Svájcból Villányba vonult nyugdíjba
Interjú Erhard Heumannal 1. rész
2014-04-16 | Tóth Adrienn
A Heumann Pincészetet egy svájci házaspár, Evelyne és Erhard Heumann vezeti. Boraik hazánkban még nem általánosan ismertek, hiszen többségük határainkon túl talál gazdára. Talán pont ezért tesznek szert egyre nagyobb jelentőségre a magyar borok, és ezen belül Villány nemzetközi megismertetése terén. A déli borvidéket kedvelő Andreas Larsson által jegyzett Tasted Journaltól 92 pontot kapott 2009-es Terra Tartaro nevű boruk, a tavaly októberi angol Decanter Magazin pedig 91 ponttal jutalmazta a 2009-es Kékfrankos Reserve tételt. A Vinoport kérdéseire Erhard Heumann válaszolt.
Miért pont Villány?
Húsz évvel ezelőtt Evelyne édesapja jött ide. Kályhakészítő mester volt, és acél alapanyagot szeretett volna vásárolni a munkájához, amikor lehetősége nyílt egy kis szőlőterület megvásárlására. Annyira elnyerte a tetszését a környék, hogy a földön házat épített, és hobbiszinten borászkodni kezdett: olaszrizlinget készített. Mi is gyakran meglátogattuk, de bevallom, jó ideig nem értettük a lelkesedését. Aztán, ahogy a táj egyre inkább felfedte szépségeit, végül mi is úgy döntöttünk, hogy Villány határában veszünk egy negyvenéves portugieserültetvényt.
Volt korábban közöd professzionális szinten a borokhoz?
Egyáltalán nem, bankárként dolgoztam Svájcban, de tény, hogy rengeteget olvastam a borokról, és mindig is szerettem volna ezzel foglalkozni.
Milyen bort szerettél volna magadnak?
Nem állt előttem egy konkrét példa, de kétségtelenül befolyásolták az ízlésemet a kedvenc boraim: Toszkána, Piemont és Bordeaux. A burgundi stílus nem áll közel hozzám, mert nem szeretem a pinot noirt. Ha Villányon belül kellene megfogalmaznom a stílusunkat, inkább az új iskolához sorolnám magunkat, amelyet a gyümölcsösséggel, az élénkebb savérzettel és a hordós érlelés visszafogottabb megjelenítésével azonosíthatunk. Ezen belül igyekszünk a saját egyediségünket megmutatni.
A pincészet esetében mely tényezők vezetnek e frissebb bortípus megvalósításához?
A legtöbb szőlőterületünk Siklóson található, ami eleve magasabb savakkal jár a villányi ültetvényekhez képest. Ennek oka egyrészt az, hogy magasabb a mészkőtartalom a földben, másrészt, hogy kevésbé gazdag a talaj. Vokányban például mindössze egy méter vastag a termőtalaj, ami alatt közvetlenül mészkő húzódik. Mindez azért fontos, mert az itteni meleg klímán a borok savkészletére ügyelni kell, hiszen egy 15% alkoholt tartalmazó bor csak kellő savak megléte esetén bírhat kiegyensúlyozott szerkezettel.
A másik fontos kritérium, hogy kizárólag egészséges gyümölcsöt dolgozunk fel. Ehhez 2013-ban bizonyos fajták esetében a gyümölcs 40%-át is ki kellett válogatni. A feldolgozás kapcsán kerüljük a túlzott extrakciót, ennek érdekében nem mozgatjuk túl sokat a törkölyt az erjedés folyamán, mert így elkerülhető a túlzott tannin bekerülése a borba. Az egyre több nagy hordóval való munka és a csökkenő maceráció mellett a szüret időzítését is fontos momentumnak tartjuk. Utóbbi szempont a túlérés elkerülése miatt fontos.
Milyen hordókat használtok?
Csak a vörösborainkhoz használunk tölgyfa hordót, szinte kizárólag magyar eredetűt. Mindössze négy amerikai hordónk van, de azok is magyar fából készültek. A kékfrankos, a syrah és a merlot főként ötszáz literes, zempléni tölgyből készült hordóba kerül. Csak a cabernet-k esetében alkalmazunk kisebb méretet, méghozzá mecseki eredettel. Általában egy évet töltenek hordóban a boraink, kivéve a 2011-es Cabernet Franc, amelynél 24 hónapra elnyúlt ez a munkafolyamat.
Mennyiben más a borász élete más foglalkozásokhoz képest?
A borásznak mindig tanulnia kell, mert minden évjárat különbözik. Amikor a régebbi boraimat kóstolom, előfordul, hogy szívesen megváltoztatnék bennük valamit. Ahogy nő a tapasztalatunk, úgy lesz egyre kifinomultabb a borkészítés folyamata. Manapság például a hordóinkat már nem csak háromszor, hanem négyszer is használjuk.
Jó minőségű gyümölcsöt állítunk elő itt Villányban, maguktól is erőteljesek a borok, nincs szükség arra, hogy túl sok fás íz jelenjen meg mellettük. A vanília például abszolút hajlamos arra, hogy elfedje az eredeti gyümölcsös zamatokat. Szerintem alapjában az a szerencsés, ha a fának csak támogató szerepköre van.
