Vievinum: minden, amit az osztrákoktól tanulhatunk
2024-06-14 | Bognár Attila
Ausztria legnagyobb boros eseményéről Bognár Attila számolt be a Vinoportnak.
Két évente rendezik meg Bécsben az impozáns Hofburg-ban a VieVinum nevű boros rendezvényt, ami egyben borfesztivál, kiállítás, kóstoló, szakmai program, üzleti lehetőség, találkozási pont is egyben. Ez Ausztria legnagyobb boros rendezvénye, ahol közel ötszáz osztrák borász mutatja be borait a szakmai közönségnek és a borszeretőknek. Idén a résztvevők száma minden eddigi rekordot megdöntött.
A szervezők és az Osztrák Bormarketing Szövetség a legfontosabb látogatói szegmensben, a kiemelt szakmai látogatók számában méri elsősorban a sikert. Ugyanis idén több mint 1200 kiemelt szakmai látogató érkezett mintegy 58 országból. Soha ennyien nem vettek részt még a rendezvény történetében a Master of Wine-okból, Master Sommelier-ekből, kiemelt stratégiai beszerzőkből, kereskedőkből, szakírókból, szakértőkből álló nemzetközi célközönségből. 2020-ban a Covid miatt elmaradt a rendezvény, 2022-ben sikerült újraindítani, szintén óriási sikerrel idén pedig látogatói rekorddal. Azon kívül, hogy ez az ország legfontosabb boros rendezvénye, egyben a legszebb helyen is kerül megrendezésre, hiszen a Hofburg palota csodás termeiben kóstolni önmagában is óriási élmény.
A rengeteg osztrák bor mellett, mint minden alkalommal, így most is volt egy kiemelt meghívott vendégország: ezúttal Görögországra esett a választás. Közel húsz görög borászat mutatkozott be az ország minden borrégiójából, szintén óriási sikerrel. De voltak kiállítók Németországból, Olaszországól, Spanyolországból, Franciaországból, az Egyesült Államokból, de még Ukrajnából, Grúziából és Azerbajdzsánból is. A programot minden nap izgalmasabbnál izgalmasabb mesterkurzusok színesítették, melyek kettő kivételével előzetes regisztrációval ingyenesek voltak. Itt pedig az egyes borvidékek, régiók vertikális és fajtabemutatói mellett, helyet kaptak az osztrák pezsgők, a német és osztrák rajnai rizlingek közti párbaj, a görög borok bemutatkozása. Emellett volt bemutató a toszkán brunellók legújabb évjáratából is.
Szervezésből jeles
Az egyik legszembetűnőbb dolog az volt, hogy minden flottul ment. A bejutás gyors és egyszerű, a szakmai vendégek már reggel 9-től beléphettek, a kóstoló közönség pedig délután 13 órától. Napi karszalag és névre szóló QR-kódos belépő a nyakba akasztva. Így aztán a borászok is egyből láthatták, hogy melyik vendég hova tartozik. A szakmai csapatnak pult alóli tételek, korábbi évjáratok is előkerültek, persze ehhez érdeklődni és beszélgetni is illett, sőt kifejezetten érdemes volt. Az egyes osztrák borvidékek és nemzetközi kiállítók külön-külön termet kaptak a csodás Hofburg-ban, a standtérkép egyszerű és informatív, így nem lehetett eltévedni. Mindenhol folyamatosan cserélték a jeget, hozták az ásványvizet, és kenyérdarabkákat. A földszinten emellett az Ankerbrot jóvoltából naponta volt valami ingyenes édes és sós (pék)sütemény vagy kalács. A Heumilch ingyenes sajtkóstolásra is adott lehetőséget. Standok tömegén találhattuk meg az osztrák, a borvidéki, vagy régiós információs anyagokat, a szakmai sajtó korábbi számait is osztogatták. A pohárbérlés és visszaváltás is zökkenőmentesen működött mindegyik nap. A bejárat után egy kiemelt standba botlott az ember, ahol az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő osztrák pezsgőkkel tudta kezdeni a napot. A szakmai vendégeknek külön pihenő lounge jutott. Az egyik legjobb ötlet pedig a kékfrankos terem, vagy inkább pult, ahol a régió szinte minden országából vonultak fel kékfrankosok (közel száz tétel), köztük legalább húsz Magyarországról is. Kóstolhattunk cseh, német, szlovák tételeket is. Az osztrák Blaufränkisch szortiment vitte a prímet mind mennyiségben és megkockáztatom, hogy minőségben is.
