Lendületben a sokszínű Tokaj
A fejlődés látványos és egyértelmű
2018-06-22 | Bognár Attila
A rendszerváltás óta a magyar borágazat jelentős fejlődésen ment keresztül. A mezőgazdaság egyetlen ágában sem tapasztalunk ekkora előrelépést, mint ebben a szektorban. A változás minden borvidékünkön szembetűnő, de talán Tokaj esetében a legkézzelfoghatóbb és leglátványosabb.
Ez a borvidékünk ébredt legelőször, és itt történt talán a legtöbb pozitív változás is. Tokaj azonban nem állt le, nem áll le: folyamatosak az újítások, fejlesztések, építkezések; az előrelépések a szabályozási-eredetvédelmi kérdésekben. Mindez pedig meglátszik a borok minőségén és a vidékre látogató turisták számának növekedésében is. Sőt, szinte minden évben új eseményekkel, rendezvényekkel, borászati újdonságokkal jelentkeznek. A borvidék egyre több települése alakít ki magának markáns, önálló arculatot, és talán sehol sem bukkant fel ennyi fiatal, lendületes, minőségi új borász és pince, amely saját palackozott borral jelentkezene, mint itt. Egyre több a helyi összefogás, szerveződés, egyesület, melyek az adott településeken belül katalizátor szerepet töltenek be.
Mád vezető szerepe
A borvidék központja kétségkívül áthelyeződött Mádra. A borászok itt ismerték fel talán először az összefogás szükségességét és erejét, létrehozva a Mádi Kört. A településen a fejlődés azóta is töretlen. A Gusteau Kulináris Élményműhely és az Első Mádi Borház után nemrégiben nyitotta meg kapuit a Percze Étterem és az Aszúház is. Előbbi a Szepsy család birtokának referenciahelyeként a pincészet boraival harmonizáló ételeket kínál. Egyedi programja pedig a pontban déli 12 órakor kezdődő vasárnapi ebéd, ami a régi családi közös étkezések hangulatát igyekszik feleleveníteni. A kizárólag helyi alapanyagokat használó ételek jól harmonizálnak az ikonikus borász, Szepsy István boraival. Ide már csak ez utóbbiak miatt is érdemes betérni, hiszen Szepsy Istvánnál mindenki szeretne tenni egy pincelátogatást vagy dűlőtúrát, de a mester elfoglaltsága miatt ez nem mindig lehetséges. A Perczében viszont poharazva is kóstolható viszonylag sok száraz és édes tétel is tőle.
Az Aszúházban a borvidék több évszázados múltra visszatekintő szőlészetét és borászatát ismerhetjük meg. Az egész egy újszerű, izgalmas, interaktív kiállítás kortárs alkotásokkal, archív és mai felvételekből álló videóinstallációkkal, fotókkal, amelyek eddig még nem látott módon mutatják be a régiót, a területeket, a szőlészeti munkákat, valamint a borvidék legfontosabb jelenségét, az aszúsodást. A komplexum pedig egy izgalmas borarchívumot és bortrezort is magában rejt.
Fotó: Gellér Anna
Ha Mádra érkezünk, akkor mindenképp érdemes látogatásunkat az Első Mádi Borházban kezdeni egy jó kávéval és egy Mád furminttal. Ez a tétel ugyanis szerintem mérföldkő a borvidék történetében. Az első településszintű bor, mely a tokaji borpiramis alsó szegmensét, biztos alapját adja. Olyannyira, hogy szerencsére több település is követi azóta ezt a koncepciót. A szomszéd Tállya bora után például megjelent már Tarcal és Olaszliszka falubora is. Nagyon fontos lépések ezek, mert erre a biztos alapra építkezve lehet elkészíteni a birtokborokat és a dűlőszelektált száraz borokat, míg el nem jutunk a tokaji borpiramis csúcsát jelentő aszúkig. Fontos kiemelni, hogy ez alatt már csak az 5 és 6 puttonyos kategóriát értjük, 2013 végén a tokaji hegyközség által elfogadott szabályozás szerint a korábbi 3 és 4 puttonyos kategória megszűnik, mivel a minimális maradékcukornak el kell érnie a 120 g/l-t a korábbi min. 60 g/l helyett. Mindez pozitív változás, hiszen az olcsó, rosszabb minőségű aszúk eltűnését hozta magával, így az aszú valóban megmarad a borvidék csúcsborának.
Mád az utóbbi években sokat lépett előre szálláslehetőségek tekintetében is. Személyes kedvencem a Zsirai vendégház, nemcsak annak kiváló fekvése, de a házigazdák kedvessége miatt is. Zsirai Kata remek borait is érdemes letesztelni, ha már itt járunk, hiszen elkészült az új kóstolótermük is, ahol a Középhegy vagy a Betsek-dűlős furmintot illetve hárslevelűt mindenképp meg kell kóstolni. Aki pedig az édes bort keresi, annak az aszú mellett ajánlott a pince egyik különlegessége, a fordítás is.
