Ledobjuk a szőlőt, amire nincs szükségünk, vagy hagyjuk a tőkén?
Gazdaságossági és növénykórtani szempontok is szerepet játszanak
2020-10-02 | Vinoport
Egyetemi cikk és szakember magyarázza el, mit kell tenni azokkal a fürtökkel, amik nem kerülnek a pincébe.
Címlapkép: pinterest.com
Bár volt támogatott zöldszüret idén is, a Covid második hulláma nyilvánvalóan tovább tépázta a piacot, így számos gazda közvetlenül a szüret előtt is újratervezést végez a szőlőben. A University of California Agriculture and Natural Resources kara (nagyjából a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának feleltethető meg) egy cikkében már tavaly elővette a kérdést, idén pedig frissítették az írást, amiben azt boncolgatják, ledobni vagy a tőkén hagyni jobb a borba végül nem kerülő fürtöket.
A téma most inkább a fent említett gazdasági okok miatt lett újra aktuális: a szerzők egyértelműen amellett foglalnak állást, hogy – különösen a mostani nehéz helyzetben – a szőlőt kompletten fennhagyni egy ültetvényen sokkal racionálisabb döntés, hiszen akkor nem kell ott sem munkaerőt, sem eszközt csatasorba állítani.
Ebből persze adódik a kérdés, hogy növénypatológiai szempontból nem gond-e, ha a fürtök a tőkén maradnak és rohadnak meg. „A fürtök egészsége szempontjából a három legjelentősebb kórokozó a lisztharmat, a peronoszpóra és a botrítisz. Mindhárom komolyan károsítja a fürtöket, viszont a szaporító képleteik nem ott telelnek át. A beteg növényi részeken kívül az elszáradt fürtökön telel át a fakórothadás, valamint a feketerothadás, ha ezek által károsított fürtök a tőkén maradnak egy-egy évben a növényvédelmi szempontból jó kondícióban lévő ültetvényben a tavaszi, metszéskori eltávolításuk nem okozhat jelentősen nagyobb kockázatot” – mondja Dr. Palkovics László növénypatológus, a Szent István Egyetem tudományos rektorhelyettese, a Növényvédelmi Intézet és a Növénykórtani Tanszék vezetője.
A metszéskor ezeket a fürtöket, akárcsak a botrítisz (kedvezőtlen időszak átvészelésére szolgáló) kitartó képleteit és a lisztharmat szaporítóképleteit hordozó vesszőket és idősebb fás részeket eltávolítják a tőkéről, ha pedig utána megsemmisítésre, vagy más hasznosításra kerülnek, de leginkább is aprítás után a talajba forgatják azokat, végképp nem okozhatnak gondot. „Összességében a fertőző forrás nem akkora jelentőségű, mint amekkora pluszmunka és költség, ha az egyébként feldolgozásra nem kerülő fürtöket leszedjük a földre egy adott kritikus évben.”
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!