Terra Hungarica: termelési filozófia és életszemlélet, mint közös nevező
Legyen egy ellenpontjuk a tömegboroknak!
2017-11-10 | Kovács Márton
A 2011-ben alapított Terra Hungarica márkavédjegy azzal a céllal jött létre, hogy a természethű borok kategóriáját képviselje és népszerűsítse a Kárpát-medencében. Nemes Richárddal, a Terra Hungarica márkaigazgatójával a Borkollégiumban tartott 10 tételes természethű borkóstoló és az általuk szervezett MITISZOL Fesztivál apropójából beszélgettünk.
Hol tart ma a már hét éves Terra Hungarica borászközösség?
Ebben az évben járt le az a moratórium, amely szerint - ahol ez még nem történt meg - az organikus átállást meg kellett kezdeni, és a borászatoknak el kellett jutni az ellenőrzött organikus kategóriáig. Tehát gyakorlatilag 2018. január 1-jétől az a Terra Hungarica logó, amit a palackon láthatunk, azt fogja jelenteni, hogy a termék garantáltan ellenőrzött organikus birtok bora, spontán erjesztett, és egy-két természetazonos derítőszeren és a szükséges mennyiségű kénen kívül nem tartalmaz semmi mást, csak a szőlőt magát.
Ma úgy gondolom, inkább legyünk kicsik, de egységesek. Azért aktuális ez, mert pont mostanában 4-5 tagot elveszítettünk - ők a kötelező organikus gazdálkodást nem tudták vállalni.
A filozófiánk kompromisszummentes.
Aki 3 év alatt nem tudott belevágni az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásba, azt jövőre sajnos nem tudhatjuk a tagjaink között. Sajnos több tagot is elveszítettünk emiatt - így viszont még könnyebb a kommunikáció, és még egyértelműbb az, hogy mi a vállalásunk. A jövőre nézve az a cél, hogy ezt tudjuk tartani, ideális esetben természetesen egyre több taggal. Évről évre általában egy-egy új tagot tudunk felvenni, tehát hála istennek nem csak veszítünk, de gyarapodunk is. Azt gondolom, hogy amíg ez a 25-30 borászat 10-12 borvidékről megvan, ha piciben is, de erőt tud képviselni a témában.
Honnan jött az ötlet, hogy belekezdj egy ilyen szigorú feltételekhez kötött védjegy kialakításába?
Az alapítótársaimmal együtt azt láttuk, hogy a világban ez a kategória egyre komolyabban jelen van, és előbb-utóbb itthon is megkerülhetetlen lesz a téma. Főleg azért, mert folyamatosan erősödött az úgynevezett tömegborok piaca, amelyeknek abszolút megvan a maguk helye, de kellett egy ellenpont is. Hogy átmentsük azt, ami egyfajta hagyományőrzést jelent elsősorban, azzal együtt, hogy ezek a hagyományok nem azt jelentik, hogy leragadunk egy bizonyos minőségi szintnél.
Hogyan tudjátok ellenőrizni ezt a magas minőséget?
A Terra Hungarica nem csak azt jelenti, hogy organikus termelőink vannak, hanem olyan organikus termelők közössége vagyunk, ahol meg kell felelni bizonyos minőségi szintnek is. Egy évben egyszer van tagfelvétel, a mindenkori tagság kóstolja a borokat, meghallgatja a jelentkezőt. Amellett, hogy megfelel az előzőekben említett filozófiának, a minőség is dönt arról – és a szavazásnál ez szempont –, hogy bekerülhet-e a közösségbe, vagy sem.
Teljesen egyedi kritériumrendszert hoztatok létre, vagy esetleg inspirálta a munkátokat valamilyen külföldön már bevált szisztéma?
Sok hasonló ilyen szervezet van külföldön, a legismertebb az olasz Vinnaturo, amely sokkal előrébb jár, és régebb óta létezik. Nyílván ezek is például szolgáltak, de nem ez volt a mozgatórugó. A borpiac különböző szegmenseiből érkezve azt láttuk, hogy nincsen olyan nemzeti szintű szervezet Magyarországon, ahol a közös nevező egy termelési filozófia lenne. Szerettünk volna egy olyan közösséget, ahol a borkészítés módja a legkisebb közös többszörös, nem pedig olyan szempontok, hogy mi családi pincészetek, vagy például fiatal borászok vagyunk. Mi alapítók mind vonzódtunk a tiszta, természetes termékekhez, ilyen borokat fogyasztottunk, így adott volt, hogy ezt az utat válasszuk.
A kóstolón megismerkedhettünk organikus és biodinamikus gazdálkodással készült borokkal is. Kérlek, magyarázd el, mi valójában a különbség a két kategória között?
Bor szintjén ezt nehéz tetten érni, de ha a termelési oldaláról nézzük a dolgot, akkor az organikuson túl a biodinamikus gazdálkodás még abban jelent pluszt, hogy figyelembe veszi a szőlészeti és a pincemunkánál is a kozmikus ritmusokat, bármilyen misztikusan is hangzik ez. Ezen kívül pedig úgynevezett preparátumokat használnak, amelyek - leegyszerűsítve - növényi kivonatok, például teafőzetek: csalán, kamilla, macskagyökér. Ezeket azzal a céllal hozzák létre, hogy gyógyítsák a földet és annak az egészségét, termékenységét, sokféleségét javítsák. A biodinamika gyakorlatilag az ember valódi szerepének felismerése a mezőgazdaságban, ami egyben komoly belső szellemi munkát is jelent. Erre pedig napjainkban egyre nagyobb szükség van, hiszen a kizsákmányolt termőföld már kevésbé termékeny, tele van méreganyagokkal, továbbá a legtöbb kapcsolódó iparág már alig-alig fenntartható a jelenlegi formájában (lásd állattartás, tejipar, gabona- és takarmánytermelés).