A szomszédos Holdvölgy pincészetbe is megéri betérnünk, hiszen náluk végigjárhatjuk a teljesen egyedi, mintegy két kilométer hosszú, többszintes pincerendszert, ahol egy-egy megállásként, állomásként az egyes boraik kerülnek a kóstolópoharakba. A pincerendszerből kiérve pedig a borászat csúcsa, a hat évjáratot (2006-2011) bemutató aszúválogatás következhet. Ezek bármelyike különleges, egyedi élménnyel ajándékozza meg a kóstolóját.
Mádon szinte minden hónapban van valamilyen rendezvény, amely természetesen a borra épül. Ezek közül az egyik leghangulatosabb szerintem a Jó éjszakát! Mád. A Mádi Kör szervezte program megmozgatja az egész települést, hiszen nem csak a Kör borászainak pincéi tartanak ilyenkor nyitva, hanem a település több borászata és más, helyi gasztronómiai termékeket kínáló szolgáltatói is. Koncertek, kulturális programok gazdagítják az eseményt, mely éjszaka is folytatódik.
Az új lendületet kapó Tállya
Ha még egy másik kedvenc rendezvényt akarnék kiemelni, akkor ez a 2014 óta mindig ősszel megrendezésre kerülő Mád-Tállya futás lenne. A start a mádi Barta pincénél, a cél pedig Tállyán a Rákóczi Kúriánál van. A hét kilométeres távon a borászok várják frissítőkkel a futókat, a bátrabbak fröccsöt is kaphatnak. Ezt az eseményt már a Tállyáért Egyesület szervezi, mely a települési összefogás motorja. A futás a két település közti együtt gondolkodás, a közös munka, a borvidékért való közös tenni akarás szimbóluma is egyben. 2016-tól a klasszikus táv kiegészült egy félmaratonival is, mely Tállya legszebb dűlői közt vezet.
Ezzel az eseménnyel át is tértünk a borvidék azon településére, ahol az utóbbi nagyjából öt évben a legdinamikusabb változásoknak lehetünk szemtanúi. A futás ötlete Márton-Kováts Krisztinától, a tállyai Oroszlános Borvendéglő és Borhotel tulajdonosától származik. Ez utóbbiba is ő lehelt új életet, és a település egyik igazi közösségszervező erejének számít. Ma már az Oroszlános a település programjainak megkerülhetetlen részévé, központjává vált. Fontossága nem csak abban rejlik, hogy egyre több és színesebb rendezvényt hoz a településre, hanem főleg abban, hogy ráirányította a figyelmet a Tállyán található dűlők sokszínűségére, az azokban rejlő hatalmas potenciálra.
Tállya óriási kincseket rejteget, a benne megbújó lehetőséget most kezdik a borászok feltárni, elképesztő a dűlők változatossága. Ugyanakkor sokkal masszívabb savakkal bíró borokat ad ez a rész, amelyek lényegesen hosszabban érlelhetők. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Mád után ők készítették el az első településszintű borokat, a Tállya furmintot, habzót és hárslevelűt a 2015-ös évjáratból. Az itteni dűlők jelentőségéről mi sem mond többet, mint hogy Szepsy István is egyre több dűlőszelektált száraz bort készít innét (pl. Hasznos, Bányász), és kezdi őket még a mádi dűlőknél is komolyabb becsben tartani.
A húzónevek nyomdokain egyre több borász tűnik fel a településen, egyre komolyabb és versenyképesebb borokkal. Egyik kedvencem például a Zsadányi pince, mely a 2010-es évektől kezdve komoly minőségi fejlődésen ment keresztül. Ők úgy látják – és ebben persze sok az igazság –, hogy Tállya igazi, mélyebb megismeréséhez a boraikon keresztül vezethet az út, hiszen jelenleg 15 dűlőben van területük. Ilyen komplexitású dűlőszerkezetet nem lehet egyelőre itt más termelőnél megtalálni és ezekből származó borait kóstolni. Évjárattól függően évi öt-hét dűlőszelektált bor készül náluk. Kedvenceim közülük a Görbe- és Hasznos-dűlőből származó száraz furmintok, de a paletta tartalmaz már hárslevelű és furmint házasításából elkészített brut pezsgőt is.
Mindenképp érdemes még megemlítenünk a település másik meghatározó „arcát”, a Kaláka pincét vezető Alkonyi Lászlót, akinél kevesen ismerik jobban a borvidéket. 2013 óta palackoz önállóan bort, dűlős tételei közül számomra egyértelműen a Tökösmál cuvée (hárs+furmint) jelent kiemelkedő élményt, melyben minden megvan, amit ma egy tokaji etalonnak számító borban keresni kell.