A kezdetektől a prémium borok készítése volt a célunk – kis méretben ez szerintem nem éri meg másképp. Így folyamatosan a lehető legjobb borokat igyekeztünk elkészíteni, maximum az eszközök változtak, amelyek által mindezt megvalósíthatónak láttuk. Itt a korábban említett rövidülő macerációra és a növekvő hordóméretekre gondolok, és arra, hogy egyre tudatosabban igyekszünk elkerülni a túlérést. Persze ez nem minden évjáratban egyértelmű: van, amikor egyszerűen ki kell várnunk a fiziológiai érést.
Melyik volt az első borotok?
1996-ban készítettük el az első portugieserünket. Annyi volt belőle, amennyi pont megtöltött egy új hordót. Sokan őrültnek tartottak, hogy ilyen korú fába teszem a kékoportót, de nekem akkor nem volt más lehetőségem, hiszen nem volt korábbról más borom, használt hordóhoz pedig nem akartam nyúlni.
Innentől jó pár évig még alkalmaztunk egy helyi borászt, de 2003-ban úgy láttuk, el kell döntenünk, hogy hobbiborászat maradunk, vagy professzionális szintre emeljük a tevékenységünket. Az utóbbit választottuk, és rögtön bele is vágtunk a pincészet felépítésébe.
Evelyne ezelőtt könyvelőként dolgozott, de 2003-at követően úgy döntött, ideköltözik Villányba. Két évvel ezelőtt én is nyugdíjba vonultam Svájcban, és most már én is itt élek, ha nem utazom éppen valahová, hogy értékesítsem a borainkat.
Milyen mennyiségekkel és fajtákkal dolgoztok?
2006-ban érte el a palackszámunk a 15 000-et, és a folyamatos növekedésnek köszönhetően ez mára körülbelül 35 000 palacknál tart évente; e mennyiséggel elégedettek is vagyunk. Ehhez hét hektár saját szőlő áll rendelkezésre, és e mellett körülbelül öt hektárról vásárolunk fel alapanyagot.
Az első portugieserültetvényemet ma már merlot borítja, de ezen túl foglalkozunk cabernet franc, cabernet sauvignon, syrah és kékfrankos szőlőfajtákkal a portfóliónk nagy részét kitevő vörösborok mezőnyében. Fehérborokat pedig rajnai rizlingből és chardonnay-ból készítünk.
Hol kerülnek értékesítésre a borok?
90%-uk Magyarország határain túl talál gazdára, ami nem kis kihívás, tekintve, hogy külföldön a magyar borok kevéssé ismertek, és nem is kapunk túl nagy támogatást a bormarketing területén. Úgy gondolom, ennek köszönhető, hogy sok magyar pincészet nem is próbálkozik az exportértékesítéssel.
Számunkra természetesen Svájc az elődleges piac, ezen túl azonban fontos az Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, az Egyesült Államok, sőt sokat dolgozunk azért, hogy Ázsiában is megvessük a lábunkat. Az tapasztalom, hogy a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy rávegyük az embereket: kóstoljanak meg egy magyar bort. Ha azonban ez sikerül, általában nagyon meg vannak lepve.
Villányban nem számít elterjedtnek a rajnai rizling. Miért foglalkoztok vele?
Nagy rajongója vagyok a német és az osztrák rajnai rizlingeknek. Ez az oka annak, hogy bár a villányi klímán óriási kihívást jelent a termesztése, nem adom fel. A 2013-as évjárat termésével különösen elégedett vagyok, az alkoholtartalma ebben az esetben mindössze 12%.
A rajnaiültetvényünk Siklóson található, a ház körül, ahol lakunk. A telepítéskor bátorságot öntött belénk a tudat, hogy ezen a földdarabon korábban is fehér szőlő termett. A rajnaink kizárólag tartályba kerül, reduktív stílusban készítjük, erjedéskor külön figyelve a hőmérséklet szabályozására.
A másik fehér fajta a chardonnay. Ehhez hogyan nyúltok?
Bár chardonnay-ból is van saját területünk, ez nem elég, így vásárolnunk is kell. A fajta a portfóliónk számára azért fontos, mert svájci éttermi partnereink keresik, de még az Egyesült Államokból is kapunk megrendelést rá. Ennek az lehet az oka, hogy mi nem tesszük hordóba, és ez a stílus ott kevésbé elterjedt. Inkább a gyümölcsös oldalát igyekszünk kihangsúlyozni, hiszen ezt szeretjük mi is.
Chardonnay-t minden évben készítünk, de önállóan rajnait csak akkor, amikor mind mennyiségében, mind minőségében elegendő a gyümölcs. Ezeken túl van még egy komolyabb, testesebb borunk, amely a két fajta házasításából születik, és az Eric’s Dream nevet viseli, mert ez volt Evelyne édesapjának, Ericnek az álma, és mi ezzel tisztelgünk előtte.
Cikkünket holnap ITT folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!