Másfél évtizede folyamatosan építkezünk
Bock Józsefet kérdeztük 1. rész
2014-02-14 | Tóth Adrienn
Hivatalos felmérés nélkül is biztosak vagyunk benne, hogy a Bock az egyik legismertebb boros márka itthon. Ha valaki ellátogat hozzájuk Villányba, vagy csak végigtekinti a pincészet portfólióját, európai méretekkel mérve egy borbirodalom képe bontakozik ki előtte. Arról azonban, hogy hogyan jutott el idáig a kilencedik generációs villányi borász, kevesebben tudnak, így először erről faggattuk Bock Józsefet.
1989-90 fordulóján két hektár szőlővel indultunk el, ebből a legnagyobb részesedést a portugieser mondhatta magáénak, de volt kékfrankosunk, cabernet sauvignonunk és franc-unk is. A pince korai ismertségéhez sokban hozzájárult az, hogy már 1991-ben bekerültünk budapesti éttermekbe, és részben az innen származó bevétel tette lehetővé, hogy később is folyamatosan bővüljünk fél-egy hektárnyi területekkel. Ezekbe az ültetvényekbe adottságaikhoz igazodva jellemzően párosával kerültek szőlők, például portugieser és kékfrankos, vagy cabernet sauvignon és franc.
A ’90-es évek második felében azonban alkalmanként előfordult már, hogy nagyobb területekkel tudtunk bővíteni, és ekkor már a borkínálatunk szempontjából is célirányosabban zajlott a fajták kiválasztása.
Milyen nagyobb lépcsőfokok szerint tekinthetjük át a pince történetét?
Bár a jelentősebb volumenű indulás 1989-re időzíthető, már 1987-ben volt palackozott borunk a Jammertálból. Egyértelműen a ’90-es évekhez kötődik a fejlődés legdinamikusabb szakasza; a bővülés, egyre komplexebb szolgáltatások nyújtása azonban a mai napig nem állt meg.
1993-ban éreztem úgy először, hogy kinőttem azt a pincét, ahol addig dolgoztam. Ekkor találkoztam egy idősebb hölggyel, aki a Batthyány utcában árulta a házát, amelyhez jó fél hektáros terület tartozott. Ide építettem 1994-96 között egy kétszáz négyzetméteres pincét és egy ugyanekkora feldolgozót. Jól emlékszem, hogy milyen nagy teljesítménynek számított akkor az öt kóracél és a két betontartály. Nagy lépés volt, hiszen innentől akár 1000 mázsa termést is fel tudtam dolgozni. 1996-ra pedig hasonló alapterülettel elkészült a panzió is.
Ezt követően nem kellett sokáig várni, és 1998-ban már a palackos borok tárolása kapcsán jelentett problémát a helyhiány, ekkor indult el a fejlesztés második üteme a föld alatti tároló kialakításával. Egy évre rá, 1999-ben kötöttük össze a két fő épületet a föld alatt.
Meddig volt elég ez a kapacitás?
2003-ban újra bővítenünk kellett a föld alatti feldolgozón és a vendéglátásunkon is. A szobák számát az évek alatt folyamatosan emeltük, valamint kialakítottunk egy konferencia- és wellness részleget is. Lassan annyira megszokottá vált nálunk az építkezés, hogy a szakembertől, aki ezeket a munkákat irányítja, gyakorlatilag nem tudtunk elbúcsúzni 1998 óta. A legújabb produktumnak a 100 méteres látványpince, valamint a16 méter átmérőjű kupolaterem számít, amelyet 2012-ben adtunk át.
Egy ilyen mérvű, folyamatos építkezéshullám után logikus a kérdés: mi lesz a folytatás?
Lesznek kisebb átalakítások a vendéglátásban, néhány szobát megszüntetünk annak érdekében, hogy kibővíthessük a reggelizőteret. A következő öt év legfontosabb újítását azonban egy szőlőmagliszt- és szőlőmagolaj-feldolgozó felépítése jelenti majd a terveink szerint. Mindkét anyag azért fontos, mert antioxidáns-tartalmuknál fogva segítik az emberi szervezet regenerációját. Hiszek ezekben a készítményekben, az utóbbi három évben minden reggel elfogyasztok egy evőkanál szőlőmaglisztet vízben feloldva.
