Egy állásponton vagyunk
Felkerestük a Zarándok Pincét 2. rész
2012-08-13 | Tóth AdriennAz etyeki Zarándok Pincét bemutató interjúnk első részében a pincészet négy tulajdonosa közül Wortmann Ádámmal beszélgettünk az indulásról és a fejlődésről. Mai cikkünkben a munkamegosztás mellett szóba kerül az, hogy hogyan döntenek, ha komolyabb kérdés merül fel, és szót ejtünk a jövőbeli tervekről is.
A cikk első részéhez kattints IDE!
Miért döntöttetek rögtön a nagyobb hordóméret mellett? A legtöbben általában később, több év próbálkozás után találnak rá erre az útra.
Számunkra azért vált be a nagyobb hordó, mert abban hosszabb ideig érlelhetjük a borokat, mint a kicsikben. A szőlőfajta és az évjárat szabja meg, hogy pontosan meddig maradnak fában az egyes tételek. A 2011-es évjárat borai közül az első szürkebarátot tavasszal vettük ki, a többi bornál ezzel kivártuk a nyarat. Az alapkoncepció ez lenne, a finom döntéseket azonban a családok külön-külön hozzák meg, hiszen a kiválasztott tételből az év folyamán mindenki maga készíti el a feleség nevét viselő borát.
Persze ahhoz, hogy ezeket a döntéseket meghozhassuk, nekünk hármunknak szükségünk volt és van Lacira. Tőle tanultunk mindent. Nem véletlen, hogy közülünk ő az egyetlen, aki főállásban csak ezzel foglalkozik.
Négyen egy csárdában. Van úgy, hogy nem értetek egyet?
Fontosabb döntés csak akkor születhet, ha abban mind egyetértünk. Ha sokáig tart a beszélgetés, nem baj. Mondjuk, nagyobb nézeteltérések, parttalan viták nem is szoktak kialakulni.
Lényegesnek érezzük, hogy úgy dolgozzunk együtt, hogy az egyes kérdések kapcsán mindannyiunk álláspontjával tisztában legyünk. Ez a szoros együttműködés csak azért lehetséges, mert céljainkban, az ennek eléréséhez szükséges fontosabb eszközökben, életszemléletünkben közös állásponton vagyunk.
Az életünket hasonló elvek alapján éljük, hasonló módon állunk a munkához is, számunkra a közösség és a közösségi célok az elsők, egyéni ambícióinkat ezeknek rendeljük alá.
A jó csapatszellem és az azonos értékek mellett, gondolom, mégis különböző emberek vagytok, akik másban jók. Ki mit ad hozzá a pince működtetéséhez?
Laci szaktudása és a szőlőben töltött ideje nagyon fontos a borászat működése szempontjából. István végzi elsősorban a helyi vendéglátás adta feladatokat, ő mesél a csoportoknak, ő írja a címkék szövegét. Csaba univerzális ember, a technikai hátteret biztosítja, és bárhol segít, ahol szükség van rá. Én a kereskedelmi oldallal foglalkozom, felkutatom az újabb éttermi partnereket, borkereskedőket, és tartom a kapcsolatot a visszatérő vendégekkel.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
Van még egy hektár betelepítésre váró területünk, még nem döntöttük el, hogy ide zöld veltelini, rajnai vagy olaszrizling kerüljön. A közeljövő másik fontos feladata, hogy télre fel kell építenünk egy olyan vendégfogadásra alkalmas helyet, ahol fűtött körülményeket tudunk biztosítani. Ezt ugyanis eddig egy bérelt helyiségben oldottuk meg, de azt sajnos eladta a tulajdonosa. Leadtunk július végén egy pályázatot; ha nyerünk, jövő nyárra áll az épület.
Rengeteg pincészet működik Magyarországon; ha meg kellene fogalmaznotok, miért érdemes épp titeket felkeresnie a borkedvelőknek, mit mondanátok?
A Szépvölgybe, ahol a pince található, mindenképpen érdemes eljönni. Ez egy külön kis eldugott világ Etyeken belül. Sokan még az itt született, idősebb korosztály tagjai közül sem jártak itt. Itt nincs átmenő forgalom, erre a helyre csak az jön, akinek célja van.
Lehet, ezzel kellett volna kezdenünk, most zárásként mégis hadd kérdezzük meg: miért lett Zarándok a nevetek?
A bor valahol ugyanazt tükrözi kicsiben, amiről a világ szól: az örök élet felé haladunk, minden esetlegesnek tűnő lépésünkben benne van egy pillantás az örökből. Ez a borban jól megfigyelhető: ahogy a palackba töltött borokat sem lehet elrakni változatlan formában örökre, úgy a hétköznapi életben is meg kell elégednünk azokkal a pillanatokkal, amikor a természet és az ember közös alkotása egyszerre teret nyer. Ezek elraktározhatatlan momentumok, csak a jelen számára elérhetők. Azonban végső soron így tud jelen lenni az örök élet a mindennapjainkban.
A zarándok folyamatosan úton van, mégis otthon van a körülötte elterülő világban. A zarándoklás számunkra a közös utat jelképezi, amelyet a családunkkal, barátainkkal járunk be. Fontos, hogy az egyéni utunkon legyen egy társunk, fontos, hogy borászként is meg tudjuk osztani egymással az út örömeit és nehézségeit.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!