Tarcal és a löszös talaj egyedisége
A borvidék egy másik fejlődő csomópontja Tarcal és környéke. Itt a Gróf Degenfeld pince és kastélyszálló már régóta biztos pont, különösen aszúi izgalmasak, de száraz borokban is egyre szebb tételekkel rukkol elő. Viszont elindult itt is a borászok közt egy komolyabb összefogás: közös megjelenésnek lehetünk szemtanúi az egyes rendezvényeken (pl. Furmint Február, Tokaji Március), és elkészült az első Tarcal bor kilenc helyi pince közreműködésével, amely egy furmint-hárslevelű házasítás.
A helyi közösség egyik mozgatórugója Majoros László, akinek a közelmúltban készült el Tarcalon a felújított, vendégfogadásra is alkalmas pincéje. Borai közül pedig a Deák- és Agyag-dűlős furmintja nemcsak a település, hanem a teljes borvidék legjobbjai közé tartozik. A tarcali borok karaktere teljesen egyedi, ennek oka a mások által sokszor lesajnált löszös talaj, mely sokkal harmonikusabb és kifinomultabb savkarakterisztikát biztosít a bornak.
Fotó: Gellér Anna
„Itt nincs szükség sem savtompításra, sem a cukorral való játékra, sem más beavatkozásra, itt úgy lesz tökéletes és teljes egyensúlyt mutató a szőlő, ahogy termett.” Ez már a település másik meghatározó pincéjének, a Basilicus birtok vezetőjének, Kanczler Andrásnak a véleménye. A viszonylag friss, 2013 őszén átadott pince a település meghatározójának számít. A Mestervölgy- és a Lónyai-dűlők borvidéki szinten is kiemelkedők, Andrásék is nagy becsben tartják az innét kikerülő borokat. Egyelőre még próbálgatják, hogyan lehetne a legjobb formáját megmutatni, de jó úton járnak. A Basilicushoz már csak azért is érdemes ellátogatni, mert egy 35 fő befogadásra is alkalmas multifunkcionális kóstolóhelyiséggel rendelkeznek, mellette a teraszon pedig újabb 70 fő fér el, így nagyobb csoportok is nyugodtan tudnak kóstolni, sőt csapatépítések kiváló helyszíne is lehet.
A Sárospatak-Hercegkút tengely
A borvidék túlsó, északi vége is fellendülésnek indult az utóbbi időben. Sárospatakon és Hercegkúton is egyre pezsgőbb boros élet alakult ki, köszönhetően az itteni pincék együttgondolkodásának. Ennek eredménye a Sárospataki Borterasz Egyesület, amely öt pince összefogásával jött létre (Pajzos, Harsányi, Portius, Espák, Naár pincék), és a környék katalizátorának szerepét tölti be. Az itt készült borok egyelőre savban gazdagabbak, markánsabbak, mint a borvidék délebbi településein, de a globális felmelegedés miatt egyre inkább felértékelődnek az itteni dűlők, a harmonikus, nagy érlelési potenciállal bíró borok ígéretét adva. Nagyjából egy éve mutatkoztak be közösen a 2016-os év boraival, és nem utolsósorban ők is elkészítették a települési szintű Sárospataki Bor első, 2016-os évjáratát, mely furmint és hárslevelű házasítása, az öt pince szőlőjéből.
Új, színes helye Sárospataknak A Boros nevű borbár, melyet mindenképp érdemes meglátogatni, hisz az említett két település szinte összes komolyabb borászának borai kaphatók, poharazva is. Kiemelendő, hogy a Hercegkúton a közel kétszáz pincét magában foglaló Gomboshegyi és Kőporosi pincesor 2002 óta a Világörökség részét képezi. Akinek van ideje, mindképp nézzen el ide, mert nem mindennapi látványt nyújt az egymás mellett több sorban elhelyezkedő, háromszög alakú bejárattal rendelkező pincék sokasága.
Fotó: Gellér Anna
Külön említést érdemel a borvidék központi szereplőjének számító Grand Tokaj állami pénzekből történő megújulása, mely a borok minőségének ugrásszerű javulását hozta magával. A száraz borok és a szortiment alapjait képező tételek esetén is látványos a színvonalbeli javulás, ugyanakkor a nagy áttörést a pince 2013-as aszúi hozták meg, melyek sorra söprik be a díjakat a különböző borversenyeken. Ezen borok már Áts Károly és csapatának munkáját dicsérik, így azt hiszem, a minőségi javulás sem véletlen. A borvidékre amúgy más hazai bortermő területekhez képest szinte „ömlik” az állami pénz, amelynek célirányos fejlesztéseket előtérbe helyező felhasználása elengedhetetlen lenne a borvidék további előrelépéséhez, a muzeális pincék állagának megőrzéséhez, a munkaerő helyben tartásához, további közösségi akciók és a marketing finanszírozásához.
Mindent összevetve egy tokaji borvidéken eltöltött bortúra mindenkinek erősen ajánlott. Aki öt éve nem volt ezen településeken, annak azért, mert sokszor rájuk sem ismerne, annyi változás történt; aki pedig volt, annak meg azért, mert erre nem elég egy hétvége, ide minimum egy hét kell.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!