Hogy lássuk ennek a rendezvénynek a lényegét, mellé kell tennünk az osztrák borokra gyakorolt hatását is. Az első VieVinumot 1998-ban szervezte a M.A.C. Hoffmann cég, amely azóta is a rendezvény fő organizátora, azzal a nem titkolt céllal, hogy elősegítse és fellendítse az osztrák borexportot. Ez olyannyira jól sikerült, hogy azóta a szomszédaink borexportja több mint hétszeresére nőtt, 2023-ra elérve értékben a 238 millió eurót. Az idei VieVinumon első alkalommal adták át az osztrák borok érdekében kifejtett kiemelkedő munkájuk alapján járó nemzetközi Bacchus-díjat, melyet a Master of Wine, Anne Krebiehl és a neves sommelier, Gerhard Retter kapott meg. Chris Yorke beszédében hangsúlyozta: Krebiehl és Retter hosszú évek óta nagy szerepet játszottak az osztrák bor nemzetközi ismertségének növelésében.
Osztrák pezsgők
Az osztrákoknál is egyre jobban megy a pezsgő, és nem csak a fogyasztásban, de az előállításban is. Az elmúlt években hatalmas minőségi és mennyiségi fejlődésen ment keresztül a bubis szegmens, köszönhető ez elsősorban a letisztult és konzekvens szabályozásnak. Az osztrák pezsgő, a Sekt Austria termékpiramisának alsó fokát alkotó tételek előállítása történhet tartályos vagy méthode traditionnelle módszerrel egyaránt, a termésnek egy adott szövetségi tartományból kell származnia, és viszonylag rövid (9 hónapos) érlelést írnak elő neki (Sekt Austria néven kerülnek forgalomba).
A paletta második fokán a Sekt Austria Reserve található, amelynél kötelező a kézi szüret, a termésnek egy adott szövetségi tartományból kell származnia, viszont a készítési módszer csak méthode traditionnelle lehet. Kötelező a min. 18 hónapos élesztőn tartás. A termékpiramis csúcsát pedig a Sekt Austria Grosse Reserve tételek adják, melyeknél szintén kötelező a kézi szüret, az alapanyag pedig már egy adott település vagy dűlő kizárólagos termése is lehet. Szintén csak méthode traditionnelle eljárással készülhet és kötelezően minimum 36 hónapig kell élesztőn tartani. Mindez megtámogatva komoly marketing eszközökkel, összefogással, közös megjelenéssel. Így eshetett meg az, hogy a VieVinumra történő belépés után az előcsarnokban az ember rögtön az osztrák pezsgők standjába „botlik”, így lehetetlen elmenni mellette anélkül, hogy néhányat meg ne kóstolna. Persze ezen kívül a borászok saját standjánál is kóstolhatóak voltak a pezsgők, de itt összefoglalóan, rendszerbe szedve és összehasonlíthatóan lehetett őket tesztelni. Sok igen kiválót találtam, amelyek már elérik a francia champagne-ok szintjét is. Kedvenceim Fred Loimer, a Bründlmayer, a Malat, a Leth és Schloss Gobelsburg pincék pezsgői voltak.
Görögország volt a vendég
A Vievinumon jó bevett szokás, hogy bemutatkozási lehetőséget kap egy vendégország is. Idén Görögország mutathatta be borrégióit és kevésbé ismert, ámde annál remekebb borait a palota egyik, csak részükre fenntartott termében. Készültek is a görögök sok-sok informatív kiadvánnyal és jól összeszedett borokkal. Az eddig kevésbé ismert régiók és fajták kincseit megkóstolni kiváló alkalom adódott.
