A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Terroiralapú champagne

Didier Gimonnet válaszolt 2. rész

2012-12-15 | Tóth Adrienn


Didier Gimonnet-val, a Pierre Gimonnet & Fils vezetőjével készített interjúnk első részében a champagne-nak a borvilágban betöltött pozíciójáról beszéljünk, majd rátértünk a pincészetre, és megtudtuk, hogy kizárólag saját ültetvények terméséből készítik blanc de blancs pezsgőiket. Ma szó lesz a kisebb és nagyobb házak közötti különbségről, valamint egy, a borvidék jövője szempontjából érdekes kérdésről, Champagne potenciális bővüléséről.


 

A cikk első részéhez kattints IDE!

Ahogy Ön is említette, Champagne-ban nagy jelentősége van a méretnek. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Általánosságban elmondható, hogy jellemzően a kisebb házak képviselik a kézműves szemléletet, míg a nagyobb házakra inkább az ipari megközelítés a jellemző. Ez azt jelenti, hogy ideális esetben egy kisebb pincészet célja nem az, hogy minél nagyobb mennyiséget készítsen, hanem hogy olyan tételeket zárjon palackba, amelyeket ő maga szeret. Mi csak olyan palackokra írjuk rá a nevünket, amelyeket mi is szívesen fogyasztunk.

Bár a szakmában nagy elismertséggel bír, nevének általános megismertetése még hosszú folyamat lesz. Ez már egy veszett csata, vagy fontosnak tartja a marketinget?

Valóban igaz, hogy egy kisebb volumenű pince esetében nagyon lassú a márkaépítés, még abban az esetben is, ha a szakértők szerint is magas minőségű terméket állítasz elő. Tény azonban, hogy ilyen körülmények között megőrizhetjük a lelkünket, hiszen azáltal hogy nem vásárolunk fel szőlőt, bár veszítünk a mennyiség tekintetében, nyerünk a hitelesség által.

A limitált mennyiség miatt pedig egyáltalán nem kell elérnünk minden fogyasztót, inkább arra a szűkebb célcsoportra koncentrálunk, akik számára a minőség elsőbbséget élvez a névvel szemben. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy bevételeinket inkább a pezsgő előállítására, mintsem a marketingre költjük.

A champagne-ok általános ismertségének növekedésével együtt jár a kisebb pincészetek iránti fokozottabb érdeklődés?

Szerencsére igen. Egyre több ember igyekszik olyan champagne készítőket találni, akik családi keretek között, saját eltökéltségük és ültetvényei terroirja révén érnek el sikereket. Úgy gondolom, hogy a borvidéknek hasznára válik ez a sokszínűség.

Terroiralapú champagne

Annak ellenére, hogy örülök ennek a jelenségnek, kissé aggaszt is az a gondolat, hogy a fogyasztók részéről megindul egy erőltetett kereslek a dűlőszelektált és a garázs champagne-ok iránt. Fontosnak tartom ugyanis e tekintetben is a mértékletességet, mert úgy vélem a kiegyensúlyozottság és a komplexitás érdekében elkerülhetetlen a különböző területek házasítása. Ha különleges adottságú dűlőket a megfelelő tudatossággal házasítunk, valóban megtörténik, hogy az egy meg egyből három lesz.

Néhány éve óriási sajtóvisszhangot váltott ki Champagne alapterületének bővítése. Mit gondol, milyen hatással lesz ez a borvidékre?

Jelenleg még a folyamat elején tartunk, azt mérlegelik a szakértők, pontosan mely területek vonhatók művelés alá. Akár negyven településsel is bővülhetünk a jövőben. Személy szerint én nem vagyok ennek ellene, hiszen amennyiben ezek a területek is alkalmasak olyan minőség előállítására, mint a mostaniak, tulajdonképpen igazságot szolgáltatunk számukra.

Nem szabad ugyanakkor elfelejteni bizonyos történelmi tapasztalatokat. 1927-ben határozták meg a borvidék hivatalos határait, amin belül kell megtermelni a szőlőt ahhoz, hogy a címkén megjelenhessen a Champagne felirat. Ezt megelőzőn ugyanakkor a borvidék már átélt több olyan krízist – az 1890-es filoxérát és az 1929-es gazdasági válságot –, amely a forgalom jelentős mértékű visszaeséséhez vezetett.

Őrzök egy dokumentumot 1935-ből a nagyapámtól, akinek az árlistáján a champagne mellett a csendes bor, sőt a must is szerepelt. Ha pedig ő odáig jutott, hogy a pezsgőként jóval drágábban értékesíthető termést mustként és alapborként árulta, az azt jelenti, hogy komoly gondok voltak, és a túlélés volt a döntő szempont.

Terroiralapú champagne

Az ilyen válsághelyzetek után gyakran mindent elölről kellett kezdeni, az elhanyagolt ültetvényeket újra kellett telepíteni. Tény az, hogy ezekben az időkben is a ma premier cru és grand cru területeken indult meg újra a munka anélkül, hogy ezek a címkék akkor ismertek lettek volna. Ebből én arra következtetek, hogy ha új településekkel bővül a borvidék, azok az alap, nem évjáratos tételekhez járulnak majd hozzá mennyiségileg, így a változás a presztízs champagne-okat kevésbé érinti.

Egy ilyen hosszú múltra visszatekintő pincészet esetében is akadnak azért aktualitások?

Sőt, idén tulajdonképpen forradalmi változásra kerül sor. Ahogy korábban elmondtam, mi blanc de blancs specialisták vagyunk, ezért eddig egyáltalán nem készítettünk rozé champagne-t, kizárólag chardonnay szőlőből ugyanis ezt elég nehéz megtenni. Akkora azonban a piaci érdeklődés a műfaj iránt, hogy úgy döntöttünk, elkészítjük a rosé de blancs-t, amely egy igazi rozé, azonban az alapbor 90%-os chardonnay tartalma miatt úgy gondoljuk, hű marad a Gimonnet névhez. A 10%-nyi pinot noir mindössze egy árnyalatnyi rózsaszín beütést és egy leheletnyi piros bogyós gyümölcsösséget ad az összképhez.

Ahogyan sorozatunk többi interjúalanyát is, végül hadd kérdezzük a legutolsó emlékezetes pezsgő és étel élményéről!

Nagyon egyszerű: néhány tucat osztriga, amelyet a feleségem és a gyermekeim társaságában fogyasztottam el a Pierre Gimonnet extra brut és a 2005-ös évjáratú, non-dosage, azaz csontszáraz Oenophile mellett.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!