15. századi adójegyzékek igazolják a tokaji édes bort
Dűlőtörténelem: Mezőzombor nagy szőlőhegye, a Hangács
2016-07-09 | Nagy Kornél
A Hangács Mezőzombor nagy történelmi múlttal rendelkező szőlőhegye, amelynek területe sokkalta nagyobb volt a ma ismert Hangácsnál. Nevének eredete nem tisztázott, adójegyzékei viszont igazolják, hogy a mai Tokaj-Hegyalja területén már jóval a mohácsi vészt megelőző időszakban készítettek édes bort.
Nyitókép: 37-es (ekkor 34-es) főút, jobbra a leágazás Tokaj felé, 1939, Fortepan
A legelfogadottabb nézet szerint a mezőzombori Hangács a szőlőhegyen elterülő hangafű után kaphatta a nevét. Vitathatatlan és egyúttal megcáfolhatatlan tény, hogy a Hangács a késő középkor óta a borvidék egyik legismertebb szőlőterülete volt, azonban konkrétan nevével az írott forrásanyagban a 16. század elejéig nem találkoztunk. Gyakorta régi források csak egyszerűen zombori, vagy mezőzombori szőlőhegynek nevezték: és ilyen néven 1402-ben fordult elő első ízben.
Első ismert tulajdonosai a Mezőzombort birtokló a Bozzai, Fügedy, Kőszegi Zombory és Szuhay, valamint a hegyaljai (olaszliszkai eredetű) Csicseri-Csontos nemesi családok voltak. Ugyanakkor jelentős volt a nevezett szőlőhegynek az egyházi birtoklása is. A késő középkorban ezen egyházi birtokosok között találjuk a mezőzombori plébániát és a leleszi premontrei rendi konventet, vagy prépostságot, a sajóládi Szűz Mária pálos kolostort, illetve a lechnicei Szent Antal karthauzi kolostort is.
A Hangács neve Zombor szőlőhegyeként (Zomborheghie) közvetett módon számos alkalommal előfordult több adásvételi ügyben. 1464-ben két nemesi család, a Csontos és a Kőszegi keveredett birtokvitába a mezőzombori birtokok ügyében. 16 év múltán 1480-ban újfent a Csontos család a Kőszegi nemesi családdal került összetűzésbe a birtokok elidegenítése miatt. Ügyükben a leleszi konvent próbált igazságot szolgáltatni.
1502-ben a nemes Csobádi Horváth Pál özvegye Bereczki Póka Ágnes nemesasszony 300 forintért eladta mezőzombori birtokrészét az ottani szőlőkkel együtt Péter sátoraljaújhelyi plébánosnak, valamint Both István, Bóth Miklós, Jékey Imre, Kendy Jobbágy Imre és Kenyeres Ágota nemeseknek. 1513-ban a Bozzai család adta el szőlőbirtokait a Sennyey családnak. 1519-ben pedig a Zombory család főágának magva szakadásával a királyi udvar tette rá a kezét a Hangácsra. 1525-ben az olaszliszkai eredetű Csontos család kihalt, és Mezőzomboron, illetve Olaszliszkán lévő szőlőik kerültek az udvar tulajdonába.
Az első édes borok
A leleszi konvent, vagy prépostság birtoklásával kapcsolatban 1468−1476 között készült adójegyzékek arról számoltak be, hogy a nevezett egyházi intézménynek a Hangács hegyén lévő szőlőiből édes bort készítettek. Arról ezek a források nem írtak, hogy milyen típusú édes bort készítettek a nevezett szőlőhegy terméséből, de mindenesetre ezek az első olyan adatok, amelyek arról tudósítottak, hogy a mai Tokaj-Hegyalja területén már jóval a mohácsi vészt megelőző időszakban készítettek édes bort a helybéli vincellérek.