Kiemelten izgalmas ásványos fehérborok érkeztek Santorini szigetéről az Assyrtiko szőlőfajtából (Santo Winery a Gaia, a Boutari és a Kir Yianni borászatok jóvoltából). A másik kedvenc fehér fajtám az illatos Moschofilero volt (Gaia). Vörösben a Xinomavro fajtákból készült borok voltak a legizgalmasabbak, ezek elképesztően intenzív gyümölcsös illattal rendelkeznek, a bor halványabb színű, finom szövésű tanninokkal, néhol pinot noir-t idéző jegyekkel. (Kir Yianni és Kechris borászatok). A másik vörös szőlőfajta az Agiorgitiko, melyből szintén a Gaia pincészetnél kóstoltam kiemelkedő bort a Nemea régióból. Nagyon kíváncsi voltam Samos sziget édes boraira is, melyek a Muscat helyi szőlőfajtájából készülnek. Izgalmas borsort hozott a Samos Cooperative, hiszen a fajtából mutattak két száraz tételt is és természetes édes borokat is (Vin doux naturel). Említést érdemel a Boutari pincészet borsora, amely több borrégióban is termel (Nemea, Santorini, Naoussa), és amely nagy borászat lévén rengeteg görög szupermarketben és reptéren jelen van kínálatával. Ide azonban hoztak egy komolyabb szortimentet, melyben helyett kapott több, kisebb szériás bor is, például az egyik kedvencem a 2013-as Grande Reserve a Naoussa borvidékről. Egyedi volt a Kechris Winery gyantás Retsina borsora (fehér, rozé, vörös) is.
Junge Wilde Winzer
Ez a név a fiatal és feltörekvő osztrák borászokat takarja, amolyan „osztrák Junibor” szervezet, akik külön termet kapnak, ahova hívhattak néhány külföldi vendéget is. Közülük néhányan már kiemelkedtek az elmúlt években, és komoly hírnevet szereztek maguknak. Például a Krems-i Stagard pince, vagy Philip Bründlmayer, vagy a Burgenlandi Ernst. Ebbe a terembe mindig jó bejönni, mert a kiváló borok mellett itt mindig laza és kötetlen a hangulat, viccesek a dekorációk, és a borászok egyenpólói, és mindig van valami meglepetés. Most például az első napon minden borász bontott valami korábbi évjáratú magnum palackos tételt. Emellett igazi egyedi kincsekre is bukkanhattunk. Ilyenek voltak a Kamptal borvidékről származó Christina Hugl pezsgői (pinot noir, zöldveltelini és egy olaszrizling-zöldveltelini cuvée), valamint elképesztően tiszta, üde és friss pet-nat-jai (Neuburger és Müller Thurgau fajtákból). Rajta kívül nagyon tetszettek a két extravagáns borász, Weingut Jakob (Wachau) és Weingut Uibel (Weinviertel) borai. Előbbinél egy pazar zöldveltelini sor, míg utóbbinál az extrém címkékkel ellátott, hosszú ideig héjon áztatott, alacsony kénnel és alacsonyabb alkohollal rendelkező borok szereztek sok barátot. De meg kell említeni még a Németországból érkezett vendégpincét a St. Antony-t (Rheinhessen-ből) is, ahol alkoholmentes borok is színesítették a szortimentet. Ebből a műfajból én még jót eddig nem ittam, minden nagyon édes, gejl, üdítő szerű ital volt. Ez a rizlingből készült alkoholmentes tétel viszont most tetszett, teljesen száraz és borszerű ital volt. Aztán színesítette a kínálatot egy nem boros stand is, szintén „német vendégjátékosként”, mégpedig az Espenhof, amely Ode névre hallgató, citromból készült természetes aperitif italt kínált. Ez önmagában egy kis jéggel a legjobb, de koktélokba is jó kis alapanyag. A dizájn pedig telitalálat.