A környezettudatosságon és fenntarthatóságon túl mi az előnye annak, ha így műveljük a földet?
A biogazdálkodás nagy előnye például, hogy a szőlő egy picivel előrébb jár érettségben a konvencionális műveléshez képest. Nagyon fontos, hogy itt nem csak arról van szó, hogy 2-3 héttel előbb szüretelhetünk, hanem a fiziológiai érettség is előbb megvan. Alacsonyabb cukor mellett is megkapjuk azt az érettséget, amire szükségünk van, míg mások ugyanezt magasabb cukor, azaz végsősoron magasabb alkohol mellett tudják csak elcsípni. A biogazdákodás gyakorlatilag egyfajta válasz lehet a változó klímára is.
Hogy látod, a nagyobb borásztatok mennyire nyitottak arra, hogy az általatok képviselt filozófiát alkalmazzák a saját termelésükben is?
A szőlőgazdálkodás frontján azért érzékelhető ennek a hatása; sokan közelítenek, vagy már el is érték az organikus, ökológiai szemléletű gazdálkodásnak a szintjét és szerintem a prémium termelők közül sokan erre törekszenek. A pincemunka egy teljesen más sztori és egy sokkal nehezebb pálya, ott kevésbé látom az elmozdulást. Egyfajta stagnálás van. Az új belépők között is csak egy bizonyos réteg az, aki minimális beavatkozás mellett, spontán erjesztve készít borokat.
És mi a helyzet a hazai fogyasztókkal? Mennyire fogadják el ezt az egyediséget? Hogy viszonyulnak ahhoz, hogy évről évre akár egészen más karakterű borok is születhetnek ugyanarról a vidékről?
Valójában a komoly borokat kedvelők is egy szubkultúra tagjai. Az a borstílus, amit az átlag magyar iszik, az még mindig nem az a kategória, mint amit egy komoly borivó meginna. A nagy átlagot véve ez egy borzasztóan kicsi szegmens, a természethű bor ezen belül pedig egy pici rés. Valljuk be őszintén, ez csak egy ilyen "hab a tortán" sztori.
Hogyan próbáljátok mégis megismertetni ezt a szubkultúrát a szélesebb fogyasztói réteggel?
A legfontosabb eszközünk a kóstolók szervezése, hiszen ezzel lehet azt a bizonyos „aha” élményt előidézni. Ezt csak a borral és a borásszal való személyes találkozás tudja kiváltani. November 18-án jön az év számunkra legnagyobb eseménye, a már hetedik alkalommal megrendezésre kerülő MITISZOL Fesztivál, ahol az összes termelőnk ott lesz személyesen. Ezen kívül szinte havi szinten tartunk tematikus kóstolókat valamilyen formában. Ezekkel a nagyon apró lépésekkel lehet haladni, de ez a biztos előrelépés iránya.
Tervezitek, hogy ezt a védjegyrendszert más ágazatokban is bevezetitek?
Kereskedelmi szinten főleg borral és vízzel foglalkozunk, de a MITISZOL Fesztivállal pont az a célunk, hogy egy évben egyszer magunk köré gyűjtsük azokat az egyéb italkészítőket, termelőket, akik hasonlóképpen gondolkodnak. A sör, pálinka, üdítők, tea és kávé mellett organikus alapanyagokból készült hideg és meleg ételek is lesznek a rendezvényen.
Mennyire támogatjátok, hogy az adott borrégiókra jellemző fajták kerüljenek a kínálatotokba?
Ez egy nagyon lényeges szempont. A termőhely mellett nagyon fontos a fajta is, és az már fél siker, ha helyi fajtával tudnak a borászok dolgozni. Ez nem minden esetben sikerül, de nem is minden esetben elvárt. Szerintem nagyszerű dolog, ha egy adott kultúrtájat a borokon és az adott fajtán keresztül tudunk bemutatni. Ráadásul az egyediség ebben a kategóriában sokkal többet számít az értékesítés szempontjából is.
Ezek szerint tervezitek, hogy a ti látásmódotokon keresztül tematikusan mutatnátok be az egyes régiókat?
Remélem, megérjük. Sajnos jelenleg nagyon gyorsan elfogynának azok a határozottan definiálható régiók, ahol a bor mellett az olajok, tejtermékek, konkrét ételek, vagyis az említett kultúrtáj megmutatható a borgasztronómián keresztül. Ez itthon még gyerekcipőben jár, szerintem néhány év után elakadnánk, nem tudnánk, hogy melyik legyen a következő. De benne van a levegőben, és szűk évtizeden belül talán fejlődik annyit a gasztronómia és vele a fogyasztói igények is, hogy azt mondhassuk, az idei MITISZOL Fesztivál fókuszában például egy adott régió álljon. Ezt egyelőre sajnos egy esemény keretein belül még nehéz lenne hitelesen és igényesen megmutatni.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!