A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Tállyának külön fejezetet adtunk

Interjú Ripka Gergellyel 2. rész

2014-02-18 | Tóth Adrienn


A korábban bloggerként publikáló Ripka Gergely most megjelent könyvéről, a Tokaj Kalauzról beszélgetünk a szerzővel. A gondolatmenet az első részben azzal zárult, hogy mely kritériumok tehetnek a fogyasztók és a bortermelő közösség számára kiemelkedővé egy pincészetet. Ma azzal a kérdéssel folytatjuk, hogy elég-e a jó bor egy borvidék számára.


 

Cikkünk első részéhez kattints IDE!

A kiemelkedő borminőség önmagában csak az érem egyik oldala: kell mellé jó étterem, szálláshely, sajtok, pár napos tematikus rendezvények, miegymás. Természetesen ezeket is mellérendeltük külön fejezetekben a legizgalmasabb pincéknek. Tehát benne van minden, amit érdemes útba ejteni Tokaj környékén.

Mennyiben változott meg Tokajról az elképzelésed, mialatt megszületett ez a könyv?

A kötődésem egyre erősebb. Hegyalján rengeteg jó ember érkezett meg egy közösségbe az elmúlt 20-25 fontos esztendő folyamán. Végső soron pedig ők és a boraik teszik Tokajt különleges hellyé. Tokaj óriási borkészítési, kulturális múlttal rendelkezik. Kincsnek számít, hogy a mai tudás ilyen hagyományokból tud táplálkozni.

A minőségi forradalom, ami a rendszerváltás után végbement a borvidéken, páratlan és izgalmas folyamat: az aszúk, a késői szüret, végül a száraz borok ma is tartó fejlődése, a dűlőkarakterek kibontakozása (különösen azokon a termőhelyeken, ahol több borász művel egyszerre szőlőt), mindezt kifejezetten érdekes végigkövetni.

Nagyon izgalmas a lösz és a vulkáni területek különbözősége is a borokban. S egyre több kicsi, de annál lelkesebb, minőségorientált mikroborászat kezd tényezővé válni. Mozgásterük tágítása, munkájuk minél szabadabbá tétele hosszú távon a borvidék sikerének kulcsa. Minél több család kap megélhetést egy borvidéken, annál ígéretesebb annak a vidéknek a jövője. Így a borászközösség, ami pár éve Tállyán formálódik, egészen egyedi megnyilvánulása a jövő építésének (ennek a kalauzban külön fejezetet is szántunk).

Említenél három olyan bort, amelyet szívesen ajánlasz az olvasóknak, és amelyikről nagy valószínűséggel még nem hallottak?

Hajlok én is arra, hogy a száraz borok még ma is az út elején tartanak, sok velük a munka, a kérdés. Az édesek viszont készen vannak, így egy száraz és két édest tételt említenék. a Gizella Pince 2012-es Szilvölgy Furmintja, a Bott Pince 2011-es Édes Szamorodnija és Szarka Dénes 2009-es 6 Puttonyos Tokaji Aszúja szerintem egy meggyőző trió lenne.

Van kedvenc történeted, amely ehhez a könyvhöz kötődik?

Nem várt fordulatot hozott, hogy az utolsó napokban nem volt otthon netem. Vasárnap este kellett a grafikai anyagot feltölteni a nyomdai szerverre, hogy hétfőn reggel elkezdjék a nyomdai munkát.

A grafikusom, Bakacs Éva viszont szinte egész éjjel csiszolgatta a képeket, de ragaszkodott hozzá, hogy a feltöltés előtt vessek rá egy utolsó utáni pillantást. Hallani sem akart arról, hogy anélkül töltse föl. Ez pont talán a leghidegebb januári estére esett, és a környékemen nincs egy netkávézó, minden szomszéd aludt, de azt tudtam, hogy a legközelebbi pláza wifije az utcáról is elérhető. Hajnal kettőkor a mínusz 6 fokban csoszogtam le, megvártam az emailt. Az óriásfájlt néhány perc alatt vacogva letöltöttem a laptopra, aztán rohantam vissza a lakásba, átnézni. Azon az éjszakán sem aludtunk sokat.

Mik a terveid a jövőre nézve írói vonatkozásban?

Egyértelműen hosszú távú értékben gondolkozom a kalauzzal kapcsolatban. Nem is a kezdeti sok pozitív visszajelzés miatt. Ez a könyv most csak egy pillanatfelvétel. Nyilván szinte pár hónap alatt is átalakulhatnak pincék, helyzetek, borok stb.

Látom a könyv apró hiányosságait is. Például mindössze tíz településen mentünk végig, aki ezt felrója, azzal nem is tudnék vitatkozni. Ez kevesebb, mint a települések fele, de erre mondhatnám azt is, hogy lesz miről írni a következő, bővebb kiadásban. Ott van Sárospatak, Sátoraljaújhely stb.

Érdekes kalauzt persze arról lehet írni, ahol hangulat van, ahol jó élményekre számíthatunk, hiszen ezek bemutatása lenne a cél. Hogy állandó, megbízható jelzőfényt nyújtsunk annak a látogatónak, aki nem szeretne eltévedni a minőségek útvesztőjében. Ha azt várjuk a látogatótól, hogy egy év múlva visszatérjen szeretteivel, barátaival a kincset érő tokaji bor miatt, akkor ezért mindent meg kell tenni.

Lezárásként hadd kérdezzem meg, hogy akinek felkeltettük az érdeklődését, hol vásárolhatja meg a kötetet?

A kötet megrendelhető a kiadónál a Gault-Millau honlapján keresztül, valamint a Bortársaság üzleteiben és webshopjában.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!