Németország is kapott termet
A németek nem voltak hivatalos vendégországként megnevezve, de immár hagyományosan az ő borászaiknak is jutott egy külön terem a Hofburg-ban, mégpedig a VDP Prädikatsweingüter ernyője alá tartozó pincészetek. A 16 pince Rheingau, Mosel, Pfalz, Baden, Rheinhessen régiókból érkezett, többnyire lenyűgöző rajnai rizling sorral. Közülük nagyjából felét már többször kóstoltam, viszonylag régóta ismerem, de a most felfedezetteket is érdemes megjegyezni. A kóstolt német rajnai rizlingek összevetve az osztrákokkal nagyon mások, sok esetben a jóval magasabb sav és az ezt egyensúlyba hozó maradékcukor alapján viszont felismerhetőek voltak. A német borászoknál is lassan szinte mindenhol megjelenik a szortimentben a hagyományos készítési módszerrel előállított pezsgő (Sekt). A Nahe borrégióból származó Gut Hermannsberg Riesling Sekt Brut például egészen parádés volt. A Rheingau-i Künstler és Leitz pincék rajnai rizlingjei évek óta nagy kedvenceim, most sem okoztak csalódást, csakúgy, mint a Pfalz-i Mosbacher borászat teljes szortimentje. Idén nagy felfedezettem viszont a Von Bassermann-Jordan pince szintén Pfalz-ból. Az alapboraik is nagyon tetszettek, de a két csúcsbor a két GG (Grosses Gewächs) a 2022-es Kieselberg és a 2020-as Pechstein egészen fantasztikus.
Bemutatkozik: Ausztria
A közel ötszáz osztrák borászat szinte végtelen kínálatot jelentett. Borvidékenként egy-egy külön teremben voltak elhelyezve, a legnagyobb részben a Festsaal-ban természetesen a legtöbb kiállítóval érkező Burgenland. Igyekeztem mindenhonnan kóstolni legalább egy-két pincétől, és ügyelve arra, hogy minél több fajta borai a poharamba kerüljenek, azért, hogy teljes képet kaphassak.
Fehérben Steiermark boraiból sauvignon blanc-okat és chardonnay-kat teszteltem viszonylag nagy számban az általam jól ismert pincéktől (Tement, Ewald Zweytick, Skoff, Erwin Sabathi, Sattlerhof). Ezek mind a csúcsot képviselték, hibátlan, kiemelkedő tételek.
Wachau népszerűsége töretlen, a veltelinik és rajnai rizlingek most is kivétel nélkül lenyűgöztek. Kóstoltam jól ismert pincéktől (Prager, Nikolaihof, Knoll, Jamek, Hirtzberger), saját kedvenceimtől (F. J. Gritsch, Zottl, Christine Mazza, Lagler) egészen a mostani új felfedezettekig (Rixinger, Gattinger, Martin Muthenthaler). A konklúzió, hogy érdemes újdonságokat kipróbálni, mert nem feltétlenül a nagy nevek a jobbak.
Személyes preferenciámban Kremstal és Kamptal több termelője és boraik már megelőzik Wachaut. Ez a két borvidék most is kiemelkedő tételekkel ajándékozott meg. Kremstal-ból nagyon kedvelem a két Senftenberg-i pince, a Nigl és a Proidl borait. A csodás vár alatti dűlőkről kiemelkedő rizlingeket és velteliniket készítenek. Kamptal esetében szintén óriási a kínálat, nagyon sok a csúcspince. A Bründlmayer, a Schloss Gobelsburg, a Fred Loimer és Jurtschitsch pince borait nem kell bemutatni senkinek. De nagyon kedvelem a Rabl pince borait is. Most a favoritom viszont Birgit Eichinger borsora volt, a kiemelt (1ÖTW) dűlős (Lage) rizlingek és veltelinik lenyűgözőek. Új felfedezett a borvidékről a Brandl pince, amelynek a Ried Zöbinger Kogelberg dűlőből származó vertikális rajnai rizling sora nagyon jó alkalmat adott egy 2009-ig visszatekintő évjárati összehasonlításra.
Wagram-ból a Fritsch, Bernhard Ott és a Leth pince borai nálam a csúcsok. Most csak a Leth pince szortimentjében volt időm jobban elmélyedni, de nem bántam meg. A Blanc de Blanc Brut Sekt nagyon tetszett, csakúgy, mint a teljes veltelini és rizling sor. A Scheiben és Brunnthal dűlők és borász itt nagyon tudnak valamit.
