„Olyan, mint egy hosszú szendvics, közepén egy szelet savanyú uborkával” – 1. rész
Meghökkentő mondatok hangzottak el a második Pezsgőkonferencián, Etyeken
2020-09-04 | Geri Ádám
Idén a járvány miatt csúszással rendezték meg a második Pezsgőkonferenciát Etyeken. Az eseményt záró kerekasztal-beszélgetésnek az „Emelkedő buborék” címet adták a szervezők. Az előadások során az is kiderült, a magyar pezsgők rászolgáltak-e erre a mottóra.
A szeptember 3-i Pezsgőkonferencián a járványból mindössze annyit érzékelt az ember, hogy a regisztrációnál kézfertőtlenítők és maszkok voltak kirakva, illetve, hogy a rendező gárda tagjai (pincérek, fotósok, stb.) maszkban végezték a dolgukat a vendégek körül. A hivatalos megnyitóbeszédet a tavaly megkezdett hagyományoknak megfelelően a Borjog és Marketing konferenciákat, valamint a Borászok Borásza díjat is jegyző Rókusfalvy Pál mondta.
Őt követte Dr. Feldmann Zsolt, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára. Köszöntőjében elmondta, a konferencia legnagyobb eredményének azt tartja, hogy az amúgy a piacon pezsgőikkel egymással versengő pincészetek egyszer egy évben összejönnek, hogy tapasztalataikat, tudásukat megosztva egymást segítsék. A járvánnyal kapcsolatban beszámolt a kormány intézkedéseiről, többek között a turizmus és vendéglátásban is aktív 700 pályázó borászatnak létrehozott 2 milliárd forintos keretről. Zárásként egyfelől elismerte, hogy „nem a legegyszerűbb az adminisztrációs környezet a bor- és pezsgőkészítésre” (a bor egyszerre élelmiszer és jövedéki termék), másrészt ígéretet tett rá, hogy a 2021-es új ágazati szabályozással ez változni fog.
Első előadóként Lamport József, az egri Thummerer Pince főborásza lépett színpadra. A pincészet bemutatásán keresztül magyarázta el a pezsgővel kapcsolatos filozófiájukat. 2005-ben merült fel ötletként náluk a pezsgőkészítés, 2016-ban történt az első degorzsálás. Komolyabb lendületet a dolog a hazai pezsgőforradalmat kirobbantó 2013-as törvényváltozáskor vett, akkor szerezték be berendezéseiket. A champagne-i fajták mellett a „regionalitás” jegyében királyleánykát is használnak pezsgőkészítéshez. Kitért a gépi kontra kézi szüret kérdésére is, a minőségi pezsgőnél a borászatok alapvetően utóbbit (és az egészfürtös préselést) részesítik előnyben, ez azonban a munkaerőhiány miatt gyakorlatilag megoldhatatlan.
Az idei évben a meghívott külföldi vendégek mind online jelentkeztek be egy előre felvett kisfilmmel. A hallgatóság virtuálisan elsőként Szlovéniába utazott, a Vino Gross családi borászathoz. Michael Gross tulajdonos-borász Ausztriában született, sokáig bátyjával együtt vezette otthon a közös borászatukat, majd idővel önállósodott és áttelepült a határ másik oldalára. Bár családjuk 100 éve készít borokat, ő volt az első, aki 2013-ban buborékokkal kezdett kísérletezni. Tette mindezt ráadásul furmintból, ami a fő fajtája a sauvignon blanc mellett. Számára ez csak egy játék, olyannyira, hogy nagyjából szüret előtt 2-3héttel szokta eldönteni, hogy pezsgő készüljön-e végül az adott tételből (2013 után, 2018-ban került sor rá legközelebb). Az alapbort aztán hordóban érleli, majd a második erjesztés után évekre a palackban marad a seprő. A konferencia kóstolójára elküldött üvegeket 2 hónapja degorzsálta. Furmint pezsgőjét 35 euróért árulja, és bár tisztában van vele, hogy ennyiért már champagne-t is kapni, úgy gondolja, a tétel különlegessége elég kell legyen, hogy egy étteremben ezt válasszák az itallapról.
