáktól, családoktól a megtermelt szőlőt, ahogy azt a kombinát anno például az ő nagyapja esetében is tette. „Nincsen szebb annál, mint egy 2-3 ezer négyzetméteres darabot művelni, kint lenni a természetben tavasztól őszig.”

 

Ennél közelebbi (egészen pontosan idén októberig megvalósuló) terve az általa korábban megvásárolt Bormúzeum Étteremmel szemben Paulus Wine Resort néven négycsillagos szálláshelyeket létesíteni. Kollégáival úgy látják, egyértelműen lenne rá igény, és „Mórban” bőven van egy hétvégényi program, a lovaglástól a dűlőtúrákon át az egyre színvonalasabb rendezvényekig, koncertekig. Az egykori gépész meggyőződéssel vallja: „Ha valaki két év múlva ellátogat Mórra, egy egészen másik borvidéket fog látni.”



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!