A Szil-völgy projekt
Szilágyi Lászlót kérdeztük 1. rész
2015-04-23 | Tóth Adrienn
Ha egy tokaji borkedvelőt a Gizella Pincéről kérdezünk, valószínűleg elmosolyodik, és egy történet mesélésébe kezd arról, amikor a borfesztiválon nálunk kóstolt, vagy amikor kint járt Szilágyi Lászlóval az egyik dűlőben. Még csak tíz éve annak, hogy a fiatal borász Tokajba költözött, de mára kétségtelenül ott van a legismertebb helyi családi borászatok között.
A pincét, amelyet 2005-ben vettem át, a nagyszüleim indították. Ők a ’70-es években jöttek ide Debrecenből, mert itt találtak telket egy hétvégi házhoz. A nagyanyámat hívják Gizellának, róla kapta a nevét a pince.
Mivel ők mindig is kapcsolódtak a mezőgazdasághoz, a hétvégi ház funkció mellett hamarosan másban is elkezdtek gondolkodni. 1985-ben vásárolták meg végül azt az ingatlant, ahol most is készülnek a borok. Nagyapám egy dzsungelt radírozott le, aztán jött a szőlő, a pince. A borokat helyben értékesítették, és akkora sikerük volt, hogy 2000-re már megélhetést biztosított számukra.
Anyukámék is sokat segítettek nekik, és idővel mind gyakrabban elhangzott a kérdés: Laci mikor akarja átvenni a pincét? Részemről nem volt túl sürgős a dolog, jól elvoltam Debrecenben az egyetemen, sokat kosaraztam a barátaimmal.
2003-ban a nagyszüleim úgy döntöttek, hogy visszaköltöznek, én pedig az egyetem után a közigazgatásban agrárvonalon kezdtem dolgozni. Hivatali munka volt, átlátható és megbízható. Idővel azonban nem hagyott nyugodni, hogy van egy másik lehetőségem is.
2004-ben beiratkoztam a Kertészeti Egyetemre, és a korábbi gazdasági és agrárismereteimre építve szőlész-borásznak kezdtem tanulni. Itt ismertem meg többek között Balassa Istvánt és Krimin Attilát, akikkel tokaji borászokként a mai napig szoros kapcsolatot ápolunk.
Az egyetemi képzés már arra utal, hogy hajlottál arra, hogy átvedd a pincét. Ez mikor dőlt el véglegesen?
2005. január 21-én költöztünk Tokajba, hogy az az évi szőlőmunkákat már mi indíthassuk el. Innentől folyamatosan zajlott a fejlődés. Kezdetben egy hektárunk volt a Kastély-dűlőben, az innen érkező termést a gazdaságosság érdekében ki kellett egészíteni más területekről származó szőlővel.
A több helyről érkező alapanyag döbbentett rá arra, hogy a területek és a művelési módok mennyire különböző végeredményt hozhatnak ki még ugyanazokból a fajtákból is. Ekkor kezdtem finomítani, tudatosítani az általunk végzett munkát.
Az első években megpróbálkoztam a műveltetéssel, azt reméltem, hogy majd felvásárolom a kiszemelt termést. Rá kellett azonban döbbennem, hogy ez a módszer nem nyújt számomra garanciát. Így ezt követően tartós bérletekkel mentünk tovább, majd 2009-ben elindult a Szil-völgy projekt. A kezdetben félhektáros szőlőnk ma már négyhektárosra nőtt. Jelenleg az összes területünk mérete hét és fél hektár, de ezt még nem mind borítja szőlő.
Hogyan írható le ez a növekedés folyamat?
Egy evolúciós pályaként tekintek rá, hiszen a lépéseink mindig arra irányultak, hogy a szőlő minősége javuljon. Ahogy több tapasztalat állt a rendelkezésünkre, rájöttünk, hogy a legstabilabb pozíciót a saját szőlő vagy a tartós bérlet jelenti.
Ez azért is fontos, mert a dűlőszelektált borok korában, ha erre a kisebb földrajzi egységre építed a márkádat, biztosnak kell lenned benne, hogy azt hosszú távon is használhatod. Ez az oka annak, hogy a szőlő jelentette a fejlesztések fő irányát. A pince – bár van új présünk, és más eszközöknél is végrehajtottunk fejlesztéseket – nagyságrendileg ugyanolyan, mint tíz éve volt.
Hol találhatóak a területek?
Bodrogkeresztúr határában van a Kastély két és a Medve fél hektárja. Mádon 0,4 hektárt művelünk a Szent Tamás aldűlőjében, a Fürdőben. Végül Tarcalon húzódik a Barát 0,6 hektárja, a Bige 1 hektárja és a Szil-völgy immár 3 hektárja.
Több település több dűlőjéből érkezik a szőlő a pincébe, ezért fontosnak tartottuk a portfólió kialakításakor, hogy önállóan mutassuk be az egyes termőtájak adottságait. Óriási ugyanis közöttük a különbség.
2013-ban például szeptember végén a Baráttal kezdtük el a szüretet, e szőlők állapotához képest a Medvében a gyümölcs érése olyannyira más fázisban volt, hogy itt csak október végén szedtük a száraz borok alapanyagát.
Minden terület speciális adottságokkal bír. A bor pedig akkor lesz a legjobb, ha megismerem a területeket, és az igényeihez igazodva alakítom ki a megfelelő művelési módot, valamint döntök a szüreti időzítésről. Amikor mindezt a való életben is felismertem, döntöttem el, hogy erre a koncepcióra építem a borsoromat.
Melyik évjárattól indult ez a szisztéma?
A 2011-es volt az első, amikor öt különböző dűlőből tudtam száraz bort mutatni. A tételszám persze változik az egészen kis mennyiségtől a kétezer palackos nagyságrendig.
Mennyiben érzed stabilnak ezt a koncepciót?
Úgy gondolom, hogy ez nem fog változni, maximum olyan mértékben, ha új területekkel is elkezdek a most meglevők mellett dolgozni.
Tudatos volt a döntés, hogy a legtöbb szőlőd Tarcalhoz köt?
Ezt inkább az élet hozta így. Amikor a Szil-völgy adottságait egyre jobban megismertem, döbbentem rá, hogy ez egy jó vonal, hiszen nemcsak a terroiradottságok voltak nagyszerűek, hanem az árak is az elérhető kategóriában mozogtak.
A Szil-völgyben lévő területet úgy tudtam a mai méretére bővíteni, hogy találtam ott egy lyukat, és ebből kiindulva több szomszédos kis termelővel tudtam megállapodni. Abban, hogy kedvező konstrukciókkal juthattam hozzá a területekhez, valószínűleg a türelem mellett az is szerepet játszott, hogy a „korszerűtlen” bakművelés és a teraszos kialakítás miatt sok kézi munkát igényelt a tőkék gondozása. Az ok, amiért sokan nem kapkodtak érte, az én szememben pont értéknek számít.
8-10 helyrajzi szám kapcsán voltam folyamatos egyeztetésben, tárgyalásban. Ahogy átvettem őket, megkezdtem az átalakításukat. A fekvések alsó részén – ahol főként hárslevelű és kisebb részben sárga muskotály terem – kordonos művelést alkalmaztam, míg a felsőbb, meredekebb részeken – ahol a furmint kapott helyet – bakművelést. Ez utóbbi ültetvényekben abszolút kizárt a gépi művelés.
Cikkünk második részéhez kattints IDE!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!