A Hangács szőlőhegy első konkrét ismert említése
...a híres-neves történelmi Thurzó családhoz köthető. Ugyanis 1508. november 17-én nemes Csontos László eladta a Hangács szőlőhegyen (Hangacz írott formában) fekvő szőlőjét ifjabb Thurzó János (1464−1520) borószlói (ma Wroclav) püspöknek. 1520-ban bekövetkezett halálát követően a Hangácsot öccse, Thurzó Elek (1490−1543) későbbi nádor örökölte meg. Az ő halálát követően a Hangácsot az udvar örökölte meg 1543-ban, de két évvel később, 1545-ben már a Serédy család birtokában volt a szőlőhegy. A Serédyek a Hangács szőlőhegy egy részét kegyes adományként a mezőzombori plébániának adományozták, míg a másik rész a család birtokában maradt.
I. Rákóczy György
A Serédyek után az Alaghyak, majd a Rákócziak lettek a Hangács birtokosai. A reformációt követően az egykori plébániai, illetve prépostsági szőlőbirtokok a mezőzombori prédikátorsághoz kerültek. 1520−1616 között azonban hallgatnak a Hangácsról a korabeli írásos dokumentumok.
1616-ban a Hangácson több szőlő volt felsorolva I. Rákóczi György (1593−1648) későbbi erdélyi fejedelem hozományaként.
A nagy szőlő kis részei
Ahogy írásunk elején utaltunk rá, a történelmi Hangács sokkalta nagyobb kiterjedésű volt a mainál. Azonban már az 1550-es és 1560-as évek összeírásaiból is tudjuk, hogy a Hangácson több alterület létezett. Ezen túlmenően nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ezek a felaprózódások, vagy dűlővé alakult részek már a középkor óta léteztek a szőlőhegyen. Ezért tudunk az Árkay, a Baráth, a Barta, a Farkas, a Filpesi (Fülöpi), a Keczer, a Király, a Kuntz, a Lajos, illetve a Pénzes nevű részekről. Ezeknek a nagy részét a korábbi birtokosaik után kapta.
Viszont például a Baráth a sajóládi Szűz Mária pálos kolostor részét képezte az 1530-as évekig, azt lövetően lett a tokaji vár tartozéka. A reformáció hegyaljai beköszöntét követően prédikátori birtok lett, és akkor átkeresztelték át Szűz Mária után Virginás szőlőnek. A Filpesiről pedig jól tudjuk, hogy a lechincei karthauzi kolostor birtoka volt az 16. század első harmadáig, és majd csak azt követően csatolták a Serédyek a tokaji uradalomhoz. Tehát a 16. században a tokaji váruradalomról készült összeírások egy szót sem szólnak konkrétan Hangácsról, mint uradalmi vagy egyházi (plébániai) tulajdonban lévő szőlőről, csakis kizárólag az úgynevezett alrészeit nevezték meg. Ezek közül a Farkas szőlőt pedig a Balassa/Balassi család birtokolta a 16. században, tőlük majd a Rákóczi család vásárolta meg. A Farkas szőlő neve a 17. század elejére teljesen eltűnt a forrásokból.
A Hangács egyik része pedig a Király elnevezést minden valószínűség szerint 1526−1540 között vette fel, miután a Szapolyi családtól I. Ferdinánd megszerezte. Sőt, ez a Király tovább 1564-ben Kis- és Nagy-Király részekre oszlott. Átmenetileg a 17. század elején a Disznókő egy részét is a Nagy-Királyhoz csatolták.
A Hangácsról a következő adatot Mádi Falukönyv egy rövid bejegyzésében találjuk. Miszerint 1628-ban egy bizonyos nemes Hajdú Mihály presbiter felügyelte a mezőzombori református gyülekezet tulajdonában álló szőlőket itt. Ehhez az adathoz kapcsolódik a Hangács szőlőhegy felaprózódása is. Ugyanis ekkor már megkülönböztettek Kis- és Nagy-Hangácsot, de a később keletkezett kamarai összeírások ennek a felosztásnak nagy jelentőséget nem tulajdonítottak.