Traisental szintén kisebb és kevésbé ismert borvidék. Innét Markus Huber neve csengett ismerősen, hiszen borai Magyarországon is megtalálhatók. Ő is készít egy szintén jóféle pezsgőt (Blanc de Blanc GV 2020), de a most hozott dűlős vertikális zöldveltelini sora (Ried Berg GV 2016-2022) nagyot szólt. A borvidéken új felfedezettem a Tom Dockner pincészet, akiket már régóta terveztem meglátogatni. Tetszett, ahogy a különböző talajjal bíró dűlőkről származó válogatott zöldveltelinikkel bemutatta a dűlők közti markáns különbségeket.
Thermenregion még talán az előzőnél is kevésbé ismert borvidék. De ha a Stadlmann borászatot és a két egyedi szőlőfajtát, a Rotgipflert és Zierfandlert említem, akkor már többeknek ismerős lehet. A két fajta alapborai is izgalmasak, de a Tagelsteiner, az Igeln és a Mandelhöh dűlőválogatások egészen lenyűgözőek. Sőt a Zierfandler-ből készül kései szüretelésű édes bor (Auslese) is.
A vörösborok közül az első pozitív meglepetés a Carnuntum régióban ért. A Glatzer és a Markowitsch pincék borai szélesebb körben ismertek, a Netzl pince tételei pedig nagy kedvenceim régóta. Itt új felfedezés Dorli Muhr egészen fantasztikus kékfrankosai voltak. Különösen a Ried Koblen Prellenkirchen Liebkind 2016-2020 vertikális sora, ahol fordított sorendben haladtunk, az idősebb évjárattól a fiatalabb felé, és érezhettük, hogy az egyes évjáratok mennyire mások, de mégis nagyszerűek.
Burgenland borkínálata végtelen és magas minőségi színvonalat hoz. Az itteni kedvenc pincéimet felsorolni is sok, így most csak a teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány új felfedezést és régi kedvencet. Kezdeném azzal, hogy alrégió szinten nálam most az Eisenberg (Vashegy) mindent vitt. Itt minden kóstolt borászat lenyűgözött (Thom Wahter, Krutzler, Groszer Wein, Wachter-Wiesler, Kopfensteiner, Jalits), viszont az új felfedezés a Stephano kékfrankosai nagyon betaláltak.
Mittelburgenland szintén bővelkedik komoly nemzetközi szintű pincészetekben. Kedvelem Silvia Heinrich, Gager, Igler borait. De a legnagyobb kedvenc most már pár éve a K+K Kirnbauer borászat, amely a kékfrankosok mellett a bordeaux-i fajtákat is előszeretettel alkalmazza, és tanítani való a hordóhasználata. Kékfrankosa, zweigelt-je, Phantom cuvée-je és a Cabernet franc-ja is a top osztrák vörösek közt van. A Fertő-tó környékéről a Pöckl pince most sem okozott csalódást, a meglepetést pedig a mellettük lévő standon, az általuk ajánlott kisebb pince, a St. Bayer szolgáltatta. Az rendezvény talán legjobb syrah-ja és zweigelt-je is az övék volt. Szintén új felfedezés volt a Rust-i Weingut Ceel, két-két pazar kékfrankossal és syrah-val. Mivel a Kracher pince nem volt a kiállítók közt, így édes borokban a Tschida vitte el a pálmát fantasztikus édes Beerenauslese, TBA és jégboraival.
A VieVinum háromnapos rendezvény, ami soknak tűnik, de a kínálatot tekintve cseppet sem az. Okos időbeosztással, tervezéssel minden borvidékről és szőlőfajtából képet lehet kapni. De annyi a kiemelkedő borászat és bor, hogy még így is sajnálattal konstatálom itthon, amikor a nagyon informatív rendezvényről szóló kiadványba belelapozok, hogy még így sem sikerült mindent megkóstolni, amit szerettem volna. A következő VieVinum-ra két évet kell még várni, addig is fejben már tervezgetek néhány osztrák borvidéki túrát.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!