Melyek számítanak a kulcsfontosságú termőterületeknek a borászat vonatkozásában?
Meghatározó jelentőségű számomra a Jammertal-dűlő. Ez a terület déli-délkeleti fekvésű, a szőlőtőkék 160-280 méter tengerszint feletti magasságon húzódnak. A talaj általánosságban meszes, löszös, agyagos. Ez a dűlő azonban nemcsak adottságai miatt fontos nekem, hanem azért is, mert a családunk történetéhez is közvetlenül kötődik, a Bockoknak már 1850-ben szőlőjük és présházuk volt itt. Régi borászcsalád vagyunk, én a kilencedik generációhoz tartozom.
Gyakran emlegetett terület Villány kapcsán az Ördögárok is.
Az Ördögárok azért is érdekes, mert csak az elmúlt 13-15 évben fedeztük fel igazán. 1965 óta nem műveltek itt szőlőt, hiszen a dombos, katlanszerű terület megközelíthetetlen volt, ha esett az eső. 1999-2003 között melioráltuk az Ördögárkot hat gazdával együttműködve, majd ezt követően 2003-ban és 2004-ben kezdhettük meg a telepítést. Nekünk a keleti fekvésében van az ültetvényünk, Tiffánéknak a déli részen, a többieknek pedig délnyugat-nyugat irányában.
Az Ördögárok számomra azért csodálatos, mert pont az említett katlanszerű formája miatt ide beszorul a meleg. A szőlők 180-280 méter tengerszint feletti magasságon húzódnak, így a hideg levegő folyamatosan le tud csúszni abból a zónából, ahol a gyümölcs terem. Mindennek hatását még az is fokozza, hogy viszonylag hosszan éri a napsütés a területet.
Mi kell tudnunk a Fekete-hegyről?
Ennek déli fekvéséből származik a Cabernet Franc Selection borunk, a talaj itt márgás, mészben gazdag, szikár. Az északnyugati oldalra pedig kékfrankost telepítettünk, ami szintén dűlőszelektáltan kerül piacra.
Fontos a fajtákat a megfelelő termőhelyhez társítani, a cabernet-knek például – mivel hosszabb az érési idejük, mint a merlot-nak vagy a kékfrankosnak – szükségük van a napsütésre, így esetükben szerencsés a déli fekvés. Vannak azonban fajták, amelyek a hűvösebb termőterületeket igénylik, a kékfrankos és a pinot noir gyümölcsössége itt, Villányban az északi fekvésekben a legszebb.
Természetesen nemcsak a napsugár beesési szögének, hanem a talajadottságoknak is nagy a jelentősége. A Villányi borvidéken belül az eltérő mészkőtartalom eredményezi a legnagyobb különbséget, ennek magasabb szintje a tapasztalataim szerint finomabb, zamatosabb borokat ad.
Az ismert neveken túl mostanában egyre többször hallani a Boczorról is.
Ez egy déli fekvésű lejtő, amelynek talajában a mész mellett az agyag és a lösz a meghatározó. A Jammertalra hasonlít leginkább, ezért ide számomra a nehezebb, tartalmasabb fajták illenek, mint a syrah és a cabernet sauvignon. Mindkettő nagy napfényigénnyel rendelkezik, itt pedig a napsütötte oldalt nyáron reggeltől este nyolc óráig éri a napsugár. Szerencsés az a beesési szög, amelyet a domborzati viszonyok folytán körbe tud járni a nap.
Van még szőlője a pincészetnek olyan dűlőben, amelyet eddig nem említettünk?
A Siklós határához tartozó Göntér egy mélyebb fekvés, ahol a hárslevelűt termesztjük. Itt magasabb az agyagtartalom, és megjelenik az erdőtalaj is.
Interjúnkat holnap ITT folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!