A 17. századtól
A 17. század első felében a Hangács birtokosai között találunk számos felvidéki szász módos városi polgárt, valamint Abaúj és Zemplén vármegyei nemest is, mint pl. a Bajusz, a Belényessy, a Keczer, a Lakatos, az Oláh, a Patay, a Szemere, a Szirmay, a Semsey, a Vay és a Veér családokat. A Rákóczi család pedig a 16. század utolsó évtizedeiben birtokvásárlás útján lett szőlő tulajdonos a Hangácson.
A Wesselényi-összeesküvés után számos korábbi nemesi birtokos, valamint a mezőzombori református prédikátorság elvesztette a szőlőbirtokát, de közülük sokan a 17. század végén sikeresen visszaváltották korábban elkobzott szőlőiket az udvartól és a kincstártól. Az 1670-es években a kamarai összeírások egyöntetűen arról számoltak be, hogy az elkobzott, vagy más néven konfiskál mezőzombori szőlőhegyek közül a Hangácson a munkák elmaradása miatt nagyfokú volt a szőlőpusztulás. Az egy évtizeddel később készült kamarai jelentések szerint parlagon maradt, valamint elhagyatott szőlők voltak a Hangácson. Ez alól csak a plébániai és a Rákóczi tulajdonban lévő szőlők képeztek kivételt.
I. Rákóczi Ferenc (1645−1676) fejedelem halála után a család Hangácson fekvő szőlői lánya, Rákóczi Julianna (1672−1717) birtokába kerültek. Így a Hangács elkerülte a szabadságharcot követő elkobzást is.
A mádi Rákóczi-Aspremont Kúria
Az 1707. évi Rákóczi-féle birtokösszeírás szerint az Aspremont, a Belényessi, a Buday, az Eszenyi, a Kapy, a Kálmánczay, a Keczer, a Semesy, a Szepesi, a Szkhárosi, a Patay, a Rákóczi, a Rátkai, a Szalontai, a Szirmay és a Vay nemesi családok, valamint a mezőzombori plébánia és prédikátorság birtokoltak szőlőt. Ekkor helytelenül a Disznókőt is Hangács részének nevezték meg, de csakhamar ez az adminisztrációs hiba eltűnt a további forrásokból.
A Rákóczi szabadságharcot követően a Rákóczi és a Vay család szőlőit elkobozták. Sőt ekkor történt a szőlőhegy birtoklásában is egy jelentős változás, tudniillik a Kapy család által birtokolt rész kivált a Hangácsból, miután a nevezett família kihalt, és ekkortól kezdve már Kapi/Kapy-szőlőnek nevezték azt a területet.
Az 1711. évi szatmári kiegyezés után Rákóczi Julianna férjének családja, az Aspremont lett a legjelentősebb szőlőbirtokos a Hangácson. Ugyanakkor ebben az időszakban számos korábbi birtokos elszegényedett, és eladni kényszerült szőlőit a tehetősebb, arisztokrata családoknak. A Vay család pedig 1736-ban amnesztiát kapott, és visszakapta szőlőit a kincstártól a Hangácson.
A 18. század közepén az Aspremont családtól az Orczy főnemesi família szerezte meg a szőlőket. Ebben az időszakban az Orczy famílián kívül a kincstár, a katolikus és a református egyház mellett az Illésházy, a Klobusiczky, a Lónyay, a Semsey, a Szirmay és a Vay főnemesi családok voltak a legjelentősebb birtokosai a Hangácsnak.
A 19. században pedig a német eredetű Degenfeld család jelent meg a Hangácson szőlőbirtokosként. A 20. század közepéig a hegy jelentős részét az előbb említett főúri családok, illetve azoknak oldalági örökösei birtokolták.
A tokaji dűlőtörténelmi sorozat korábbi részeiért ide kattintson>>
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
A komplexitás és a hosszúság a legfontosabb
Természetes édes borok a spanyol-francia határ mentén
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!