A második élő fellépő Márkus György volt, a világ egyik legelismertebb pezsgőszakértője, a pezsgő világbajnokságok 3 fős zsűrijének állandó tagja. (Tom Stevenson alapító mellett a harmadik tag Essi Avellan, akivel tavaly készítettünk interjút a Winelovers Grand tett látogatása alkalmával.) Kezdésként Márkus György éppen arról beszélt, átlagosan 20-25 ország szokta beküldeni a tételeit a VB-re, köztük olyan egzotikusnak számítók, mint Luxemburg, Kanada, India vagy éppen Kína, a verseny tehát egyre élesedik. A folytatásban egy amerikai, egy angol és egy olasz pezsgőspincészetet mutatott be részletesebben. Az angol Nyetimbennél hangzott el a címben szereplő mondat, miszerint ha az ember még nem kóstolt angol pezsgőt, de szeretné megtudni, milyen is az, képzeljen el egy „hosszú szendvicset, a közepén egy szelet savanyú uborkával”.
Ezután újabb kisfilm következett, az olasz Ferrari pezsgőházat tulajdonló Lunelli család képviseletében Marcello Lunelli jelentkezett be (ennek a Ferrarinak nincs köze az autógyárhoz). Elég sokat elárul a megítélésükről, hogy az előbb említett Márkus György szerint a rangsorban a Champagne-ok után közvetlenül a Ferrari pezsgői következnek... Marcello gyorsan felvázolta a közel 120 éves történetüket, Giulio Ferrari 1902-es cégalapításától kezdve addig, hogy az ő családjuk 1952-ben átvette az irányítást, majd az általa is képviselt harmadik generáció a mai szintre futtatta fel a vállalkozást (értsd: évi 5 és fél millió palackot gyártanak, a világbajnokságon többször elnyerték már a legeredményesebb ház címet). Jelszavuk az „innováció a hagyományok tiszteletben tartásával” illetve a „szőlőtől a palackig”, utóbbi arra utal, hogy bár a saját mellett felvásárolnak szőlőt, mindent szigorúan az ellenőrzésük alatt tartanak. 2017 óta az egész birtokon minősített ökológiai gazdálkodást folytatnak, méhkaptárakat tartanak egyfajta indikátorként, hogy lássák, valóban környezetbarát módon művelik a szőlőt.
Olaszország után a hallgatóság Tokajba repült át. Demeter Zoltán egyfelől felidézte a tavalyi pezsgőkonferencia kerekasztal-beszélgetésén általa elmondottakat, másrészt viszont egy nagyon érdekes új felfedezésről is mesélt. Nem rég került kezébe egy 1829-es könyv, amiben arról írnak, hogy „méltóságos Báró Vay Miklós Első Vitze-Ispány Úrnak, megérdemli valóban, borainknak jobb és jobb karba való hozásában 's nemesítésében fáradozó Hazánkfiak szemeiket reá függeszszék, a' Magyar Habzó vagy Pezsgő bornak készítésére nézve”. Vagyis (ötlet szintjén legalábbis mindenképpen) már 200 éve felmerült a tokaji pezsgő készítésének gondolata. A tokaji borász beszélt arról is, hogy a 2000-es évek elején „véletlenül megtalált” tokaji száraz a „rövidtávú egyéni célok miatt” sajnos végül nem tudta visszahelyezni a borvidéket a legmagasabb polcra, a pezsgővel azonban véleménye szerint újabb lehetőség nyílik erre. Ehhez azonban
kiszámítható piacgazdaságra, egyértelmű klasszifikációra, működő eredet- és márkavédelemre, egyszerűsített adminisztrációra, megóvott épített örökségre, hozzáértő közönségre és a zéró tolerancia eltörlésére van szükség.
Ezen a ponton következett az ebéd az udvaron.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!